2020. november 19., csütörtök

"Minden történetemben ott vagyok én, egy darabka belőlem" - interjú Kollár Bettivel

Kollár Betti évekkel ezelőtt feltöltött egy történetet a Wattpadra, amit az olvasók megszerettek, és kimagasló, milliós olvasottság fölé juttattak. Idén ősszel a történet pedig napvilágot látott a Magnólia kiadó gondozásában (Agave Könyvek), de sok munka vezetett idáig.

Hogy miről szól A vonzás törvénye? Ez egy realista, romantikus történet remek humorral, vibráló karakterekkel és necces élethelyzetekkel: mesél barátságról, szerelemről, beilleszkedésről. Hűvös, sötét estékre a legjobb szórakozás, de készüljetek, a vége szótlanul hagy majd a meglepetéstől :)

Bettivel most a könyvről, a kiadásról, írós tapasztalatokról beszélgettünk. Az interjú végén kedvcsináló idézeteket is olvashattok a könyvből - tartsatok velünk!


Nilla: Amikor megnyomtad a „felöltés” gombot a Wattpaden, gondoltad, hogy egyszer a kezedben fogod majd A vonzás törvényét könyvként?

Betti: Nem igazán. Akkoriban még nem is mertem ekkorát álmodni, egyáltalán nem gondolkodtam könyvkiadásban. Úgy voltam vele, hogy szeretek írni, mert ez egy klassz és szórakoztató hobbi, arról nem is beszélve, hogy jó megosztani másokkal, akiknek tetszik, és ezt ki is fejezik felém. Leírhatatlanul fantasztikus érzés, amikor az olvasóim rám írnak, hogy elmondják, mennyit jelent nekik egy-egy történetem, hogy úgy érzik erőt adott nekik, vagy hogy feldobtam vele a napjukat. Egyébként már nem emlékszem pontosan, de úgy rémlik, hogy egy ideig nem volt sikere, aztán hirtelen kezdett nagyon megugrani a megtekintések száma.


Nilla: Milyen elképzeléseid voltak a feltöltés elején? Megvolt az egész történet? Vagy sokat alakult közben?

Betti: Csupán annyi volt meg, hogy szeretnék egy sablonos alaptörténet mögé rejteni valami egyedit és különlegeset, amihez hasonlót még nem írtak. Tudni kell rólam, hogy rengeteget olvasok, nagyjából minden ehhez hasonló műfajú könyvet kézbevettem és ezáltal egyértelmű volt számomra, hogy mi az a történetszál, amit már egy csomószor ellőttek előttem. Minden jelenetnél megállok és alaposan végiggondolom, hogy itt mi volna a tipikus sablonos folytatás és ezzel szemben mi lenne a különleges, amire nem annyira lehet számítani. Ám olykor, mikor pont hogy extrára számít az olvasó, oda beillesztek valami szokványosabbat, ezáltal válik váratlanná.

A történetről azt kell tudni, hogy az egész aközben alakult, ahogy részről részre írtam. Minden nappal, minden egyes megírt fejezettel változtak az elképzeléseim a folytatást illetően és így kerekedett ki a történet. Anno az elején fogalmam sem volt, hogy egyszer ez lesz belőle. :)


Nilla: Ahhoz a verzióhoz képest mennyiben változott a könyv?

Betti: Amikor az ember csak heti egy-két részt tesz fel a netre, az olvasók tűkön ülve várják a cselekmény előrehaladását, az izgalmas fejleményeket és ilyenkor a leíró részek kevésbé számítanak. Épp ezért mikor elhatároztam, hogy megpróbálom kiadatni a könyvet, első körben nekiláttam átdolgozni és sokat foglalkoztam azzal, hogy leíró részek is kellő számmal szerepeljenek benne. Új fejezetekkel és párbeszédekkel bővítettem, valamint sokat javítottam a megfogalmazásokon, illetve apró tartalmi változtatásokat is eszközöltem. Szerettem volna, hogy azoknak is új élményt nyújtson a könyv elolvasása, akik már találkoztak vele Wattpaden. Az első rész egyébként 2017. júliusában került fel, ahhoz képest sokat fejlődött az írástechnikám, úgyhogy volt mit javítani rajta.


Nilla: Mi volt a szerkesztés legnehezebb része?

Betti: Bevallom, tartottam attól, hogy majd a szerkesztő kihúzat velem olyan részeket, amiket én (saját meggyőződésem szerint) jogosan írtam bele és csalódott leszek. Szerencsére nem történt ilyesmi, igazából nagyon sokat tanultam a szerkesztőtől azáltal, hogy láttam, mi az, amit következetesen kijavít és én következetesen rosszul írok. Rámutatott apró logikátlanságokra, esetleges hiányosságokra, szóval összességében egy rendkívül jó és pozitív tapasztalat volt.


Nilla: Milyen az írói rutinod? Mi inspirál?

Betti: Nagyon szerencsés embernek gondolom magam, mert úgy veszem észre, hogy nagyon sok minden képes megihletni. Egy fél füllel hallott párbeszédrészlet a buszon, vagy egy egyszerű dal, vagy akár a kutyusom szőre a pulcsimon. Állandóan történetek, cselekmények, párbeszédek járnak a fejemben. Éppen ezért az írói rutinom abból áll, hogy abban a pillanatban, amint beugrik valami (és van rá lehetőségem), azon nyomban rögzítem valamilyen módon. Azt vallom, hogy ha viszont nincs ihletem, nem is erőltetem az írást, inkább mással foglalkozom.

Elsősorban az inspirál, hogy szeretek írni, ez számomra nem csak egy hobbi, hanem a mindennapi nehézségekkel való megbirkózás. Az írás kikapcsol és megnyugtat. Minden történetemben ott vagyok én, egy darabka belőlem, az érzéseimből, a nehézségeimből vagy épp a boldogságomból.


Nilla: Tudom, hogy több történeted is megtalálható a Wattpadon. Van köztük olyan, amiből szintén szívesen látnál kiadott könyvet?

Betti: Nemrég kezdtem el írni A szívtelen fiú (link) című történetemet, ami sok tekintetben különbözik a többitől. Kicsit komolyabb, de ami igazán számít, hogy jóval több energiát és odafigyelést fektetek a megfogalmazásába. Ezt a történetet szívesen vinném tovább, de tény, hogy rengeteg regénykezdemény lapul a gépemen, amiket pont azért nem töltök fel az internetre, mert látom bennük a lehetőséget, hogy esetlegegyszer rendes könyvvé váljanak.


Nilla: Említetted, hogy A vonzás törvényének folytatásán dolgozol. Duológiának szánod?

Betti: Voltaképpen összesen öt kötetet szeretnék. A második értelemszerűen az első folytatása lenne, a további háromban pedig már más-más mellékszereplők kerülnének a középpontba. Tehát ugyanebben a világban, ugyanezek a karakterek jelennének meg, csak ezúttal valaki más (szerelmi) életét kísérnénk végig és közben a korábbi főszereplőkkel is találkoznánk. Rengeteg ötletem és elképzelésem van, épp ezért igazából párhuzamosan írom a következő négy kötetet.


Nilla: Mivel ezt E/1-ben írtad, nem nehéz egyszerre több szereplő bőrében, ilyen mélyen lenni? El tudod különíteni a hangjukat, stílusukat?

Betti: Ami azt illeti, ebben már van gyakorlatom. Öt éve indítottam el a blogomat és azóta is számos sztorit írok és töltök fel párhuzamosan. Eleinte előfordult, hogy kicsit összemostam a szereplőket, néha még véletlenül a neveket is sikerült felcserélnem, de ma már sokkal rutinosabban csinálom. Az összes karakterem tisztán megvan a fejemben, tudok hozzájuk dalokat és érzéseket kötni, ami segít különválasztani őket. Ráadásul a már leírtakat többször is visszaolvasom, így sikerül kiszúrnom, ha mondjuk valaki a stílusától eltérően „viselkedik”.


Nilla: Van kedvenc karaktered és jeleneted?

Betti: Minél többet „dolgozom együtt” a srácokkal, annál jobban a szívemhez nőnek. :) Nehéz úgy válaszolni erre a kérdésre, hogy ne áruljak el semmit a folytatásból… Alapvetően az első kötetben a legtöbb karaktert csak felszínesen ismerjük meg, mert Sere szemszögéből látunk mindent és önkéntelenül is azt gondoljuk a többiekről, amit ő. Például én nagyon bírom Ace-t, mert rettentően odaadó és hűséges barát, de ebből ugyebár még nem sok mutatkozott meg. Épp ezért a kérdésre válaszként inkább Rhett-tet mondanám, akiből szintén csak annyit látunk, amennyit Serének megmutat, mégis imádjuk a lovagias stílusát, cinikus humorát és csipkelődő, gúnyos megjegyzéseit. De mikor a tónál elmeséli a szerelmesek történetét és egészen megfeledkezik magáról, egy pillanatra rálátást nyújt az ő igazi valójára.

Alig várom, hogy jobban megismerjétek őket!


Nilla: Elárulsz nekünk egy kis kulisszatitkot a folytatásból? Egy hangulatot, benyomást, hogy mennyire tervezed megkínozni a szereplőket? :)

Betti: Nos, Sere természetesen össze fog jönni valakivel és a második kötet már nemcsak az egymásra találásukról szól, hanem az együttlétről, párkapcsolatról és annak fenntartásáról is. Továbbá fény derül olyan izgalmas és új dolgokra, amikre szerintem egyelőre senki nem számít. A szereplők karaktere, személyisége is nagyobb hangsúlyt kap majd, végre alaposabban megismerhetjük a főszereplőink cselekedetei mögött rejlő indítékokat, a múltjukat és úgy általában őket magukat.


Nilla: Izgalmasan hangzik. Az, hogy kiadott író lettél megváltoztatta valamilyen szinten az életedet?

Betti: Már egy hónapja megjelent a könyvem és nagyon érdekes, hogy hol álomszerű az egész, hol pedig kellemesen természetes érzés. Sokan írnak nekem, hogy elolvasták, szerették és várják a folytatást. Nagyon sokat jelent számomra, amikor leírják a véleményüket, mert egyrészt fontosak a visszajelzések, másrészt klassz dolog kapcsolatot tartani az olvasóimmal. :) Összességében boldognak és büszkének érzem magam, amiért sikerült mindezt megvalósítanom és hálás vagyok mindazoknak, akik támogattak ezen az úton. Tehát mindent egybevetve abszolút pozitív vonzata van.


Nilla: Mit üzennél azoknak, akik az írói út elején járnak, és kiadott könyvekről álmodnak?

Betti: Azt, hogy semmiképp se adjátok fel az álmaitokat! De tegyetek is azért, hogy elérhessétek őket. Véleményem szerint az íráskészség és a szókincs fejlesztése nagyon fontos, ehhez érdemes minél többet olvasni (szépirodalmat is, ne csak szórakoztató irodalmat!), mert abból is rengeteget lehet tanulni (nekem például ez sokat segített). Továbbá figyeljetek a helyesírásra, a megfogalmazásra, a külalak igényességére. És ami a legfontosabb: élvezzétek!


*** Idézetek ***

"– Nem maradhatnék itt örökre? – néztem fel rá szerencsétlenül.

– A fürdőmben? – vonta fel a szemöldökét.

– Aha. A WC-d meg én egészen összemelegedtünk – bólogattam.

– Ahogy akarod, viszont én itt szoktam fürdeni – vetett rám jelentőségteljes pillantást. – Pucéran."


"– Nem tudom, te hogy vagy vele, de én még nem békéltem meg teljesen ezzel az „egész életem ott van két A4-es papíron”-dologgal – ingattam a fejem, amit megdöbbent arckifejezéssel vett tudomásul.

– Csak két oldal?

– 12-es betűméret."


"– Akkor miért rontod itt a levegőt?

– Hiányzott a csajom – kacsintott rám pajkosan, ami egy másodperc töredékéig megdobogtatta a szívem.

– Itt van valahol ő is? – rendeztem az arcomra kiülő kifejezéseket."


"– Kezdem úgy érezni magam, mintha valami fantasydrámába csöppentem volna – grimaszoltam, majd elmélyítettem a hangomat. – „Sokan próbáltak ellenállni a gonosznak, de végül mind ugyanúgy végezték. Meghaltak.”"


A könyvet #itt tudjátok megvenni a Libri oldalán, #itt pedig kívánságlistához adhatjátok a Molyon, és ha fent vagytok a Wattpaden, #itt pillanthattok bele a történetbe.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése