2016. március 26., szombat

Aranymosás. Aúcs

Oszd meg, ha mered!
Véget ért az ötödik Aranymosás pályázat első szakasza. (#link) Sokan ki vannak akadva a kiesettek közül. Én is ki vagyok akadva, noha idén nem is pályáztam. Ami engem feldühít, az a pályázók attitűdje. Nem kívánom jelzőkkel illetni, meg lehet tekintetni, milyen stílusban nyilatkoznak. Nagy úr a csalódottság, mi? De azért ekkora?!

Nézem, ahogy magukat íróknak valló egyének kígyót-békát dobálva a pályázatra, a pályázatvezetőre (!), a kiadóra fröcsögnek, mutogatnak, sértődötten elvonulnak, hogy akkor ők most biza' isten, soha többé nem jelentkeznek, mert az lehetetlen, hogy már az előszűrön elhasaljanak... És csak fogom a fejem. És gondolkozom. Vezessük le, mi lehet ennek a következménye. A kiadó megunja a non-stop sárdobálást. A kiadó nem ír ki több pályázatot. A kiadó tovább működik, megjelenteti az addig bekerült írók újabb és újabb köteteit. A többiek a fogukat szívják. Így jártak. Na, itt jön képbe a nem várt kérdésem: ezt szeretnénk?! Hisztivel - mert ez nem más -, tönkretenni a rettenetesen kevés lehetőségek egyikét, amivel a kezdő írók élhetnek?
Meghagyom mindenkinek, válaszoljon a kérdésre magában.

Dühös vagyok. Higgyétek el, én aztán tudom, milyen kiesni ezen a pályázaton. (erről itt írtam.) Mégsem fordult meg a fejemben soha, egyetlen percre sem, hogy ujjal mutogassak másokra, és arról regéljek, miért vagyok én fantasztikus tehetség, és tévednek ők nagyot.
Huszonhárom vagyok. Egy nap szeretném, ha megjelennének a könyveim. És tudjátok, mit teszek érte? Írok. Befogom a számat, és írok. Fejlődöm. Tanulok. Több-kevesebb sikerrel, de egyetlen percig sem fogom másra, ha nekem nem jön össze valami.

Igyekszem nem általánosítani, mert látom, hogy a Mosáson is nagyon sokan mondanak köszönetet a lehetőségért, és vonulnak vissza csendben, hogy mérlegeljék, mit kell jobban csinálniuk legközelebb. Minden tiszteletem az övék. Egy írónak muszáj alázatot tanulnia. Muszáj néha befognia a száját, és azt mondania, hogy "igazad van, ez tényleg nem olyan jó". Muszáj hallgatnia a szakmai véleményre. Mert mi van, ha nem teszi? Hát ez. Nevetségessé teszi magát, és felhúzza mások agyát. Elegancia és intelligencia. Szerintem két alappillér. Ettől függetlenül lehet dühösnek lenni, és kiabálni a fürdőben, amikor senki nem hallja. De amikor eljön a nap vége, és végiggondoljuk, mi történt, akkor kell annyira felnőttnek lenni, hogy elismerjük a gyengeséget.

Írni nem könnyű. Mások véleményét elfogadni nem könnyű. Az elutasítást lenyelni meg pláne nem az. De gondoljatok csak bele, hogy akar valaki komoly író lenni, ha érzelmileg ennyire sem áll készen?

Üzenem a kezdő íróknak, akik az elkeseredés, a meg nem értettség sötét bugyrában kóborolnak, hogy fejlődjenek, viseljék a megpróbáltatásokat emelt fővel, és ne összeesküvés-elméleteket gyártsanak. Ezen az úton járunk. Hosszú és sok rajta a kátyú. Ez van.

7 megjegyzés :

  1. Most azért meglepődtem.
    Néhány éve jöttem rá, hogy ilyen lehetőség van írók számára, ami szerintem fantasztikus (remélem egyszer sikerülni fog úgy végig vezetnem egy történetet, hogy legalább arra méltó legyen, hogy pályázhassak vele, de ez más téma). És igenis meglepődtem, mert... nem is tudom, azt hittem, hogy akik képesek írni egy egész regényt, azok... azoknak van egy szint, ami alá nem mennek, és az, hogy az Aranymosást ócsárolják nagyon ezalatt a szint alatt van.
    Az utóbbi időben figyelemmel kísérem a különböző novella pályázatokat, és van néhány, amire jelentkeztem is. Eddig nem igazán kaptam pozitív visszajelzéseket, de ez van (még akkor is, ha néha teljesen jogtalannak érzem a döntést). Ezt el kell fogadni. Mindenki, aki alkot, legyen az egy kép, vers vagy akár a tudományban megjelenő bármilyen fejlesztés (szóval az élet minden területén) annak el kell fogadnia a visszautasítást. Nem jó. Nem szeretjük, de mit lehet ellene tenni? Semmit. Vagyis de. Fejlődni. Tovább próbálkozni. És nem lealacsonyodni és mást okolni. Nem vagyok benne biztos, hogy ez igaz-e vagy sem, de tudtommal a Harry Potter íróját is egy csomó kiadó visszautasította, Steven Jobs sem aratott először valami hihetetlen nagy sikert, de még Eminemtől sem voltak elájulva karrierje legeslegelején. Ha az ember valóra akarja váltani az álmait, akkor el kell fogadnia, hogy nem minden sikerül elsőre, sőt, a legtöbb dolog még másodszorra sem sikerül, nemhogy elsőre.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Mit is mondhatnék? Igazad van. Az ember valahogy számít rá, hogy akik képesek voltak regényeket alkotni, azok éretten állnak az élet dolgaihoz, hisz már láttak ezt-azt... Aztán rájössz, hogy itt felnőtt emberek írogatnak ilyeneket egymásnak, egymásról.
      Fejlődünk. Íróként, emberként... Csak nem mindegy, hogy előre vagy visszafelé.

      Egyébként sok sikert kívánok neked, ne add fel! :) Köszönöm, hogy írtál.

      Törlés
  2. Szia. Teljesen egyetértek azzal, amit leírtál. Úgy gondolom, ezt mindenkinek, aki jelentkezett a pályázatra, el kellene küldeni körlevélbe. :) Lehet páran észhez térnének, és átgondolnák a viselkedésüket.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Örülök, hogy egyetértesz. Meglehet, hogy igazad van, de sajnos én úgy érzem, az a réteg, amelyikről a bejegyzésem zöme szól, megrándítja a vállát, és túlteszi magát rajta, mivel ez "úgysem az ő problémája, hiszen ő ezen felül áll."

      Köszönöm, hogy írtál.

      Törlés
  3. Egyetértek az írással - kíváncsi leszek, a 2017-en meddig jut el a művem...Amúgy az irodalmi folyóiratok is érdekesek. Pl. a Helikon nem szerette még a nyelvi bravúrral megírt Fattyadék novellafüzeremet, viszont a kiadómnak is tetszik és a Holdkatlan Folyóiratnak. Pepe-sorozat: stílusából adódóan inkább ponyva és mégis közölt belőle a Várad irodalmi lap. Holott a nyelvezete nagyon nyers.....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sok sikert kívánok a következő Mosáson! :) Lehet tudni, milyen címmel indulsz?

      Törlés
  4. Az Aranymosás Deluxe-n indulok (beküldési határiső 2018.jan.30), küldtem. Murron Skeats: Sevillában virágzik a bitófa c. történelmi regényt. Kb 150-200 oldalas. Kíváncsi vagyok, meedig jut el. A leendő 2018 sima Aranymosásra szeretném a Pepe-sorozat első tagját: Flamenkór címmel, de azt a pályázatot csak decemberben írják ki.

    VálaszTörlés