2016. január 5., kedd

Borsa Brown – Az Arab

Oszd meg, ha mered!
Az Álomgyár Kiadó 2015-ben jelentette meg az írónő negyedik regényét. Tavasszal érkezik majd a folytatás, ami ugyanazt a történetet meséli el, mint Az Arab, csak női szemszögből. Lássuk!

Megbotránkoztató, ugyanakkor szívbe markoló történet egy nem mindennapi szerelemről egy szaúdi herceg és egy magyar nő között. Gamal ibh Hussein Ál-Szudairi a milliomosok megszokott életét éli, míg egy üzleti tárgyalás alkalmával Budapestre érkezik. Ridegsége és elhatárolódása az új világgal szemben hamarosan átalakul valami egészen mássá.
Vannak érzések, melyek korlátokat döntenek le, és embereket formálnak át. Mindezt azért, hogy új útra léphessenek. Miként vállalhatja föl egymást két ember, akik oly különbözőek?
Miként lépnek új útra, vagy veszik fel a harcot saját lelkükkel szemben? És mikor jönnek rá, hogy valami végleges és megváltoztathatatlan Borsa Brown, a több ezer példányban eladott Maffia triógia sikerszerzőjének legújabb és eddigi legizgalmasabb regénye sajátos, erotikával fűszerezett stílusával dolgozza fel a kényes témát.
Csakúgy, mint eddigi könyveiben, elzárt világba kalauzol, érdekes karaktereket és élethelyzeteket, emberi kapcsolatokat mutat be, melyeket kellőképpen színez csattanós párbeszédekkel.
Az erotikus részekre tekintettel 18 év feletti olvasóknak ajánlott!

A regény megrendelhető #itt.
Borsa a Facebookon #itt.

"Elképzelem, ahogy elkapom a fejét, és jó mélyen a szemébe nézek, miközben azt ordítom, hogy: „Anyáddal szórakozzál!”"


Férfi-nő harc. A sorokból átsejlő szenvedély. Ahol az ég és föld összeér... Egy arab csődör és egy magyar mennydörgő csatája.
Nem mondom, hogy nem volt izgalmas. Néhányszor jókat nevettem, a sírás azonban elmaradt, pedig elég drámaira sikeredett a befejezés. Az ötletben van lehetőség, nem is kevés - ízig-vérig romantikus vagyok -, éppen ezért haragszom egy kicsit. Ennél sokkal, sokkal többet ki lehetett volna hozni a sztoriból, a karakterekből. Nagyon szeretnék jókat írni erről a regényről, viszont Borsának is szeretnék segíteni, hogy legközelebb ne essen bele ezekbe a hibákba.
Kezdjük az elején...

A narráció. Attól, hogy egy karakter káromkodik és mindenkit le akar ütni, még nem lesz férfi. Nehezemre esett komolyan venni Gamalt, amikor a krémjéről meg az arca szépségéről, és a szemöldökéről agonizált. Tudom, hogy nagyon nehéz nőként férfikarakterben narrálni, de azért tanulható.
Szintén idecsatolható a következő gondom: amikor hosszú-hosszú oldalakon keresztül "elmélkedett" Gamal az iszlámról, akkor úgy éreztem, egy ovisnak magyaráz. Mindenhez hozzáfűzte, hogy ez nálunk így meg úgy, amivel nem is lett volna gond, ha egy kívülállónak mesél közben. De ő mindezt a gondolataiban tette. Sokkal élvezetesebb és logikusabb lett volna, ha ezek a dolgok párbeszédekből, cselekményből derülnek ki, nem csak úgy le vannak írva. Nem hiszem, hogy egy ízig-vérig arab férfi így gondolkozik a hitéről. Nem ecseteli részletesen a számára egyértelmű tényeket.

Ezek a dolgok - számomra - jelentősen levontak a könyv értékéből. Mindezek ellenére szerettem a humorát, a szenvedély nagyon erősen kicsillant, és a karakterfejlődések sem elhanyagolhatóak. Az arab világ elképesztően izgalmas, nagyon sok potenciál rejlik benne.
Éppen ezért szomorít el, hogy elvitték az írástechnikai gubancok.

Borsa sorai egyszerűen eltalálnak az olvasóhoz, gördülékenyen ír, és beszippant a világa. Minden romantikus lelkületűnek ajánlom! Nem volt rossz, csak lehetett volna sokkal jobb is.

A borító valami elképesztően szép. Amilyen egyszerű, annyira különleges. Minden elismerésem a szerkesztőjének!
Ha már itt tartunk... Vessünk egy pillantást a következő könyv fedlapjára is. Huh, megint őszinte leszek: nem tetszik. Túlzsúfolt. Ha csupán a nő, Csilla alakja lenne rajta úgy, ahogy Az Arabon Gamalé, sokkal inkább összepasszolna a kettő. A kevesebb néha több. Arról nem is beszélve, hogy így azt sugallja, Csilla önmagában nem elég jó. Kell mellé Gamal is, hogy "felkerülhessen a borítóra", pedig ez nem így van.

(A címmel sem vagyok kibékülve. Arra számítottam, hogy érdekesen "A Magyar" lesz, erre megtoldották egy első hallásra cseppet sem pozitív értelmű, szerető szóval. Mármost, Csilla a könyvben végig azért harcol, hogy Gamal önmagával egyenértékűként kezelje, zavarja a női nem elnyomása, de ez a cím, ami az ő POV-ját rejti, nagyon is az elvei ellenkezőjét fejezi ki. Ugyanis ebben a kontextusban nem Csilla a lényeg, hanem Gamal, akinek ő volt a szeretője... De ez így nem fair.)

Egy szó, mint száz, érdekel a folytatás, vagyis a másik oldal. Csillát kedveltem, kíváncsi vagyok, mi járt az ő fejében.

Köszönöm a könyvet, Álomgyár Kiadó!

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése