2015. szeptember 2., szerda

Az eredetiségről - avagy az első blogger tagem

Oszd meg, ha mered!
"Eredetinek születtél. Ne halj meg másolatként!"

Sokan szeretnénk kitűnni a tömegből. Még akkor is, ha nem valljuk be. Én is. Szeretném, hogy az olvasók emlékezzenek rám, és bennük maradjon: igen, őt ismerem, még fogok tőle olvasni! Nem bűn erre vágyni. Sőt, abszolúte rendben van, hiszen muszáj, hogy valamit akarjunk. Még akkor is, ha csak magunknak írunk, és véletlenül lettünk bloggerek - szeretnénk valamit. Elismerést, kedves szavakat, építő kritikákat, olvasókat. Mindig vágyunk valamire.

Csakhogy van egy másik oldal is... Amikor a figyelem nem éppen arra összpontosul, ahová mi szeretnénk. Bár szívesen írnék arról,  hogy mi a blogger kereslet-kínálatról a véleményem, ebben a bejegyzésben másról ejtek szót. Mégpedig az eredetiségről.

A sikeres blogra nem létezik képlet. Vagy bejön, vagy nem. Az én felfogásom szerint azonban elengedhetetlen hozzá egy óriási kanál eredetiség. Milyen különös szó ez, nem? Mi számít eredetinek, mi sablonnak, és mi az, amitől már egyenesen a falra mászunk? Vékony a határvonal a dolgok között. Mindenkinek más az ízlése, és szerencsére annyiféle történet és oldal várja manapság már az olvasókat, hogy még az is talál magának valót, aki semmit sem kedvel.

Számomra nincs eredetiség lélek nélkül. Semmi sem lehet úgy teljes, elképesztő vagy lenyűgöző, ha nincsen meg benne a szikra. Ha az író a kezdeti lelkesedés után csak kénytelen-kelletlen vet képernyőre valamit, valami olyasmit, amit még ő sem olvasna el szívesen. Én hiszek abban, hogy egy regény, akár blogos formában, akár papíron, megtalálja az olvasóit. Viszont ezt az olvasót tisztelni kell, arra törekedni, hogy adjunk neki valamit, amit máshol, mástól nem kap meg. Vagyunk annyira különlegesek, hogy magunktól tudjunk alkotni. És ennyi, máris ott vagyunk mi, benne az írásban, a lelkünk egy lenyomata. 

Csakhogy nem minden arany, ami fénylik. Van egy olyan szűkös csoportja a mai bloggertársadalmunknak, aki csupán azért ír, hogy egy nagy kedvenc nyomdokaiba lépve sikereket érjen el. Hát lelke rajta, írjon mindenki bátran! Igazából szerintem nem az indíttatás a lényeg, hogy ki miért kezd el pötyögni. Az fontos, ki hogyan kezdi el és folytatja. Sokan sikereket szeretnénk elérni, ám én azt látom, a valójában sikeres bloggerek mernek mások lenni. Mernek nem követni semmit - a szívüket leszámítva. Valahol ebben rejtőzhet a nyitja a dolognak.

Ha a mostani trendeket veszem alapul, elborult agyú, depresszióban szenvedő tinikből, bántalmazott gyerekekből és gengszteres (...) sztorikból Dunát lehetne rekeszteni. De mi lenne, ha az eredetiség, a színesség, a különbözőség jönne be a divatba? Ha senki nem akarna olyan lenni, mint más. Én erre vágyom.

Bújjatok elő a csigaházatokból! Ne azért írjatok, mert az most olyan cool dolog, hanem mert írni akartok! Mert van egy belső hang, ami diktál, és követni kell. Higgyétek el nekem, nem hazudik. Mekkora sablon duma, nem, hogy merjetek önmagatok lenni? Viszont gondoljatok bele, ez kikerülhetetlen. Egy író ugyanis abból merítkezik az alkotáshoz, amit lát, tapasztal, átél. Ha nem mersz önmagadból alkotni, hogyan akarsz?

Mindenki kezdi valahol. És? Kiváló bemutatkozás lehet, hogy: helló, ez vagyok én. Lehetnék jobb vagy rosszabb, kedvesebb vagy önzetlenebb. Talán még csinosabb is. De egyvalami nem lehetnék: nem önmagam.

Van pár ember, akinek kifejezetten kíváncsi vagyok a véleményére, úgyhogy ezennel megkérem őket, pötyögjenek erről egy bejegyzést! 


Ha kedvet kaptál, írd le a gondolataidat! Egyvalakit biztos érdekelni fog. ;)


3 megjegyzés :

  1. Szép gondolatok, és én is ezen a véleményen vagyok :) Mindig is az egyediségre próbáltam építeni a történeteimet, illetve a sablonosnak tűnő dolgokat átváltani valami mássá, érdekessé, egyedivé.
    Örülök, hogy van még pár olyan blogger, aki szintén ezt keresi :)

    VálaszTörlés
  2. Lányok, köszönöm, hogy írtatok, és megosztjátok a véleményeteket! :)

    VálaszTörlés