2016. március 10., csütörtök

Amit a legjobban szeretek az írásban...

Oszd meg, ha mered!
Hahó.
Megint én. Megint egy unalmas írósbloggeres bejegyzéssel jöttem. Körbenéztem a regényes blogomon, ami pontosan 2013. 01. 28. óta működik folyamatosan és aktívan. Azóta is imádom. Sőt, minden nappal, minden fejezettel, minden új történettel egyre csak jobban szeretem.

Átfutottam a régi bejegyzések egy részét (az újakat folyamatosan figyelem, bloggerdolog), és elhűltem rajta, mennyi minden történt az évek alatt... Mennyien fordultak meg ott, és milyen kedves dolgokat írtak nekem, bátorítottak. És megfordult a fejemben, hogy talán fogalmuk sincs, mennyire hálás vagyok ezért.

Kigyűjtöttem néhány kommentet is. Ezeket valóban nekem szánták, mondogatom magamnak, mert annyi idő múltán is nehezen hiszem. Yup, ez vagyok én. Namindegy.

Ott tartottam, amit a legjobban szeretek, ugyebár. Na, hát ezt. Az ilyen pillanatokat. Az összes többit is imádom, de ez... Ez valahogy irgalmatlanul elér ott belül.

Sokan nem is gondolnak bele, hogy amikor véleményt írnak egy bloggernek, mekkora dolgot tesznek érte. Mert sokan nem vesszük magától értetődőnek, hogy "olvasnak minket." Hogy igenis, nekünk vannak olyanok, hogy olvasók. És most nem arra gondolok, hogy szuperlatívuszokat meg nagy szavakat kell dobálni... Egyszerűen már csak annyi, hogy helló, itt vagyok, tud annyi erőt adni egy bloggernek, egy írópalántának, hogy a nehéz napokon is csinálja tovább. Szeretni vagy kedvelni sem kell mindent, és ez így is van rendjén. Csak ha tehetjük, akkor megéri segíteni egymást, egy-egy biztató szóval, jó tanáccsal.

Ez voltam most. Ki tudja, legközelebb milyen okossággal érkezem? :)))


A Facebookon, folyamatosan frissülő galériában megtalálhatjátok ezeket a szívemhez szóló sorokat. Link #itt.


Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése