2016. március 29., kedd

Én léptem

Oszd meg, ha mered!
Először is, régóta ért már ez a bejegyzés. Csak valahogy legyintettem, elnyomtam, nem foglalkoztam vele. De most már nem tudom tovább húzni.

Sosem hittem volna, de eljött a nap, amikor nem érzem jól magam bloggerként. Amikor ez a szó már nem jelent semmit, legalábbis semmi jót, amit korábban szerettem vagy nagyra tartottam. Tudjátok, mit látok már? Hisztit, hülyeségeket, törtetést, felesleges vitákat, és ebbe már teljesen belekeseredtem. Mióta lett fontosabb, hogyan néz ki egy oldal, mint a tartalma? Mióta jelent presztízst az, kinek hány feliratkozott kamuolvasója van? Mióta mondják meg mások, mi a jó történet, és mi a rossz? Mióta akarják eldönteni, hogy aki népszerű, maradhat, aki pedig még nem ír jól, ne pakolja fel a "hülyeségeit" egy blogra? Mert nekik is van egy, ami kritikákat gyárt, és már hozhatják a döntést? Hát, köszönöm szépen, talán most megtisztelve kellene éreznem magam...
Úgy érzem, nincs ott helyem, ahol egymást majmolni jó dolog, mert aki kicsit más mer lenni, az már nem szimpi.
Nálam borult a bili. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de elegem lett abból, hogy néhányan a segítség megköszönése helyett leugatnak, hogy manapság menő dolog arrogánsnak lenni, és ami a legelszomorítóbb, ezzel érvényt is lehet szerezni a szavuknak. A baj nem azzal van, hogy mindenki írni szeretne. Sőt, az a legjobb dolog az egészben. A baj ott van, hogy az arányok teljesen elcsúsztak, rengetegen csak kapni akarnak, és cserébe még türelmük sincs, nemhogy bármi más.

Ma kiléptem a blogos csoportokból két kivétellel, mert továbbra is szeretnék nézelődni, tehetségekre vadászni, de úgy érzem, őket nem a bloggertársadalom rivaldafényében fogom megtalálni...
Őszintén sajnálom, mert szerettem ide tartozni. Egy darabig. Sok kedves ismerőst köszönhetek ezeknek a felületeknek, de úgy érzem, többé már nem tesz hozzám semmit. Nem épít engem, mint alkotót semerre. Kinőttem a gyerekes hisztikből, meg abból sok okosságból, ami ott megy. Nem ítélkezem, csak nem nekem való.
Hogy nem leszek népszerű a véleményemmel? Ehhez már hozzászoktam. Mégis inkább kiírom magamból. Mea culpa.

Írni akarok, és nem azzal foglalkozni, mik az aktuális trendek. Folytatni is fogom tovább, de mostantól más keretek között. A blogjaim mindig itt lesznek. Aki kíváncsi rám, megtalál. Akire kíváncsi vagyok, azt én is megtalálom. A "bloggertársadalom" gyarapodásához meg sok szerencsét, kívánom, hogy most már forduljon jó irányba is.


4 megjegyzés :

  1. Van benne valami. Megértelek én is észre vettem ugyan ezt a csoportban. :( Sajnálatos,hogy sajnos igazad van. Ezek sose fognak megváltozni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Nem örülök, hogy hallom, te is erre a következtetésre jutottál. Akkor ez nagyobb probléma, mint amit én látok...

      Törlés
  2. Szia!

    Sajnos pontosan én is ezért nem írtam bejegyzést már egy ideje. Úgy érzem, már nincs semmi, ami mondjuk egy-két, sőt három, akár négy évvel ezelőtt volt, és amiért te is tiszteltél másokat, de ugyanakkor téged is tiszteltek. Már az sem tölt el örömmel, hogy mondjuk a legújabb történetemet megosszam, mert tudom, úgysem érdekel senkit, vagy akit érdekel is, nem igazán veszi a fáradtságot, hogy pár visszajelzést hagyjon maga után. Én igyekeztem mindenkin segíteni, azonban a legtöbbször én voltam a rossz, hogy ezt vagy azt szóvá tettem. Hát, köszi!
    Szóval, pacsi! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Sajnálom, hogy te is így érzel, de megértem, miért.
      Egyébként fél évvel később én csak azt tudom mondani, hogy a jó döntést hoztam, elégedett vagyok vele, és azzal az eredménnyel is, amit azóta sikerült elérnem. Több időm maradt az írásra, magamra, és ez jó. :)
      Mindenki merje járni a saját útját, és ne féljen attól, mit szólnak mások, nekem ez volt a tanulság. 😊
      Köszi, hogy írtál, és sok sikert neked!

      Törlés