tag:blogger.com,1999:blog-28747709397968417222024-03-20T09:41:53.606+01:00Sárközi Erika (Nilla)„Ha kérnél, de nem adnak, teremts világot magadnak!”Sárközi Erika (Nilla)http://www.blogger.com/profile/01270262927872607474noreply@blogger.comBlogger28125tag:blogger.com,1999:blog-2874770939796841722.post-84310797237104810652020-11-19T20:49:00.003+01:002020-11-19T20:49:37.959+01:00"Minden történetemben ott vagyok én, egy darabka belőlem" - interjú Kollár Bettivel<div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5N-2VkS7zmsHKSe6oFk0eBwgi6OXSuHdpO_PsbNxVsx5OjyasM5XMHXjy2eOM8ofC1lJUS0A6IhIeexl_seKBGOVo30Y24IomxABK3s6JB8EkeSjEtkN3wHZbRmMr4LvmOgkGVWXN8Fy9/s2048/A+vonzas+torvenye_Front_300dpi.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1279" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5N-2VkS7zmsHKSe6oFk0eBwgi6OXSuHdpO_PsbNxVsx5OjyasM5XMHXjy2eOM8ofC1lJUS0A6IhIeexl_seKBGOVo30Y24IomxABK3s6JB8EkeSjEtkN3wHZbRmMr4LvmOgkGVWXN8Fy9/w125-h200/A+vonzas+torvenye_Front_300dpi.jpg" width="125" /></a></div>Kollár Betti évekkel ezelőtt feltöltött egy történetet a <i>Wattpadra</i>, amit az olvasók megszerettek, és kimagasló, milliós olvasottság fölé juttattak. Idén ősszel a történet pedig napvilágot látott a <i>Magnólia</i> kiadó gondozásában (<i>Agave Könyvek</i>), de sok munka vezetett idáig.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Hogy miről szól <i>A vonzás törvénye</i>? Ez egy realista, romantikus történet remek humorral, vibráló karakterekkel és necces élethelyzetekkel: mesél barátságról, szerelemről, beilleszkedésről. Hűvös, sötét estékre a legjobb szórakozás, de készüljetek, a vége szótlanul hagy majd a meglepetéstől :)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Bettivel most a könyvről, a kiadásról, írós tapasztalatokról beszélgettünk. Az interjú végén kedvcsináló idézeteket is olvashattok a könyvből - tartsatok velünk!<span><a name='more'></a></span></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><p style="text-align: justify;"><b>Nilla: Amikor megnyomtad a „felöltés” gombot a Wattpaden, gondoltad, hogy egyszer a kezedben fogod majd </b><i>A vonzás törvényét</i><b> könyvként?</b></p><p style="text-align: justify;"><i>Betti</i>: Nem igazán. Akkoriban még nem is mertem ekkorát álmodni, egyáltalán nem gondolkodtam könyvkiadásban. Úgy voltam vele, hogy szeretek írni, mert ez egy klassz és szórakoztató hobbi, arról nem is beszélve, hogy jó megosztani másokkal, akiknek tetszik, és ezt ki is fejezik felém. Leírhatatlanul fantasztikus érzés, amikor az olvasóim rám írnak, hogy elmondják, mennyit jelent nekik egy-egy történetem, hogy úgy érzik erőt adott nekik, vagy hogy feldobtam vele a napjukat. Egyébként már nem emlékszem pontosan, de úgy rémlik, hogy egy ideig nem volt sikere, aztán hirtelen kezdett nagyon megugrani a megtekintések száma.</p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;"><b>Nilla: Milyen elképzeléseid voltak a feltöltés elején? Megvolt az egész történet? Vagy sokat alakult közben?</b></p><p style="text-align: justify;"><i>Betti</i>: Csupán annyi volt meg, hogy szeretnék egy sablonos alaptörténet mögé rejteni valami egyedit és különlegeset, amihez hasonlót még nem írtak. Tudni kell rólam, hogy rengeteget olvasok, nagyjából minden ehhez hasonló műfajú könyvet kézbevettem és ezáltal egyértelmű volt számomra, hogy mi az a történetszál, amit már egy csomószor ellőttek előttem. Minden jelenetnél megállok és alaposan végiggondolom, hogy itt mi volna a tipikus sablonos folytatás és ezzel szemben mi lenne a különleges, amire nem annyira lehet számítani. Ám olykor, mikor pont hogy extrára számít az olvasó, oda beillesztek valami szokványosabbat, ezáltal válik váratlanná.</p><p style="text-align: justify;">A történetről azt kell tudni, hogy az egész aközben alakult, ahogy részről részre írtam. Minden nappal, minden egyes megírt fejezettel változtak az elképzeléseim a folytatást illetően és így kerekedett ki a történet. Anno az elején fogalmam sem volt, hogy egyszer ez lesz belőle. :)</p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;"><b>Nilla: Ahhoz a verzióhoz képest mennyiben változott a könyv?</b></p><p style="text-align: justify;"><i>Betti</i>: Amikor az ember csak heti egy-két részt tesz fel a netre, az olvasók tűkön ülve várják a cselekmény előrehaladását, az izgalmas fejleményeket és ilyenkor a leíró részek kevésbé számítanak. Épp ezért mikor elhatároztam, hogy megpróbálom kiadatni a könyvet, első körben nekiláttam átdolgozni és sokat foglalkoztam azzal, hogy leíró részek is kellő számmal szerepeljenek benne. Új fejezetekkel és párbeszédekkel bővítettem, valamint sokat javítottam a megfogalmazásokon, illetve apró tartalmi változtatásokat is eszközöltem. Szerettem volna, hogy azoknak is új élményt nyújtson a könyv elolvasása, akik már találkoztak vele <i>Wattpaden.</i> Az első rész egyébként 2017. júliusában került fel, ahhoz képest sokat fejlődött az írástechnikám, úgyhogy volt mit javítani rajta.</p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p></p><p style="text-align: justify;"><b>Nilla: Mi volt a szerkesztés legnehezebb része?</b></p><p style="text-align: justify;"><i>Betti</i>: Bevallom, tartottam attól, hogy majd a szerkesztő kihúzat velem olyan részeket, amiket én (saját meggyőződésem szerint) jogosan írtam bele és csalódott leszek. Szerencsére nem történt ilyesmi, igazából nagyon sokat tanultam a szerkesztőtől azáltal, hogy láttam, mi az, amit következetesen kijavít és én következetesen rosszul írok. Rámutatott apró logikátlanságokra, esetleges hiányosságokra, szóval összességében egy rendkívül jó és pozitív tapasztalat volt.</p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;"><b>Nilla: Milyen az írói rutinod? Mi inspirál?</b></p><p style="text-align: justify;"><i>Betti</i>: Nagyon szerencsés embernek gondolom magam, mert úgy veszem észre, hogy nagyon sok minden képes megihletni. Egy fél füllel hallott párbeszédrészlet a buszon, vagy egy egyszerű dal, vagy akár a kutyusom szőre a pulcsimon. Állandóan történetek, cselekmények, párbeszédek járnak a fejemben. Éppen ezért az írói rutinom abból áll, hogy abban a pillanatban, amint beugrik valami (és van rá lehetőségem), azon nyomban rögzítem valamilyen módon. Azt vallom, hogy ha viszont nincs ihletem, nem is erőltetem az írást, inkább mással foglalkozom.</p><p style="text-align: justify;">Elsősorban az inspirál, hogy szeretek írni, ez számomra nem csak egy hobbi, hanem a mindennapi nehézségekkel való megbirkózás. Az írás kikapcsol és megnyugtat. Minden történetemben ott vagyok én, egy darabka belőlem, az érzéseimből, a nehézségeimből vagy épp a boldogságomból.</p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;"><b>Nilla: Tudom, hogy több történeted is megtalálható a </b><i>Wattpadon</i><b>. Van köztük olyan, amiből szintén szívesen látnál kiadott könyvet?</b></p><p style="text-align: justify;"><i>Betti</i>: Nemrég kezdtem el írni <i>A szívtelen fiú </i><a href="https://www.wattpad.com/story/206253868-a-sz%C3%ADvtelen-fi%C3%BA"><span style="font-size: x-small;">(link)</span></a> című történetemet, ami sok tekintetben különbözik a többitől. Kicsit komolyabb, de ami igazán számít, hogy jóval több energiát és odafigyelést fektetek a megfogalmazásába. Ezt a történetet szívesen vinném tovább, de tény, hogy rengeteg regénykezdemény lapul a gépemen, amiket pont azért nem töltök fel az internetre, mert látom bennük a lehetőséget, hogy esetlegegyszer rendes könyvvé váljanak.</p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhAOfN6PQpNgUS6pXAQJoTf9LTV8Fk2cCL-Lg5W2aeP4Qd3k_rN2JIj_NqqyqgL4Mcpbrqze-SaieSVTlc_lMvm47mZ-rMrvnIKjNE8egyfAVIDu_OY5wC8e76VPOTPKBD_sqXvHhfcfVk5/s960/121586010_3342831532490800_7135289195692195558_n.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="960" data-original-width="720" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhAOfN6PQpNgUS6pXAQJoTf9LTV8Fk2cCL-Lg5W2aeP4Qd3k_rN2JIj_NqqyqgL4Mcpbrqze-SaieSVTlc_lMvm47mZ-rMrvnIKjNE8egyfAVIDu_OY5wC8e76VPOTPKBD_sqXvHhfcfVk5/w150-h200/121586010_3342831532490800_7135289195692195558_n.jpg" width="150" /></a></div><b>Nilla: Említetted, hogy </b><i>A vonzás törvényének</i><b> folytatásán dolgozol. Duológiának szánod?</b><p></p><p style="text-align: justify;"><i>Betti</i>: Voltaképpen összesen öt kötetet szeretnék. A második értelemszerűen az első folytatása lenne, a további háromban pedig már más-más mellékszereplők kerülnének a középpontba. Tehát ugyanebben a világban, ugyanezek a karakterek jelennének meg, csak ezúttal valaki más (szerelmi) életét kísérnénk végig és közben a korábbi főszereplőkkel is találkoznánk. Rengeteg ötletem és elképzelésem van, épp ezért igazából párhuzamosan írom a következő négy kötetet.</p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;"><b>Nilla: Mivel ezt E/1-ben írtad, nem nehéz egyszerre több szereplő bőrében, ilyen mélyen lenni? El tudod különíteni a hangjukat, stílusukat?</b></p><p style="text-align: justify;"><i>Betti</i>: Ami azt illeti, ebben már van gyakorlatom. Öt éve indítottam el a blogomat és azóta is számos sztorit írok és töltök fel párhuzamosan. Eleinte előfordult, hogy kicsit összemostam a szereplőket, néha még véletlenül a neveket is sikerült felcserélnem, de ma már sokkal rutinosabban csinálom. Az összes karakterem tisztán megvan a fejemben, tudok hozzájuk dalokat és érzéseket kötni, ami segít különválasztani őket. Ráadásul a már leírtakat többször is visszaolvasom, így sikerül kiszúrnom, ha mondjuk valaki a stílusától eltérően „viselkedik”.</p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;"><b>Nilla: Van kedvenc karaktered és jeleneted?</b></p><p style="text-align: justify;"><i>Betti</i>: Minél többet „dolgozom együtt” a srácokkal, annál jobban a szívemhez nőnek. :) Nehéz úgy válaszolni erre a kérdésre, hogy ne áruljak el semmit a folytatásból… Alapvetően az első kötetben a legtöbb karaktert csak felszínesen ismerjük meg, mert Sere szemszögéből látunk mindent és önkéntelenül is azt gondoljuk a többiekről, amit ő. Például én nagyon bírom Ace-t, mert rettentően odaadó és hűséges barát, de ebből ugyebár még nem sok mutatkozott meg. Épp ezért a kérdésre válaszként inkább Rhett-tet mondanám, akiből szintén csak annyit látunk, amennyit Serének megmutat, mégis imádjuk a lovagias stílusát, cinikus humorát és csipkelődő, gúnyos megjegyzéseit. De mikor a tónál elmeséli a szerelmesek történetét és egészen megfeledkezik magáról, egy pillanatra rálátást nyújt az ő igazi valójára.</p><p style="text-align: justify;">Alig várom, hogy jobban megismerjétek őket!</p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;"><b>Nilla: Elárulsz nekünk egy kis kulisszatitkot a folytatásból? Egy hangulatot, benyomást, hogy mennyire tervezed megkínozni a szereplőket? :)</b></p><p style="text-align: justify;"><i>Betti</i>: Nos, Sere természetesen össze fog jönni valakivel és a második kötet már nemcsak az egymásra találásukról szól, hanem az együttlétről, párkapcsolatról és annak fenntartásáról is. Továbbá fény derül olyan izgalmas és új dolgokra, amikre szerintem egyelőre senki nem számít. A szereplők karaktere, személyisége is nagyobb hangsúlyt kap majd, végre alaposabban megismerhetjük a főszereplőink cselekedetei mögött rejlő indítékokat, a múltjukat és úgy általában őket magukat.</p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;"><b>Nilla: Izgalmasan hangzik. Az, hogy kiadott író lettél megváltoztatta valamilyen szinten az életedet?</b></p><p style="text-align: justify;"><i>Betti</i>: Már egy hónapja megjelent a könyvem és nagyon érdekes, hogy hol álomszerű az egész, hol pedig kellemesen természetes érzés. Sokan írnak nekem, hogy elolvasták, szerették és várják a folytatást. Nagyon sokat jelent számomra, amikor leírják a véleményüket, mert egyrészt fontosak a visszajelzések, másrészt klassz dolog kapcsolatot tartani az olvasóimmal. :) Összességében boldognak és büszkének érzem magam, amiért sikerült mindezt megvalósítanom és hálás vagyok mindazoknak, akik támogattak ezen az úton. Tehát mindent egybevetve abszolút pozitív vonzata van.</p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;"><b>Nilla: Mit üzennél azoknak, akik az írói út elején járnak, és kiadott könyvekről álmodnak?</b></p><p style="text-align: justify;"><i>Betti</i>: Azt, hogy semmiképp se adjátok fel az álmaitokat! De tegyetek is azért, hogy elérhessétek őket. Véleményem szerint az íráskészség és a szókincs fejlesztése nagyon fontos, ehhez érdemes minél többet olvasni (szépirodalmat is, ne csak szórakoztató irodalmat!), mert abból is rengeteget lehet tanulni (nekem például ez sokat segített). Továbbá figyeljetek a helyesírásra, a megfogalmazásra, a külalak igényességére. És ami a legfontosabb: élvezzétek!</p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh3qY5pzpLdmrqu7NP74U_y1P3aomr6dj3bRIkcUYCJKwGKUlHR3EcVJCqfMwikDyfx0XV387DtOdceNESb_k7OePB2mWvNYDDvalWObX4kr8Pi5H8sxeLQN6sKUkdyyAuQ9OY_FW94WuG0/s2048/collage.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh3qY5pzpLdmrqu7NP74U_y1P3aomr6dj3bRIkcUYCJKwGKUlHR3EcVJCqfMwikDyfx0XV387DtOdceNESb_k7OePB2mWvNYDDvalWObX4kr8Pi5H8sxeLQN6sKUkdyyAuQ9OY_FW94WuG0/w200-h150/collage.jpg" width="200" /></a></div><p></p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: center;">*** Idézetek ***</p><p style="text-align: justify;"><i>"– Nem maradhatnék itt örökre? – néztem fel rá szerencsétlenül.</i></p><p style="text-align: justify;"><i>– A fürdőmben? – vonta fel a szemöldökét.</i></p><p style="text-align: justify;"><i>– Aha. A WC-d meg én egészen összemelegedtünk – bólogattam.</i></p><p style="text-align: justify;"><i>– Ahogy akarod, viszont én itt szoktam fürdeni – vetett rám jelentőségteljes pillantást. – Pucéran."</i></p><p style="text-align: justify;"><i><br /></i></p><p style="text-align: center;"><i>"– Nem tudom, te hogy vagy vele, de én még nem békéltem meg teljesen ezzel az „egész életem ott van két A4-es papíron”-dologgal – ingattam a fejem, amit megdöbbent arckifejezéssel vett tudomásul.</i></p><p style="text-align: center;"><i>– Csak két oldal?</i></p><p style="text-align: center;"><i>– 12-es betűméret."</i></p><p style="text-align: justify;"><i><br /></i></p><p style="text-align: justify;"><i>"– Akkor miért rontod itt a levegőt?</i></p><p style="text-align: justify;"><i>– Hiányzott a csajom – kacsintott rám pajkosan, ami egy másodperc töredékéig megdobogtatta a szívem.</i></p><p style="text-align: justify;"><i>– Itt van valahol ő is? – rendeztem az arcomra kiülő kifejezéseket."</i></p><p style="text-align: justify;"><i><br /></i></p><p style="text-align: center;"><i>"– Kezdem úgy érezni magam, mintha valami fantasydrámába csöppentem volna – grimaszoltam, majd elmélyítettem a hangomat. – „Sokan próbáltak ellenállni a gonosznak, de végül mind ugyanúgy végezték. Meghaltak.”"</i></p><p style="text-align: center;"><i><br /></i></p><p style="text-align: justify;">A könyvet <a href="https://www.libri.hu/konyv/kollar_betti.a-vonzas-torvenye-9.html">#itt</a> tudjátok megvenni a Libri oldalán, <a href="https://moly.hu/konyvek/kollar-betti-a-vonzas-torvenye">#itt</a> pedig kívánságlistához adhatjátok a Molyon, és ha fent vagytok a Wattpaden, <a href="https://www.wattpad.com/story/121859461-a-vonz%C3%A1s-t%C3%B6rv%C3%A9nye">#itt</a> pillanthattok bele a történetbe.</p>Sárközi Erika (Nilla)http://www.blogger.com/profile/01270262927872607474noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2874770939796841722.post-88365046623970922992020-09-24T22:41:00.003+02:002020-09-27T11:52:04.689+02:00És én elhittem<div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEijppw1_8mHkoQmorw_JKMaNX4ECw2B9tiAJLISet2hxrDFYxtfbHg4BzTnH7qoRG4ULp7sXUflclI179cPpG5vjpz3xscqYTM6KJH8dcya-v1IyQIxpLMOUUWqBSg2HXiwjmEfmEIpPs9h/s1002/57ac2b5b9f8aa7f1ce545951cdb6b028.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1002" data-original-width="564" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEijppw1_8mHkoQmorw_JKMaNX4ECw2B9tiAJLISet2hxrDFYxtfbHg4BzTnH7qoRG4ULp7sXUflclI179cPpG5vjpz3xscqYTM6KJH8dcya-v1IyQIxpLMOUUWqBSg2HXiwjmEfmEIpPs9h/s320/57ac2b5b9f8aa7f1ce545951cdb6b028.jpg" /></a></div>Sziasztok!</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A mai bejegyzés témája érdekesen megoszlik az <i>"írás"</i> és a <i>"lelkis"</i> címke között. Amikor írásról beszélek, szeretek a lelki oldaláról is szót ejteni, mert imádom ezeket mély folyamatokat, és ha van egy jó téma, akkor nem tudok nem írni róla.</div><div style="text-align: justify;">Ez a bejegyzés arról szól, milyen az, amikor elbizonytalanodsz - sőt, elbizonytalanítanak, amikor kevésnek érzed magad, amikor zokszó nélkül elhiszel mindent, ami igazából rombol és nem épít.</div><div style="text-align: justify;">Vágjunk bele!<span><a name='more'></a></span></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><i>"Eddig, és nem tovább. Erővel kényszerítettem magam a fejezet végére, de több nem megy. Semmitmondó párbeszédek, unalmas stílus, klisés karakterek." </i>- ezt a régi véleményt pár napja találtam meg az e-mail fiókomban. Megkerestem a választ is hozzá: megköszöntem az illető idejét, véleményét, és még el is hittem, miért rossz az írásom.</div><div style="text-align: justify;">Utólag ennek több okát is látom.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Az első és legfontosabb - a kóros <b>önbizalomhiány! </b>Ezt egyszerűen a mai napig nem tudtam kinőni, pedig dolgoztam rajta. Persze mindenki bizonytalan az írásával kapcsolatban, pláne az íróvá válás hosszú folyamatának az elején, mindezek ellenére szeretni kell a szövegedet. Meg kell látni benne az erősségeidet, mert <i>vannak azok is</i>, még akkor is, ha a helyzet kilátástalannak tűnik.</div><div style="text-align: justify;">(Amikor azt mondom, hogy szeresd a szövegedet és bízz magadban, nem a zseni-mítoszt erősítem. A kedvenc témába vágó cikkemet itt olvashatod <a href="http://igyneveldaregenyedet.blogspot.com/2018/09/te-igazi-iro-vagy.html">#klikk.</a> Inkább arra gondolok, hogy ha szereted, amit csinálsz, ne add fel, csak mert nem tartod magadat elég jónak.)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ehhez szorosan kapcsolódik a második megállapítás - elhittem, amit a béta mondott, mert úgy prezentálta magát, hogy <b>ő mindent tud</b>. Ez egy irtózatosan veszélyes dolog, egyrészt azért, mert az ízlés bármit félre tud vinni, másrészt belepumpál az íróba egy olyan görcsöt, hogy nem vagyok jó, mert a tapasztaltabb, több tudással rendelkező másik fél ezt mondta.</div><div style="text-align: justify;">Amikor a fenti véleményt kaptam, egy olyan helyzetben voltam, amiben nagyon nagy szükségem volt iránymutatásra, fejlődésre, szakmai visszajelzésre, ezért sokkal fogékonyabbá váltam a külső visszacsatolásokra. (A legjobb döntésemnek tartom, hogy akkor tovább kutattam fejlődési lehetőségek után, és rátaláltam az íróiskolára.)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Azóta már tudom, hogy <i>senki sem</i> tévedhetetlen. Nincs végtelen tudás, egyetemes recept, amitől működik vagy elbukik egy történet. Akárki is próbálja nekem beadni, hogy ő mindent is tud, és csak az a jó megoldás/út, amit ő támogat, <b>már nem hiszem el. </b>Ha valaki így akarja eladni magát, ott valami nem stimmel.</div><div style="text-align: justify;">Ettől függetlenül a szakmai hozzáértés és alázat előtt a kalapom emelem. Minden <strike>kezdő</strike> író álma egy olyan szerkesztő, aki érti a szöveget és ugyanannyi energiát, törődést tesz bele, mint az író maga. Az ugyanis, akinek megvan a tudása hozzá, nem fog a földbe tiporni vagy kifordítani a stílusod.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Van plusz egy halmaz, aminek külön részt szánok. Léteznek olyan helyzetek, amikor az írónak az önbecsülését vagy a technikai tudását megpróbálják lenyomni <i>a zsáner miatt, amiben ír.</i> "Áh, te <i>csak</i> romantikust írsz, az semmi", és társai. Találkoztatok már vele? "Ez megint egy szerelmes-d*gós, azt meg bárki tud."</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Azért emlegetem a romantikus zsánert, mert rengeteg támadást kap. Sokan hajlamosak azt gondolni, hogy romantikust, YA-t, NA-t könnyű írni, hiszen abban iskola van, meg szerelem van, meg dráma van, meg szex van, és az smafu, ahhoz nem kell egy bizonyos szint, nem kell karakterábrázolás, nem kellenek eszközök, mert úgyis az a lényeg, hogy a főszereplők összejönnek-e.</div><div style="text-align: justify;">Bezzeg krimit írni! Az már valami. Fantasyt még jobb! Sci-fit meg, na az az adu, ha sci-fit tudsz írni, mehetsz is a Valhallába, kiérdemelted.</div><div style="text-align: justify;">... és van, aki ezt elhiszi. Van, aki kevesebbnek érzi magát, mert YA-t szeret írni. Van, aki nem meri felvállalni, hogy bolondul az NA sztorikért, mert az "gáz". Van, aki sosem írja meg azt a történetet, ami foglalkoztatja, mert lenézik érte.</div><div style="text-align: justify;">Pedig... <b>Nem vagy kevesebb! </b>Egyáltalán nem a választott zsáneredtől leszel "jó" vagy "rossz", az legkevésbé sem határoz meg téged, és aki azt próbálja elhitetni veled, hogy kevesebb vagy, mert az ő ízlésébe nem fér bele az írásod, azzal nem érdemes foglalkozni. Mindig lesz, aki más zsánert kedvel, de soha nem lesz olyan, aki egymás alá-fölé rendelheti ezeket.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Legyetek bátrak! Írjátok meg <i>AZT </i>a történetet, ha örömöt okoz. Bármit lehet!</div>Sárközi Erika (Nilla)http://www.blogger.com/profile/01270262927872607474noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-2874770939796841722.post-80227077835216832342020-08-16T23:18:00.003+02:002020-10-22T21:06:50.143+02:00Egy év, nyolc hónap<div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwUAIO8SSBas_D2mcW0qnGUCuh_1JykzrG_7vAA8h8N2fdH-ckyd7GHWRLp9ny79iI6nxs6ovY_C9c_di7hcMAiZfmi8JswOHUUP1Vpv_dOQJd-ukMzgMOpEafDV8eK5y1pid4raYnwwNo/s640/5c8dd21f2e0c2543c007f8aa0e7b6bb4.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="640" data-original-width="463" height="256" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwUAIO8SSBas_D2mcW0qnGUCuh_1JykzrG_7vAA8h8N2fdH-ckyd7GHWRLp9ny79iI6nxs6ovY_C9c_di7hcMAiZfmi8JswOHUUP1Vpv_dOQJd-ukMzgMOpEafDV8eK5y1pid4raYnwwNo/w186-h256/5c8dd21f2e0c2543c007f8aa0e7b6bb4.jpg" width="186" /></a></div>Sziasztok!</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Szinte pontosan egy éve <a href="https://valoszinutlen.blogspot.com/2019/08/irtam-egy-uj-regenyt-itt-van-minden.html">posztoltam arról</a>, hogy nyolc hónapnyi írás, agyalás után <i>befejeztem egy új regényt</i>. Most jöttem beszámolni arról, hogy egy újabb évvel később <b>befejeztem a javítást is</b>, és végre elégedett vagyok!</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Sok minden történt velem ez alatt az egy év nyolc hónap alatt. Elvesztettem valakit, aki elmondhatatlanul fontos volt a számomra. Megszületett valaki, aki elmondhatatlanul fontos lett a számomra. Hónapokig nem írtam egy sort sem, aztán felszívtam magam, és úgy döntöttem, megcsinálom, amit <i>kitűztem</i> magam elé, ha belegebedek is.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Eleinte nehéz volt, erőltetni kellett. No nem a munka kreatív részét, hanem hogy rávegyem magam az alkotásra. Hogy időréseket találjak, amikor foglalkozhatok az írással bűntudat nélkül, hogy levetkőzzem <b>a kifogásokat</b>. Hú, abból sok volt egy év nyolc hónap alatt.<span><a name='more'></a></span></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Decemberben kezdődött minden. Régóta terveztem fantasyt írni, de sokáig tartott, mire láttam magam előtt, milyet. És hogyan. Amikor ezekre a kérdésekre megtaláltam a választ, leültem írni, és két hét alatt <i>meglett a regény fele</i>. Aztán meg nyolc hónapba telt befejezni, részben a fent említett lustaság miatt is.</div><div style="text-align: justify;">Utólag már így látom jónak, kellettek azok a hónapok, sőt az az egy év is a befejezés után.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://www.facebook.com/groups/164051090610119/">A csoportban</a> már meséltem, hogy ez az a regény, amihez <b>fel akartam nőni</b>. Nem elkapkodni, hanem felépíteni, kiélvezni. Hálás vagyok, hogy ilyen sokáig úszkálhattam ebben a világban és hogy még visszatérhetek ide: tele vagyok ötletekkel <i>a folytatást illetően</i>, kísérletezni akarok, határokat feszegetni. Meglátjuk, hogy sikerül majd és mennyi időbe kerül. Annyi viszont szent: megéri. Minden ráfordított percet, későn fekvést megért.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Itt találtok többet a regényről:</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: "times new roman", serif; font-size: 12pt; text-align: left;">♦ </span><a href="https://open.spotify.com/playlist/4bjxEcoa5cJhOVbNolvoBI">Spotify lejátszási lista</a> - sok dal megjelenik a regényben is, illetve vannak olyanok, amik a hangulat miatt kerültek bele, vagy mert sokat <strike>(rengeteget)</strike> hallgattam írás közben. A lista még bővülhet.</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: "times new roman", serif; font-size: 12pt; text-align: left;">♦ </span>Még több képért tudom ajánlani a kézirat <a href="https://www.pinterest.se/erikanilla/aa/">Pinterest-tábláját</a> - sokat inspirálódtam itt és még bizonyára fogok is, úgyhogy a lista bővülni fog.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Végezetül összeszedtem az eddig megosztott részleteket, és a jeles nap alkalmából kibővítettem egy frissel is ;) Remélem, tetszeni fog!</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">"<span style="text-align: left;">Lennox egy sötét, üres gyümölcsösbódé mögött vár. A falnak dől, a fejét lehajtja, hogy ne lássam az arcát. Nem mintha baja lenne velem. Egyszerűen csak olyan távol igyekszik tartani magát az ilyen szarságoktól, amennyire csak lehet.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;">– Mid van a számomra? – kérdezem bevezetés nélkül. Ha ő jön hozzám, akkor mondanivalója van. Egy pillanatig már-már azt várom, hogy a titokzatos követőimről ejt el némi információt.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;">– Van egy dzsinn a városban.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;">Lennox halkan beszél, olyan halkan, hogy az autóktól és az utcán hömpölygő tömegtől alig hallanám, ha nem lennék az, aki vagyok. De ő tudja, hogy kiválóan értem minden szavát, a hangsúlyát és azt is, amit nem mond ki.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;">Elönt a feszültség. Megrándulnak az izmok az ujjaimban, ökölbe szorítom őket.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;">Most jön az, amit eddig Lennox nem mondott ki. Vagy egy percig levegőt sem veszek, csak tartom az öklömet, mintha máris behúzhatnék egyet egy rohadék dzsinnek.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;">– Téged keres.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;">Alig bírom visszatartani, hogy ne horkanjak fel. A szokásosnál is több erőt érzek magamban, hogy törjek-zúzzak és agyonverjek valamit. A rejtélyes kukkolók meg a dzsinn biztosan nem véletlen egybeesés. Bár azon, aki engem követett, nem éreztem semmiféle mágiát. Egy dzsinn pedig egyenesen fürdik benne, árad belőle, megállíthatatlanul, mint napból a hő.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;">Összepréselem az ajkamat, és bólintok.
Előveszek egy köteggé hajtott bankjegyet, majd Lennox kezébe csúsztatom.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;">– Ha bármi van…</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;">Lennox veszi az adást. Megfordul, és folyékony mozdulatokkal eltűnik, egyetlen hang nélkül. Várok egy kicsit, mielőtt követem a példáját.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;">Az egész életemet három szabály mentén élem. Ez a három szabály meghatározza a lényemet, az erkölcsömet; ez a három szabály nevelt fel és azóta is egy csillag fényével ég bennem – ezek nélkül a szabályok nélkül darabokra szakadna a világom és szétcsúsznék.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><i>Soha ne bízz meg egy dzsinnben!</i></span></div><div style="text-align: justify;"><i><span style="text-align: left;">Az alku szent, de vigyázz! </span><span style="text-align: left;">A szavak trükkösek lehetnek.</span></i></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><i>És soha, de soha ne húzz ujjat velük!</i></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;">Boldogan teszek eleget a szabályoknak, amíg a titkom biztonságban és jó helyen van."</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;">"A borospohárral a kezemben megfordulok, és találkozik a tekintetünk.
Görcsbe rándul a gyomrom.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;">Tudja, hogy ki vagyok. Vár engem.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;">A csaj viháncol az ölében, odadörgölőzik hozzá, de a dzsinn le sem veszi rólam a pillantását. Nem adom jelét, hogy megrendültem, pedig megrendüléshez valami eléggé hasonlót érzek – egy pillanatig még el is akarok tűnni innen, de már késő, az érzékeim megbolondulnak, amint közelebb érek hozzá. Kimelegszik a bőröm. Az orromat megcsapja egy illat… Enyhe, mégis kitölti az egész koponyámat. Fűszeres, elegáns. Menjen a francba az illatával együtt!</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;">A szeme hűvös. Már majdhogynem fagyos. Az arckifejezése komoly, de az ajka mosolyra húzódik. Félmosoly, és csak úgy árad belőle a lenézés meg a gúny halálos elegye, elképesztő egy se***** lehet. Odakopogok az asztalhoz, és leülök.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;">A dzsinn bőre bronzszínű, a borostáját mintha vonalzóval mérnék ki, hogy tökéletesen szimmetrikus legyen éles vonalaival. A haja katonásan rövid és éjszerűen sötét. A jégszőke a vállára teszi a kezét, hogy a mellével hozzá dörgölőzhessen.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;">Ő pedig válaszul a karját, amivel nem a csaj seggét tapizza, az asztalra fekteti. Majdnem hátrahőkölök, alig bírom csillapítani magam. Minden egyes centiméterrel, amivel valamelyik testrésze közelebb és közelebb kerül hozzám, hőhullám kerülget.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;">Mindezek ellenére legszívesebben mégis felröhögnék, amikor a dzsesszes <i>Gangsta’s Paradise</i> furakszik közénk, hogy megtöltse zongora- és énekszóval azt a végtelennek tűnő másodpercet, amíg egymást mérjük fel ezen a modern csatamezőn. Valakinek átkozott jó, morbid, de átkozott jó humora van.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;">– Saskia – sikerül olyan hangon mondania, mint a folyékony méz, mély és édes és fojtogató, ugyanis nem tudom nem kihallani belőle a figyelmeztetést és a fenyegetést. Azt akarja, hogy tudjam, kivel állok szemben. Hát, haver, ezzel elkéstél. Annyit tudok róluk, ami bőven elég egy halálos ítélethez. Éppen ezért nem tudhatja meg, ki vagyok valójában. Én sem akarom tudni, hogy ki ő. Viszont anélkül, hogy tovább folytatnánk a beszélgetést, vesztemre már tisztában vagyok pár dologgal. Erősebb, mint a legtöbb dzsinn, akivel találkoztam. Túlságosan hat rám. Ebből feltételezem, hogy idősebb is, de nem mernék tippelni.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;">Hátradőlök, egyik combomat áthelyezem a másikon. Ha a tekintete nem is vetődik oda, látja a mozdulatot.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;">– Dzsinn.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;">A szemében különös villanás. Amilyen hamar jön, úgy el is tűnik, és csak az a hideg, számító szempár bámul rám.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;">Vajon mennyit tud rólam?</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;">Vajon sejti, hogy én mennyit tudok róla?
A csaj felé fordul, és búgó hangon megszólal.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;">– Édes, menj, és igyál valamit, mielőtt lelépünk.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;">A lány arcára élveteg mosoly kúszik. Elképzeli, mit jelent a „lelépünk”, és mi következik majd utána. Szegény pára. Nem tudom, mit remél egy ilyen alaktól. Illetve hát, tökéletesen tudom. Csak nem értem. Akinek józan esze van, tudja, hogy nem húzgáljuk az oroszlán bajszát. Ez meg egyenesen a sörényébe kapaszkodik, és himbálózik rajta."</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;">"Szorít a mellkasom. Nem fogadom el a kezét, nem arra van szükségem. És ahogy a tekintetem issza a vonásait, abból ő is tudja ezt. Először a sötét szemét nézem, amiben ritkán tudok olvasni, de annál többször merülnék bele. Aztán ott a rövid és tökéletes borostája, a nyakán egy halvány ér, amit a nyelvemmel követnék végig. Csak utoljára nézek az ajkára, hogy egy lassú másodperccel később közelebb hajoljon, és az előbbi melegségnél százszor erősebb lángra lobbantson. Nem jutok lélegzethez. Nem is kell levegő.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;">Elkövetem életem talán legnagyobb hülyeségét: megbízom egy dzsinnben."</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;">"Odakint cirkál egy dzsinn, engem keres. Tudja, hol vagyok és ismeri a nevemet – csak idő kérdése, míg tényleg felbukkan a küszöbömön. Hát, átkozott legyek, ha megvárom!"</div>Sárközi Erika (Nilla)http://www.blogger.com/profile/01270262927872607474noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2874770939796841722.post-15411194020850467622019-10-25T12:35:00.000+02:002019-10-25T13:10:39.132+02:00Novella: Da capo – Elölről <table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjANCfagh6fHdZozR7NlzXr_UrXAron2hbmWNZs3QdzUjoCQCkvV3a1qgKAjyfcgZzU4PEtLZZTmFBaA5KQhMtaBPt2Tjki3OjeXGKsv_czX1NZQIMEbRtSC16X1AA09KTXZlRDULy9GyRM/s1600/DaCapo-cover.png" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="650" data-original-width="500" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjANCfagh6fHdZozR7NlzXr_UrXAron2hbmWNZs3QdzUjoCQCkvV3a1qgKAjyfcgZzU4PEtLZZTmFBaA5KQhMtaBPt2Tjki3OjeXGKsv_czX1NZQIMEbRtSC16X1AA09KTXZlRDULy9GyRM/s320/DaCapo-cover.png" width="244" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="background-color: white; color: #2d2d2f; font-family: "open sans"; font-size: 13px; text-align: justify;">A borító Leah Hope Eastbrook munkája</span></td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Sziasztok!</div>
<div style="text-align: justify;">
Mivel többen kerestétek ezt a novellát, de nem találtátok meg, úgy döntöttem, hogy felteszem ide, így bármikor elérhető lesz pár kattintás után. Jó olvasást! ;)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i>
<i>"He said "be true",</i><br />
<i>I swear I'll try</i><br />
<i>In the end,</i><br />
<i>it's him and I"</i><br />
<a name='more'></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">A</span>z embriók füle hamarabb működésbe lép, mint a szívük. Ezek alapján csodálkozik-e bárki, hogy a hallás nemcsak az egyik első képességünk, hanem az egyik legutolsó is?</div>
<div style="text-align: justify;">
Ebben a pillanatban is emlékszem, élénken, mit hallottam utoljára a fékcsikorgás után és az ájulás előtt. Abban a másodpercben, amikor azt hittem, meg fogok halni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Miss Monroe dobbant egyet a parkettán csinos, magassarkú cipőjében. A hang visszaránt a jelenbe.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Ez rettenetes ötlet. Nemhogy támogatom, teljességgel ellenzem!</div>
<div style="text-align: justify;">
– Pedig éppen maga mondta, hogy érdemes lenne új dolgokat felfedeznem – húzom gúnyos mosolyra az ajkam. Tetszik a tanácsadó arcára kiülő tanácstalanság. Hogy elvileg ő az, aki iránymutatást ad nekünk, mégis bele tud esni a saját csapdájába.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Gondold csak végig – vált tanárnénis hangról bizalmaskodóra –, mihez kezdenél egyedül a nagyvilágban? Rengeteg veszély leselkedik odakint a hozzád hasonló, fiatal lányokra.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Valóban. – Átvetem a jobb lábamat a balon. Beakasztom a farmerem gyári szakadásába a kisujjam. Rántok rajta egyet, az anyag reccsenve engedelmeskedik. – Például az, hogy majdnem kinyiffannak egy autóbalesetben?</div>
<div style="text-align: justify;">
Próbál szigorúan nézni rám, hogy vegyem a lapot. Tizenkilenc órát töltöttünk azzal, hogy a balesetről beszéltünk – éppen ezért tudhatná és tudja is, hogy nem viccnek szánom.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Veszély mindenhonnan leselkedik ránk, igaz? – forszírozom.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Igaz – bólint összeszorított ajakkal.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Tehát akkor sem menekülhetnék el előle, ha akarnék. – Mielőtt megtartaná a hegyibeszédet, lenyúlok a fotel mellé, és az ölembe veszem a táskámat.</div>
<div style="text-align: justify;">
Felállok. Ő inkább felugrik.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Millió sorozatgyilkos országa vagyunk!</div>
<div style="text-align: justify;">
Elnézek Monroe feje mellett. A nap éppen lefelé indul, olyan finom mozdulattal kúszik lejjebb, egyre lejjebb, mintha ettől senki sem venné észre. Vége a munkaidőnek és vele együtt a sulinak is; többé már nem vagyok végzős.</div>
<div style="text-align: justify;">
Visszafordulok.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Nem – pontosítok szomorkás mosollyal –, millió elveszett tinédzser országa vagyunk.</div>
<div style="text-align: justify;">
Elhagyom az irodát. Mintha tűsarkú kopogását hallanám a hátam mögött, de a fülemben nem igazán bízom, úgyhogy megyek tovább. Kilököm az üvegajtót és a délutáni, aranyló napfényben találom magam. A parkoló előtti gyepen páran lacrosse-t játszanak, kész röhej. Ennyire idióták, vagy nem érdekli őket, hogy mögöttük tanárok autói sorakoznak?</div>
<div style="text-align: justify;">
Labda gurul a lábam elé. Megállok, de nem veszem fel. Körülnézek, egy alak messziről integet. A szemembe süt a nap, így nem ismerem fel, ki az.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Várj! – kiabálja úgy, hogy még én is meghalljam. – Szia, Kylie!</div>
<div style="text-align: justify;">
Ne már. Pont Aaron? Rohadtul remélem, hogy ez nem isteni közbeavatkozás az utazással kapcsolatban.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem merem jobban felmérni a lacrosse-ozókat. Talán ő is köztük van? Kizárt. Akkor Aaron nem jött volna ide. Görcsbe rándul a gyomrom.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Helló.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Mi újság? – adja Aaron a lazát, mintha érdekelné. Képes még mosolyogni is rám azzal az „ugyan már, hisz barátok vagyunk” mosollyal, aminek talán még be is dőlnék, ha naiv Disney-hercegnő lennék a hetedhét határon túlról. Akin lobotómiát végeztek, és elfelejtette, hogy gonosz boszorkányok is léteznek.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Minden rendben, Aaron.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Mit csinálsz ma este?</div>
<div style="text-align: justify;">
Az ajkamra harapok. Mindig ilyen nehéz volt őt lerázni? Nem emlékszem. Igazság szerint igyekszem sok mindent elfelejteni az elmúlt időkből. Pechemre pont azt nem sikerül, hogy egykor tényleg barátok voltunk.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Lesz egy buli a tóparti házunknál. Gyere el!</div>
<div style="text-align: justify;">
Másra sem vágyom, mint beülni egy csapat idióta közé, akik sört vedelnek és egymással kavarnak. Ráadásul biztosan ott lesz… Hallom a vér zubogását az ép fülemben. Megrázom a fejemet. Nem tudok őrá gondolni, most nem, hiszen olyan közel vagyok a lelépéshez.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Miss Monroe – biccent Aaron, ahogy a tanácsadó megáll mellettünk. A tűsarkúját nézem, mert nem akarom, hogy észrevegyék arcomat, a zavarodottságot rajta. – Kellemes, diáktalan nyarat kívánok!</div>
<div style="text-align: justify;">
– Köszönöm, Aaron. Neked pedig sok sikert a főiskolához! – Felsóhajt. – Kylie?</div>
<div style="text-align: justify;">
Érzem a felém irányuló figyelmüket.</div>
<div style="text-align: justify;">
Átkozott Miss Monroe, miért pont most jött ki? Miért nem húztam el a fenébe, amikor elém gurult az a tetves labda?</div>
<div style="text-align: justify;">
Beszívom a levegőt.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Igen?</div>
<div style="text-align: justify;">
– Kérlek, gondold át még egyszer, amit mondtam! – már-már könyörög, igazi aggodalommal, amitől bizsereg a tarkóm. A szégyen jele. De ez még hagyján, Aaron is engem fürkész, több mint kíváncsi tekintettel. Pont Aaron. Ha ezt elmondja neki is… – Nem menekülhetsz csak úgy el!</div>
<div style="text-align: justify;">
– Jézusom – hátrálok. Előveszem a tenyérbemászó stílusomat a fölényes hanggal. Így el tudok húzni a közelükből, és véletlenül se bánják, hogy nem jöttek utánam. – Nem viszi kicsit túlzásba? Nincs saját élete, amivel az enyém helyett foglalkozhatna? Értse meg, hogy nem dönthet mások helyett, és főleg nem befolyásolhatja őket úgy, ahogy magának tetszik!</div>
<div style="text-align: justify;">
Monroe arcából kifut a vér. Szólni szeretne, de inkább becsukja a száját. Aaron felé inkább nem is nézek, ki tudja, milyen döbbenettel vegyes undort látnék.</div>
<div style="text-align: justify;">
A francba az egésszel! Úgy volt, hogy este nyugodtan összepakolom a cuccaimat, de elmegy tőle a kedvem. Felhívom Veronicát, az egyetlen embert, akinek nemhogy elviselem, de még igénylem is a társaságát. Van egy óriási borospincéjük a ház alatt. Az kell nekem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szedem a lábam, ahogy csak tudom, szúr az oldalam. Fújtatok, mint egy ló, elképzelem, milyen nevetségesen festhetek kívülről. Piros arc, napszemüveggel lefogott jégszőke, rövid tincsek, üldözött tekintet és hófehér bőr – csakis én lehetek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Veronica vigyorogva vár. Csak két évvel idősebb nálam, mégis sokkal többet tud. Mintha neki természetes lenne a káosz, ami körülvesz bennünket, és kicsit sincs beszarva tőle.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Be akarok rúgni – közlöm, miután lerogyok az ágyára.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Tudhattam volna, hogy csak ezért jössz – nevet fel.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Fogd be! Komoly gondjaim vannak, oké?</div>
<div style="text-align: justify;">
– Engem már nem etetsz meg ezzel a „szegény lány vagyok, majdnem meghaltam” maszlaggal.</div>
<div style="text-align: justify;">
Elengedem a megjegyzést a működő fülem mellett.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Ha nem hozol nekem egy üveg édes vörösbort, esküszöm, betörök oda.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az ajtó felé nyújtja tetovált karját.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Csak nyugodtan.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Arrgh! – a párnájába fúrom az arcomat. Tudja, hogy nem megyek le oda és nem fosztom ki a családi borospincét. Mindent tud rólam, a francba, és még az orrom alá is dörgöli!</div>
<div style="text-align: justify;">
– Szóval?</div>
<div style="text-align: justify;">
– Szóval mi? – fintorgok.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Vége a sulinak, tegnap még majd kiugrottál a bőrödből örömödben, hogy leléphetsz erről a „pokoltanyáról”, ma meg a fogadat csikorgatod dühödben?</div>
<div style="text-align: justify;">
– Valahogy úgy.</div>
<div style="text-align: justify;">
A többit elhallgatom. Bár elég okos ahhoz, hogy kitalálja, mi a gond, nem fogom elismerni. Bizonyos dolgokat jobb magunkban tartani.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Oké. Ha elmeséled,<i> talán</i> lemegyek a pincébe, és <i>talán</i> hozok egy üveg bort.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ez nem ér. Azt akarom mondani, hogy ez nem ér, hogy nem kérhet ilyet, nem zsarolhat érzelmileg, a legjobb barátomként sem, ám ehelyett azt válaszolom:</div>
<div style="text-align: justify;">
– Monroe miatt gyengének tűntem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Veronica hoz egy üveg bort. Megisszuk. Beszélgetünk, élcelődünk, néha még nevetünk is. Leginkább azon, ahogyan Veronica beszólogat, de nem veszem zokon. Este nyolc körül hazaér az anyukája, és megkérdezi, mit szeretnénk vacsorázni. Hidegen hagy az étel gondolata, helyette azon pörgök, hogy ideje lenne hazamenni. Nem mintha várna otthon valaki, csak nem akarom őket zavarni. Még akkor sem, ha azt mondják, örömmel látnak, és tudom, hogy ez igaz. Inkább magam miatt döntök így.</div>
<div style="text-align: justify;">
Megölelem Veronicát, majd távozom. A derekamra kötöm a farmerdzsekimet, jólesik a bőrömön végigfutó hűvös levegő. Fehér tornacipőm szinte világít a sötétbe borult járdán. Egy szúnyog a vállamba csíp, odacsapok, de elhibázom, és a vérszívó megmenekül. Itt, a tó közelében sokkal több van belőlük, mint nálunk a lakóparkban.</div>
<div style="text-align: justify;">
Elhúz mellettem egy dzsip, az összes lehetséges ablakon kifelé lógnak belőle az emberek, azt hiszem, az egyik lányt ismerem is. Zene bömböl az autóból, még azután is hallani vélem, hogy a kocsi elfordul jobbra a következő kereszteződésnél. Elérek a keresztutcáig, és jobbra nézek: egy csomó autó parkol ott. Ez Aaron bulija.</div>
<div style="text-align: justify;">
Folytatnom kéne az utamat hazafelé, és még a jobbra fordulás gondolatát is kiűzni a fejemből. Pár nap, és elhúzok innen, nem kéne ilyenekkel foglalkoznom.</div>
<div style="text-align: justify;">
De… talán éppen azért, mert hamarosan lelécelek innen, tehetnék egy utolsó kitérőt.</div>
<div style="text-align: justify;">
A hang a koponyám hátsó felében azt suttogja, hogy látnom kell őt, nem mehetek el addig, amíg nem látom.</div>
<div style="text-align: justify;">
Elindulok. Néhány méter után már látom a házban világító fényeket. Hallom a zenét, a basszust, a bőrömön érzem a hullámzását. Eminem <i>Riverje </i>az. Ketten smárolnak egy kabriónak dőlve, nagy ívben kikerülöm őket.</div>
<div style="text-align: justify;">
Megállok, hogy rendesen körbe tudjak nézni, hunyorgok a fényszórók vakító fényétől. Bárki gondoskodott a felszerelésről, nem aprózta el a végzős év utolsó, hivatalos buliját. Mosógép méretű hangfalak, lacrosse-pályát megvilágító reflektorok, söröshordók egymás mellett – azaz minden, ami egy közhelyes bulihoz kell.</div>
<div style="text-align: justify;">
Végül megpillantom, épp kilép a házból. Elakad a lélegzetem. Elhalkulnak körülöttem a zajok, egyedül a fékek csikorgását hallom a fülemben, mindkét fülemben, még akkor is, ha ez tudományosan lehetetlen.</div>
<div style="text-align: justify;">
Marco. Megáll a teraszon, körbepillant. Hosszan nézem, iszom a látványt, kihasználom, hogy senki sem láthatja, ahogyan őt figyelem. Akárhányszor megláttam a suli folyosóján vagy a menzán, inkább megfordultam és eltűztem a másik irányba.</div>
<div style="text-align: justify;">
Valaki belém ütközik, és jéghideg sört locsol a lábamra.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Basszus! – kiált fel a srác a kelleténél hangosabban, az ép fülem mellett. – Ne haragudj, nem láttalak!</div>
<div style="text-align: justify;">
Páran minket néznek. A sör teljesen átáztatja a tornacipőmet, már a zoknimban is érzem.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Néha érdemes lenne nyitott szemmel közlekedni – morgom, és előtúrok egy csomag nedves törlőkendőt a táskámból.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Ezer bocs, igazad van, csak olyan kicsi vagy, meg vékony is, hogy beleolvadtál a sötétségbe.</div>
<div style="text-align: justify;">
Kérdőn nézek rá. Ez most komoly?</div>
<div style="text-align: justify;">
– Mármint – kerekedik el a szeme –, nem úgy értem, hogy rosszul nézel ki, vagy ilyesmi, mert nem… Jézus! Hadd segítsek!</div>
<div style="text-align: justify;">
– Kösz, nem kell, megoldom.</div>
<div style="text-align: justify;">
Leveszem a cipőt, kibújok a zokniból is, és kicsavarom belőle a sört. Rettenetesen büdös, savanyú szaga csípi az orromat.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Biztos? – folytatja tovább a srác.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Megoldjuk, Tyler – feleli a kérdésre egy ismerős hang a hátam mögül. Földbe, vagyis a nyirkos fűbe gyökerezik a lábam. Nem merek megfordulni, és szembenézni vele. Hová szaladjak most? Ráadásul mezítláb?</div>
<div style="text-align: justify;">
A Tylernek nevezett srác persze azonnal eliszkol. Felegyenesedek, és megfordulok. Remeg a kezem.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Kylie.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Marco.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mintha egy újabb isteni közbeavatkozás lenne, megszólal a <i>Him & I</i>. A fogamat szívom.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Gyere, kerítünk neked egy papucsot.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Megvagyok.</div>
<div style="text-align: justify;">
Marco felvonja a szemöldökét. Utálom, hogy a mozdulattal a szemére irányítja a figyelmemet – a sötétkék, parázsló szempárra. A haja egy leheletnyivel rövidebb, mint szokott, és valószínűleg a nyár miatt, de egy árnyalatnyival világosabb is. Már-már szőkésbarna a tejcsoki helyett.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Nem hiszem, hogy megvagy.</div>
<div style="text-align: justify;">
Most én vonom fel a szemöldököm. Hagyom, hogy az undor, amit a szavai iránt érzek, kiüljön az arcomra.</div>
<div style="text-align: justify;">
Marco elindul a hátsóajtó felé, ahol senki sincs. Fázik a talpam a fűben, sőt már az egész lábam. Nincsen cipőm, amiben hazasétálhatnék, és… és…</div>
<div style="text-align: justify;">
– Nem jössz? – fordul vissza felém.</div>
<div style="text-align: justify;">
De, megyek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szívem a torkomban dobog, ahogy követem. Elindulunk az emeleti fürdő felé, én szorosan Marco háta mögött. Érzem, hogy figyelnek. Hogy kíváncsiak, hogy kérdeznének, hogy mindjárt megírják a jelen nem lévő pletykafészkeknek, hogy együtt láttak minket – a baleset óta most először. Erősen kapaszkodom a lépcső korlátjába, de nem azért, mert félek az esetleges zuhanástól. Igyekszem a pofátlan kíváncsiság kiváltotta fellobbanást leplezni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Marco kinyitja előttem a fürdőszoba ajtaját, majd bentről kulcsra zárja. A kádhoz lép, nem néz rám, megnyitja a csapot, és ereszt némi vizet a kád aljába.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Tessék.</div>
<div style="text-align: justify;">
A szürke csempére szegezem a pillantásom. Elhaladok Marco mellett, és beállok a kádba. A meleg szúrni kezdi az átfázott bőrömet, de inkább tűröm, és leülök a kád szélére.</div>
<div style="text-align: justify;">
Marco elővesz egy törölközőt, mellém teríti.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Kösz – köszörülöm meg a torkom, mire biccent.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ide-oda kapkodom a tekintetem, szavakat keresek. Azóta nem beszélünk, hogy kijöttünk a kórházból. Pontosabban mióta elküldtem, hogy soha többé nem akarom látni. Akkoriban mondták el, hogy nem fogok többé úgy hallani, mint a baleset előtt. Hogy soha nem leszek ép, de ne aggódjak, mert a fülem fölött visszanő a haj, és megtanulom érzékelni a tompa világot.</div>
<div style="text-align: justify;">
Marco azóta nem vezet. Pedig nem ő volt a hibás. Sem az őz, aki elénk ugrott a fák közül. Egyszerűen csak megtörtént.</div>
<div style="text-align: justify;">
Marco a kézmosó előtt áll. Hosszú heg tör elő fekete pólója alól, keresztülszeli napbarnított bőrét. Zavaromban elfordulok. Alig hallom a légzését, de tudom, egyre mélyebb levegőket vesz. Behunyom a szemem.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Aaron elmondta, igaz?</div>
<div style="text-align: justify;">
Megerősítés nélkül is tudom a választ. Legjobb barátok, nem vártam a beszámolásnál kevesebbet.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Miért? – kérdezi.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Miért maradjak?</div>
<div style="text-align: justify;">
Marco mellém ül, a kád másik oldalára. Libabőrös leszek. Amikor ilyen közel van, visszarepülök az együtt töltött napokba. Micsoda pech, hogy olyan kevés adatott belőlük.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Ne menj el – rázza a fejét.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Már nem vagyunk együtt – mondom ki az igazságot, ami abban a pillanatban rettenetesen fáj.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Ezt én is észrevettem, kösz – gúnyolódik.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Akkor mondj egy okot, csak <i>egy</i> jó okot a maradásra.</div>
<div style="text-align: justify;">
Marco ismét a fejét rázza. A tekintetében villan valami, és közben fogalma sincs, hogy a tökéletes hallásnál többet is feláldoznék azért, ha visszakaphatnánk valamennyit az önfeledt, bolond és soha véget nem érőnek hitt hetekből.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Árulj el valamit – kéri hirtelen.</div>
<div style="text-align: justify;">
Gyenge bólintással adom meg magam. Ahhoz képest, milyen kitartóan igyekeztem gyűlölni, pillanatok alatt lebontja a védfalamat. Miss Monroe szerint ez fejlődés, már legalább beismerem „ambivalens érzéseimet”.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Azon az éjszakán, mielőtt a fának ütköztünk… Mit hallottál utoljára?</div>
<div style="text-align: justify;">
Belemarkolok a hideg márványba.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Miért számít ez most? – suttogom.</div>
<div style="text-align: justify;">
Marco kérlelhetetlenül néz, követeli a választ. Felemelem a fejem, látni akarom az arcát. Nem remeg a hangom, amikor kimondom:</div>
<div style="text-align: justify;">
– A hangodat.</div>
<div style="text-align: justify;">
Alig láthatóan beszívja az alsó ajkát.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Itt az okod.</div>
Sárközi Erika (Nilla)http://www.blogger.com/profile/01270262927872607474noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2874770939796841722.post-68864696763998175252019-08-10T19:32:00.001+02:002019-08-10T19:32:30.399+02:00Írtam egy új regényt - itt van minden, amit tudni lehet róla<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Üdv mindenkinek!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Most, hogy sikerült a világ legspoileresebb címét adnom, nem takargatom tovább a lapjaimat. Bizony, írtam egy új regényt! A <i>Nordlys </i>óta nem írtam újat, ez a folyamat pedig nagyon kellett a lelkemnek. Csak menet közben döbbentem rá, mennyire. Majdnem nyolc hónapos agyalás, plotolás, írás és tervezés után végre befejeztem valamit. Valami újat, valami izgalmasat, valami teljesen mást...</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Elsősorban fantasy. Egy <i>new adult</i> fantasy, de akkor is más, mint az utóbbi évek realista romantikusai. Persze ez is romantikus a maga módján, hiszen egy NA-ról beszélünk... De ezt kifejteni már tényleg spoiler lenne :))</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
A Dreamworld blog által készített <a href="http://dreamworld-books.blogspot.com/2018/12/interju-sarkozi-erika-nillaval.html">interjúban</a> már említettem, milyen stílusú történeteken pörög az agyam, a tovább után pedig el is árulom, sőt mi több, hoztam nektek egy kis kedvcsinálót hozzá. Fogadjátok szeretettel! ;)</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
</div>
<a name='more'></a><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Kasia három szabály betartásával éli az életét, amiből az első számú az, hogy:</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i><b>Soha ne bízz meg egy dzsinnben!</b></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Még könnyűnek is hangzik, ugyanis ez az utolsó, amire vetemedne. Száz évre elegendő rossz tapasztalatot gyűjtött – a dzsinnekkel és a bizalommal is.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<b><i>Az alku szent, de vigyázz! A szavak trükkösek lehetnek.</i></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Ez olyasvalami, amit a lány saját bőrén tapasztalt. Nincs más választása, mint az alkudozás mesterévé válni, ha át akarja ejteni a nyomában loholó dzsinnt.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<b><i>És soha, de soha ne húzz ujjat velük!</i></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Természetesen. Ha tehetné, még a világából is száműzné őket, csakhogy Kasia életében eljön a pont, amikor új szabályokat kell hoznia. Ráadásul teszi mindezt a régiek megszegésével...</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhZXR5Hl-W8ZK5WgWYuovHtInocElb-wLP0vMzyTgslYYz0iPiaEBNAQm7mRF6ZyzR6NVCG0AGpWB31hyYptolXKr6ZioA-uifm2UQIPrK32Y-rP0Q-LHIo3jJRaz1ESVkntvtW0tgx9YH4/s1600/d2827e2756cfe1845acd5f91b028dd97.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="236" data-original-width="236" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhZXR5Hl-W8ZK5WgWYuovHtInocElb-wLP0vMzyTgslYYz0iPiaEBNAQm7mRF6ZyzR6NVCG0AGpWB31hyYptolXKr6ZioA-uifm2UQIPrK32Y-rP0Q-LHIo3jJRaz1ESVkntvtW0tgx9YH4/s200/d2827e2756cfe1845acd5f91b028dd97.jpg" width="200" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi306fIZPCjsbZLbEGiX9-zVaCt6TpqwddzkLUgBWyar8KOHqTab1oqAqOjLDWmynjnE9joenc9E6cE7BBB8NMBUiPqkWYWYeDfagyALi3r1E9goDd4afgA1gi9LMkEmXTxifPn3ehropoG/s1600/b871248e326950df0d2283df47bf4962.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="554" data-original-width="478" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi306fIZPCjsbZLbEGiX9-zVaCt6TpqwddzkLUgBWyar8KOHqTab1oqAqOjLDWmynjnE9joenc9E6cE7BBB8NMBUiPqkWYWYeDfagyALi3r1E9goDd4afgA1gi9LMkEmXTxifPn3ehropoG/s200/b871248e326950df0d2283df47bf4962.jpg" width="172" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
Sárközi Erika (Nilla)http://www.blogger.com/profile/01270262927872607474noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2874770939796841722.post-65951397335693544782019-08-03T11:43:00.000+02:002019-08-03T11:58:44.485+02:00A szerencsét próbáló királyfi - avagy a kéziratküldésről<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg8XDsr_FcUMmgXXXqtRTSLMFsxwIixUONJB0QOTMxq5sO5V9zJKvkmnnAuNtZ2-8wdk7r4EcfYHu4V_eHQqFCba34Ox5sYslQAzh7bShABR8VtFp_uOGnH9UzlmSbXNUFyx7qKsRgCsO-6/s1600/large.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="750" data-original-width="750" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg8XDsr_FcUMmgXXXqtRTSLMFsxwIixUONJB0QOTMxq5sO5V9zJKvkmnnAuNtZ2-8wdk7r4EcfYHu4V_eHQqFCba34Ox5sYslQAzh7bShABR8VtFp_uOGnH9UzlmSbXNUFyx7qKsRgCsO-6/s200/large.jpg" width="200" /></a> <span style="text-align: justify;">Sziasztok!</span><br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A forró nyári napokra hoztam nektek egy újabb cikket, ezúttal a <b>kéziratküldés</b> témáját vesézzük ki egy kicsit.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nap mint nap látom, hogy sok írópalánta kiadókat, pályázatokat keres, és sajnos olyan esettel is sokszor találkozom, hogy az írók bárhová elküldik az írásaikat, ahová csak lehetséges anélkül, hogy tüzetesebben átnéznék a lehetőséget magát.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Én mondjuk személy szerint azok táborát erősítem, akik kiválasztanak egy célt, és ahhoz tartják magukat, még akkor is, ha közben megnyílnak más utak. Én egyszerűen így működöm, a legjobbat akarom az írásomnak, és erre ha kell, éveket is várok. Mert nem mindig sikerül, de ez benne is van a pakliban, aki ír, az tudja, hogy ez a leosztás is lehetséges. Sőt, <i>gyakori.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Írjátok meg, ti hogy álltok a témával: elköteleződtök egy cél mellett, vagy bevállaljátok, ami jön?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mindig <b>mérlegelni</b> kell a szempontokat, hol lesz a legjobb helye a kéziratodnak és íróként neked, azután élni a lehetőségekkel. Van, akit az erős marketing vonz, van, akit a kiadói stáb és így tovább. Célszerű mindig aszerint választani, hogy <i>neked</i> mi a megfelelő. Nem a bloggertársadnak, aki csupa jót mesélt, vagy húsz idegennek, aki egy Facebook csoportban marasztal vagy éppen leszól egy lehetőséget. A lényeg annyiban áll, hogy ne kapkodd el a döntést! Mindig kérdezd meg magadtól, mire lennél büszke öt év múlva? Hol szeretnél tartani akkor? Ez a hely megadja neked a lehetőséget rá?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Viszont általánosan van pár piros, <i>STOP</i> feliratú jelzőtábla, ami kötelező megállásra kényszeríti az írókat, ezeket fogjuk most átnézni.<br />
<a name='more'></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Mert az ugye nem kérdés, hogy jól megnézzük, <b>kinek küldünk kéziratot</b>? Először is, hogy az írásunk az adott kiadó profiljába vág-e. Sajnos egy mesekönyvvel hiába kopogtatunk egy sci-fit, fantasyt megjelentető kiadónál és fordítva. Ez most egy drasztikus példa, de ugyanígy működik a realista YA/NA írásokkal, a krimivel, a történelmi regénnyel és az összes további zsánerrel.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Számomra az első és legfontosabb szempont az adott kiadó <b>szakmaiság</b>a. Ha már azt látom mondjuk egy pályázati kiírásban, hogy ők maguk sem tudják, milyen írásokat várnak, megszólal bennem a vészcsengő. Amit még lehet fokozni a rossz kommunikációval és a hibásan megválasztott, szakmabeli kifejezésekkel is. Például a legalapabb dolog, hogy <i>a műfaj nem egyenlő a zsánerrel</i>. És ehhez még szakmabelinek sem kell lenni, ezt még a suliban is tanítják. Most vagy a kiíró nem tudta megfogalmazni, mit szeretne mondani, vagy nem tudja a különbséget, vagy tudja, de nem érdekli. Mindhárom eset rossz. Elvégre egy kiadóról beszélünk, aki magából a szövegből él meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ugyanez igaz a kiírásbéli önellentmondásokra. Ha hosszabb regényeket várnak, de tíz ívben számolnak, ha novellákat várnak, de mindegy a terjedelem, akkor ott valami nem stimmel. Ugyanis a terjedelem sosem mindegy. Függ a zsánertől, függ a korcsoporttól, függ a műfajtól (azaz, hogy regény-e vagy novella.) Ezeknek van egy körülbelüli hosszúsága (szóközzel együtt mért leütésben), ami nem jelenti azt, hogy csak és kizárólag akkor működik, ha az írás a köztes intervallumba esik, egyszerűen valamiben számolni kell, és különbséget tenni mondjuk kisregény és regény között.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ha tizennyolc éves korosztályig várnak NA írásokat vagy huszonévesig YA-t? Akkor ott is valami gubanc lesz, és arra enged következtetni, hogy a kiadó nem ismeri a közönséget, aminek eladni akar. Így pedig a saját dolgát nehezíti, és igazából a tiédet is. Ha a regényed rosszul van kategorizálva, nem fogja megtalálni a <b>célközönség</b>ét. Ha nem találja meg, nem lesz, aki elolvassa.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ehhez szorosan kapcsolódik a <b>szakemberek tudása</b> – a lektoré, a szerkesztőé, a korrektoré. Nyilván egy kiadó nem fogja kiadni a munkatársainak listáját, de a kiadványaik sokat elárulnak róluk. Igényesen szerkesztett? Jó ránézni? Esetleg hallottad már a szerkesztő(k) nevét irodalmi körökben? Tudod, hogy nehéz bekerülni, mert válogatják az írásaikat? Vagy soha nem mondanak nemet? Milyen a megjelent írások minősége? Ír(nak) a szerkesztő(k) blogot?</div>
<div style="text-align: justify;">
Ezeknek mind-mind utána lehet járni, és többet elárul egy adott szakmai csapatról, mint elsőre gondolnánk. Ne sajnáljuk rá az időt! Megtérül.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj4tI1mkRo3whYq-wA5yDOcr8KYi4WH8Vp2SCXiwteZ-Wq5II7H9TpVrlZsmlUliMhPpwjxuIDFT_RQuha7dqSrQlb-98icEO0wgOIqtHvBHaqFqQ4XON9K5LBOa1BW7OtvmtZlXewiNvpx/s1600/large+%25281%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="459" data-original-width="500" height="183" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj4tI1mkRo3whYq-wA5yDOcr8KYi4WH8Vp2SCXiwteZ-Wq5II7H9TpVrlZsmlUliMhPpwjxuIDFT_RQuha7dqSrQlb-98icEO0wgOIqtHvBHaqFqQ4XON9K5LBOa1BW7OtvmtZlXewiNvpx/s200/large+%25281%2529.jpg" width="200" /></a>Fontos azt is átgondolni, mi alapján válogatnak. <i>Szinopszist </i>kérnek? Ne küldjünk teljes regényt. Teljes regényt kérnek? Ne küldjünk részletet. Az illusztrációk meg a borítótervek sem számítanak semmit. Azok majd jöhetnek, miután elfogadták a regényt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Találtál egy szimpatikus helyet, de soha senki nem hallott róla? Vajon miért? A könyveik nem jutnak el szélesebb közönséghez, vagy rétegkönyveket adnak ki? Járj utána! A legtöbb információhoz szakmai csoportokban juthatsz, de szerencsére már több olyan, facebookos közösség is létezik, ahol <b>megtalálhatóak szerkesztők, lektorok.</b> Kérdezz! Kérdezni mindig szabad, és sokkal jobb taktika, mint lesz, ami lesz alapon bevállalni a küldést.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Sokan nem gondolnak kiadókeresés közben az elérhetőségre. De vajon jó a <i>terjesztés</i>ük? Megtalálod őket a könyvesboltban, vagy csak egy-két internetes oldalról szerezhetőek be a könyveik? Itt megint az a lényeg, hogy neked mi számít. Viszont ha könyvesbolti példányokról álmodunk, akkor elengedhetetlen a jó terjesztés. Ezt is mindig figyelembe kell venni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Így a végére csak azt ajánlom, hogyha van egy álmod, akkor tarts ki mellette. Igen, akkor is, ha évekbe telik. Mert amikor eléred, rájössz, hogy megérte. <b>Elfecsérelni</b> egy jó lehetőséget azért, mert rossz helyet választasz, mert hirtelen szeretnél elérni valamit, nem éri meg. Legyen a legjobb a cél. :) Azzal nem lőhetsz mellé.</div>
Sárközi Erika (Nilla)http://www.blogger.com/profile/01270262927872607474noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2874770939796841722.post-71892768111486199202018-11-19T20:33:00.000+01:002019-11-13T20:12:38.050+01:00Tippek pályázni készülőknek<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNQnJ7VwPTt1-nC4KazRrh_oU2URF5BL37e3nILdm7LWq9SbtEJCtwJqE7-iI4K0btyAIw5pU-2SLFFKjNmgll11oTVAA4xeOYa1Jugkk6o4kiGVG9wH6DaPqXDgCECN-1Saeos4SpePho/s1600/large+%25281%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="938" data-original-width="750" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNQnJ7VwPTt1-nC4KazRrh_oU2URF5BL37e3nILdm7LWq9SbtEJCtwJqE7-iI4K0btyAIw5pU-2SLFFKjNmgll11oTVAA4xeOYa1Jugkk6o4kiGVG9wH6DaPqXDgCECN-1Saeos4SpePho/s200/large+%25281%2529.jpg" width="159" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Sziasztok!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hosszabb hallgatás után végre megtörjük a csendet, és előrukkolunk a következő cikkel. Ahogy a cím is ígéri, ezúttal a <b>pályázatok</b>ról beszélgetünk. Mit és hogyan, mikor és egyáltalán nem érdemes tenni?</div>
<div style="text-align: justify;">
Tartsatok velünk ezúttal is, és tudjátok, ha bármi kérdésetek vagy témafelvetésetek lenne, írjátok meg nekünk!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Legyen szó akár novella- vagy regénypályázatról, a részvétel csak kívülről tűnik egyszerűnek. Az ugyanis, hogy szakmai zsűri elé tárjuk a sokáig dédelgetett munkánkat, általában nagy stresszt vált ki a pályázókból.</div>
<div style="text-align: justify;">
A blogok, kisebb írókörök novellapályázatai jó eséllyel nem adnak profi visszajelzést, de jó gyakorlótelep lehet az íróknak, hogy idegeneknek is megmutassák a munkájukat.</div>
<div style="text-align: justify;">
Most összeszedtünk nektek néhány tanácsot, amik talán megkönnyíthetik a folyamatot.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><i>Bétáztass!</i></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Senkinek sem ajánlom, hogy olyan művet küldjön el egy pályázatra, amit rajta kívül még senki sem látott. A nyers változatok általában semmilyen munkából sem a legjobbak, <i>utólagos javítást</i>, csiszolást és átírást igényelnek, méghozzá nem keveset. De ha az írónak senki sem mondja el, hol csúszott félre az írása, és miben kéne még fejlődnie? Akkor nagyon - de tényleg, iszonyúan - fájdalmas lesz egy negatív véleményt kapni valami olyasmire, amiről korábban azt hitte, korszakalkotó.</div>
<div style="text-align: justify;">
A bétázás során egyrészt felhívják a figyelmünket a hibákra (és kiemelik az erősségeket is), ezáltal simíthatóvá válnak a gubancok, de amíg nem tudunk róluk, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy minden rendben. Másrészt egy pályázaton az ember kritikát kap, és ez természetes, hiszen ezért indul rajta - de erről majd egy későbbi pontban.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Nilla</i>: arra gondoltam, most egy-egy blokkhoz kapcsolódva faggatlak kicsit. Kezdjük tehát a bétázással - neked milyen tapasztalataid vannak? Mennyire tartod fontosnak pályázás előtt?</div>
<a name='more'></a><br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Demi</b>: Nagyon fontos, hogy soha ne frissen elkészült, és valaki mással nem véleményezett kézirattal pályázzunk. Ez nem csak az Aranymosásra igaz, hanem bármilyen pályázatra, vagy kiadónál való próbálkozásra. Soha nem adok ki a kezemből olyan írást, amit előtte legalább egy valaki nem nézett át. 😊</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Nilla:</i> amikor a Janával indultál, és nyertél az <i>Aranymosáson</i>, voltak olyanok, akik végigkísérték a kézirat útját?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Demi:</b> Persze, hogy volt. És nagyon hálás vagyok neki, és mindenkinek szüksége lenne egy olyan barátra, mint amilyen nekem van. Szakmailag is hozzáértő, emberileg egyszerűen egy angyal. Végig biztatott, és átsegített a pályázat nehéz időszakain. Elég magányos író vagyok, nem szeretek sok embert belevonni a munkámba, amikor még alkotó fázisban vagyok, de utána igyekszem aktívabb lenni, és bevonni másokat is a javítási folyamatba.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Nilla:</i> beszéljünk egy picit a nyers szövegekről is. Mit gondolsz, mik lehetnek a legnagyobb buktatók, ha valaki nem kért „külsős” segítséget?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Demi</b>: Kábé minden? :D Na jó ennyire nem szélsőséges a dolog, de közben mégis. Mire is gondolok? Heteket, hónapokat eltöltesz fejben egy világban, amit kívül-belül ismersz, a karakterekkel folytatsz párbeszédet a zuhany alatt, fogmosás közben, vagy épp a munkahelyi szünetben, esetleg alvás előtt. Mindent tudsz, megírod a történetüket, majd kinyújtóztatod elgémberedett tagjaidat, és azt hiszed, kész. Hát nem! A legnagyobb buktató az, <b>hogy nem tudsz kimászni a fejedből</b>, ezért neked minden egyértelmű, de ha valaki elolvassa, amit írtál, elkezd kérdezgetni, te meg kamillázol, hogy miért nem érti? Hiszen tök egyértelmű. Ja, neked. :D A szegény olvasó nem lát bele a fejedbe, és nem ismeri az indokokat, ő csak hiányérzettel küzd. Vagy úgy jársz, mint én: elcsúszik a dramaturgia és csak akkor veszem észre, mikor már kész a regény. Nálam akkora volt a hiba, hogy nekem is kiütötte a szemem, mikor visszaolvastam, de ez nem mindig van így. Abszolút felelőtlenség, ha átnézés nélkül adunk be valahová egy novellát/karcolatot/regényt/akármit. Nem vagyunk zsenik, akkor sem, ha jólesik néha úgy tekinteni magunkra. 😊 És legfőképp nem vagyunk tévedhetetlenek.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><b>Ne s</b></i><i><b>iess!</b></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Abszolút, egyáltalán nem érdemes az utolsó pillanatig dolgozni a művön, és három perccel később leadni. Nyersen, kapkodva, a pillanat hevében. Mert a jó sztorikat és ütős novellákat az idő is érleli, és kell egy bizonyos időbeli távolság, ahonnan visszatekintve az ember már nem úgy látja az irományát, mint a <i>pillanat hevében.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Tegyük fel, hogy fél év alatt megírok egy regényt. Számomra ideális, ha pár hónapig „felé sem nézek”, pihentetem, még csak meg sem nyitom a dokumentumot, hanem foglalkozom más írásokkal, olvasok, bétázok, aztán ha letelt az idő, újra előveszem a kéziratot. Először is átolvasom, utána elküldöm a bétáknak, akik átolvassák, majd a véleményeik alapján javítom a sztorit, ha kell, át is írom ötször. Eddig egy évnél tartunk… Minek kapkodjuk el, főleg ha a nagy műről van szó?</div>
<div style="text-align: justify;">
Ebben az állapotban már nem teljesen nyers a regény, kaptunk véleményt, javítottuk, és remélhetőleg az eltelt egy évben gyarapodtunk annyit alkotóként, hogy még többet tudjunk hozzáadni a regényhez, vagy máshogy lássunk dolgokat. Az ilyesmire mindig megéri várni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0Nr9iMNXDKoh3rHxrubOmgyZF6uSnccSUOBwB4-gnTN6LO22dIqV6qa0QwuSdzEWVd5SbXECxvEb01NPc8WR23urzeMhAluO6BeTlrKFDlhP13DYQzMYRLSZqahlOdE1J3-taXyZx_nBN/s1600/large.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="919" data-original-width="750" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0Nr9iMNXDKoh3rHxrubOmgyZF6uSnccSUOBwB4-gnTN6LO22dIqV6qa0QwuSdzEWVd5SbXECxvEb01NPc8WR23urzeMhAluO6BeTlrKFDlhP13DYQzMYRLSZqahlOdE1J3-taXyZx_nBN/s200/large.jpg" style="cursor: move;" width="163" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Nilla:</i> elsietés. Hogy állsz vele, mit gondolsz róla? Mennyire káros?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Demi:</b> Legalább annyira rossz döntés, mint az, ha senki nem nézi át a regényünket. Káros, mert nem tudunk fejlődni, csak a nemleges választ fogjuk kapni állandóan, de nem fogja senki elmondani, hogy miért? Ez pedig nagyon fontos. <b>Soha nem kifizetődő,</b> ha kapkodunk, ez tuti.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Nilla</i>: milyen mértékben lehet még „kéziratot menteni” az utólagos javítással? Mit is jelent ez pontosan a gördülékenyebb mondatokon kívül?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Demi</b>: Utólag bármit ki lehet javítani. Nem csak mondatszinten. Karakterek motivációit, teljes jeleneteket ki lehet cserélni, leírásokat kivenni, vagy bővíteni. Lényegében tényleg akármit meg lehet oldani, de nem szabad sajnálni rá az időt. Megéri.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><i>A kritikát méltósággal!</i></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A kritikafogadás egy olyan oldala a publikálásnak, amit meg kell tanulni. Csak könnyű azt hinni, hogy a kritikát mindenki jól viseli, hiszen ha nem tenné, miért pályázna egyáltalán? Nos, a valóságban sajnos ez nem így működik. Már én is látom, hogy sokan a bétázásnál kiemelt negatívumokat sem bírják elfogadni, és megmagyarázzák, miért nincs igazam – ilyenkor elgondolkodom, a szerkesztőtől/lektori véleménytől vajon mit várnak?</div>
<div style="text-align: justify;">
Tudom, hogy nagyon nehéz csendben hallgatni, amikor valaki a gyengeségeinkről beszél, és nem „megvédeni” a munkánkat, de tudni kell és érdemes is, hogy a novellánk vagy kéziratunk egy <b>önálló egész</b>. „Saját lábakon” áll, és ha azok a lábak remegnek, vagy még rosszabb, rogyadoznak, azt be kell látni, és nem mentségeket vagy magyarázatokat találni a miértre, hanem mérlegelni. Fel kell tenni a kérdést: igaza van a kritikának? Ebből a mérlegelésből tudunk továbbmenni – így vagy úgy.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Nilla</i>: az <i>Aranymosás</i> során minden pályázó elég sok kritikát kap. Te hogy álltál hozzájuk annak idején?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Demi:</b> Nagyon vártam és nagyon féltem is tőlük. Ez volt az első igazi megmérettetés, ahol megmutattam valamit, ami nagyon fontos nekem. Természetesen a pozitív reakciók nagyon jólestek, a negatívak rosszul. Meg kellett tanulni érteni és megérteni a kritikákat. Sokat tanultam belőle, és a második Aranymosáson, amint indultam, beépítettem az előző évi véleményeket.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Nilla</i>: volt olyan, amiből tanulni tudtál? Ha emlékszel, mi volt a leghasznosabb tanács azokban az időkben számodra?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Demi:</b> Hogy húzzam ki a fejem a ... homokból. :D De tényleg. Kicsit bent ragadtam a fejemben, és egyszerre túl sokat akartam, de a végén nem az sült ki belőle, amit akartam. És a leírások… az én örök mumusom… Rájöttem, mert ráébresztettek, hogy sokkal jobban oda kell erre figyelnem. 😊</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Nilla:</i> kezdőként mennyire jelentett gondot megtanulni a kritikák fogadását?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Demi</b>: Szerencsére nem az <i>Aranymosással </i>kezdődött a kritikákkal való szembesülés. Évekig amatőr írói oldalakon publikáltam és ott aztán kap az ember hideget és meleget is. Meg kellett tanulnom <b>kritikát fogadni.</b> Persze, hogy okozott gondot, sokszor hetekig rágtam magam, hogy miért mondták ezt vagy azt, de aztán vagy rájöttem – hol magamtól, hol segítséggel, vagy pedig arra jöttem rá, hogy nem volt igaza az illetőnek. Ez is egy folyamat, amin végig kell haladni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><b>Ne acsarkodj!</b></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az előző ponthoz kapcsolódóan: nincs annál rosszabb, amikor személyeskedésbe vagy összeesküvés-elméletek szövögetésébe megy át egy-egy elutasító levél, negatív vélemény. Nem árt tudni, hogy az író minden egyes megmozdulásával<b> képet fest magáról</b>, képet a kiadókban, olvasókban, potenciális olvasókban. Ha ti azt látnátok, hogy egy alkotó hisztis, nem bírja elviselni a kritikát és még másra is igyekszik kenni, hogy neki miért nem sikerül, nos, nagy lelkesedéssel néznétek bele a munkájába?</div>
<div style="text-align: justify;">
Abban a pillanatban, ahogy az anyagunkat elküldtük, felelősséget vállaltunk érte, az erősségeiért és a hiányosságaiért egyaránt. Utólagos magyarázkodás nem javít már rajta, épp az ellenkezőjét érhető el vele.</div>
<div style="text-align: justify;">
Persze képmutatás lenne azt mondani, hogy a kemény véleményeket játszi könnyedséggel kell tűrni. Az még a rutinosaknak sem egyszerű mindig. Lehet fogcsikorgatva ülni a gép előtt, vagy öt kilométert szaladni csak azért, hogy ne robbanjunk fel. Mindent lehet, de ezt az író magában rendezni le, és nem feltétlen kommunikálja a külvilág felé. Megküzd, mérlegel, tanul belőle. Ideális esetben.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Nilla</i>: egy kicsit belementem itt a magunkba mélyedés témájába. Ez nem egyszerű terep, és nem is teljesen csak a pályázatok kapcsán áll fent. Te, mint rutinosabb, mit tudsz mondani róla? Kezdőként én lépten-nyomon belefutok, és bele is futottam ezekbe a pontokba, sokszor le is fojtotta a kreativitásomat.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Demi:</b> Ezzel szerintem mindenki így van, és nincs ezzel semmi baj. Emberek vagyunk, persze, hogy érzékenyen érint, ha lehordják azt, amivel annyi sok időt dolgoztunk. Feljebb írtam, hogy ez egy folyamat, amit ugyanúgy nem lehet megspórolni, mint az előolvastatást. Nagyon fontos megtanulni, hogy mindig lesz olyan, akinek nem fog tetszeni, amit írunk, de ez nem baj. Mert lesznek olyanok, akiknek nagyon sokat fog jelenteni. A kritikákból tanulni kell, nem szemellenzővel a fejünkön elutasítani. Ha pedig látszik a véleményen, hogy kekeckedő, és direkt arra megy, hogy ő maga valahol kiadja a frusztrációit, a legjobb, amit tehetünk az ignorálás. Mindenkinek joga van a véleményéhez, az írónak meg ahhoz, hogy adott esetben ezt abszolút ne vegye figyelembe.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEherUudFWoaJomoCdhs3V0bnGOowpdbevZZ7Z3CIVh9Limj4Mgr4TYXTfUewTNQhfYLuk9PYosThqF23eOlaom_uFLsRfhtvqA1xP3Whyphenhyphenwi7MRbGkuAL0xfrktLVTNuj00o5heWtbXk7tVN/s1600/2b05ec892dd05af2b63a27adbffceeb2.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="800" data-original-width="640" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEherUudFWoaJomoCdhs3V0bnGOowpdbevZZ7Z3CIVh9Limj4Mgr4TYXTfUewTNQhfYLuk9PYosThqF23eOlaom_uFLsRfhtvqA1xP3Whyphenhyphenwi7MRbGkuAL0xfrktLVTNuj00o5heWtbXk7tVN/s200/2b05ec892dd05af2b63a27adbffceeb2.jpg" width="160" /></a><i>Nilla</i>: beszéljünk kicsit a pályázatok hátteréről, már az író szemszögéből. Mennyire stresszes, megterhelő, mire kell odafigyelni?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Demi</b>: Egy pályázat stresszes. Akkor is ha először csinálja az ember, akkor is, ha már van mögötte jó pár hasonló helyzet. Hosszú ideig tart, és napról-napra látja a kikerülő részleteket, és óhatatlanul is elkezdi hasonlítgatja a sajátját, ha több pozitív kritikát kap, akkor azt latolgatja, hogy a másik mit csinált jobban. Ezek nehéz időszakok, de arra kell leginkább odafigyelni, hogy amennyire lehet,<b> ne méricskéljük magunkat </b>a többi pályázóhoz. A legnehezebb, de sok stresszt meg lehet spórolni magunknak.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
További írós cikkek <a href="http://valoszinutlen.blogspot.com/p/cikksorozat-az-irasrol.html">#itt</a></div>
Sárközi Erika (Nilla)http://www.blogger.com/profile/01270262927872607474noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2874770939796841722.post-71392054025385480902018-11-10T17:52:00.000+01:002018-11-20T18:02:24.738+01:00Megjelenik karácsonyra 🎄<div style="text-align: justify;">
Sziasztok!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Aki figyelte a Facebook oldalamat vagy a csoportot, már tudhatja, miről lesz szó ebben a posztban. Viszont úgy éreztem, hogy a hír külön bejegyzést érdemel, szóval íme: <b>karácsonyra megjelenik</b> egy novellám a <i>Könyvmolyképző</i> legújabb, <b>Vörös pöttyös</b> <i>antológiájában! </i><span class="_5mfr" style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 14px; margin: 0px 1px;"><span class="_6qdm" style="background-image: url("https://static.xx.fbcdn.net/images/emoji.php/v9/f5b/1.5/16/1f60d.png"); background-repeat: no-repeat; background-size: contain; color: transparent; display: inline-block; font-family: inherit; font-size: 16px; height: 16px; text-shadow: none; vertical-align: text-bottom; width: 16px;">😍</span></span><span class="_5mfr" style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 14px; margin: 0px 1px;"><span class="_6qdm" style="background-image: url("https://static.xx.fbcdn.net/images/emoji.php/v9/f60/1.5/16/1f384.png"); background-repeat: no-repeat; background-size: contain; color: transparent; display: inline-block; font-family: inherit; font-size: 16px; height: 16px; text-shadow: none; vertical-align: text-bottom; width: 16px;">🎄</span></span><br />
<br />
És iszonyú jó novellák lesznek benne, ízig-vérig <b>ünnepi</b>, hangulatos, mézeskalácshoz és égősorhoz tökéletesen passzoló kis csodák.<br />
<br />
Már az <i>Érints meg!</i>-et is nagyon szerettem, és külön öröm, hogy a kedvenc novelláim írói ebben is benne lesznek. Izgatottan várom, mit szóltok majd hozzá, kinek melyik lesz a szíve csücske a húsz történetből.<br />
<br />
Innen elő tudjátok rendelni --> <a href="https://konyvmolykepzo.hu/products-page/konyv/meghitt-pillanatok-karacsonyi-antologia-8398">#klikk</a>, de gyönyörködhetünk ebben a meseszépen megrajzolt borítóban is 😍<br />
Nem is várhatnám izgatottabban!<br />
<br />
Oldalszám: 376<br />
A kötetben megjelenő novellák szerzői: Benina, Eszes Rita, Fráter Zsuzsanna, Greff Magdi, Chiara, L. K. Patrícia, Misz Anna, Nagy Roxána, Novák Vica, Őszi Alíz, Rácz-Stefán Tibor, Róbert Katalin, Sárközi Erika, Sereg Gitta, Szabó Krisztina, Sztrinkó Réka, Tiszlavicz Mária, Tóth Eszter, Vasváry Csilla, Zugligeti Enna<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgGNVJ1ofFWgatL5lN-VfHYr0XSjfOLmlJwo-uq3eprkitmKsnsWY2XqrYkfBs0i-kuu5atyNlDXZlH4mmd_oZRsNJkA7PjBzHPGrtvjwbDptAThastzMSo94EYscan701Owak_tYLW1H2g/s1600/Meghitt+pillanatok+bori_to_.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1205" data-original-width="803" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgGNVJ1ofFWgatL5lN-VfHYr0XSjfOLmlJwo-uq3eprkitmKsnsWY2XqrYkfBs0i-kuu5atyNlDXZlH4mmd_oZRsNJkA7PjBzHPGrtvjwbDptAThastzMSo94EYscan701Owak_tYLW1H2g/s320/Meghitt+pillanatok+bori_to_.jpg" width="213" /></a></div>
</div>
Sárközi Erika (Nilla)http://www.blogger.com/profile/01270262927872607474noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2874770939796841722.post-8842055761509731972018-09-27T19:11:00.000+02:002018-09-27T19:11:02.568+02:00A bennem élő szorongó<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhBB8siyr499B7BU9aVIdtwARROGjmuZ7Nw93PVUg55VEffEo5Xg_fVOR_uDC8rraSznaUE_jiGwQl9OxZcgHyjor5lbNzJt3YxqhNOYhwlJsAGJdsPTIcLx2xu5CxhO9pmJXTr8VZU0bXg/s1600/large.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="508" data-original-width="500" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhBB8siyr499B7BU9aVIdtwARROGjmuZ7Nw93PVUg55VEffEo5Xg_fVOR_uDC8rraSznaUE_jiGwQl9OxZcgHyjor5lbNzJt3YxqhNOYhwlJsAGJdsPTIcLx2xu5CxhO9pmJXTr8VZU0bXg/s200/large.png" width="196" /></a>Sziasztok!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Három lépésben jutottam el eddig a bejegyzésig. Az első lépés <a href="https://igyneveldaregenyedet.blogspot.com/2018/09/te-igazi-iro-vagy.html">Réka</a> (<i>Így neveld a regényedet</i>) blogbejegyzése a "tökéletes íróról." A második <a href="https://tortenetekvagyunk.blogspot.com/2018/09/coming-out-perfekcionista-iro-vagyok.html">Vica</a> őszinte posztja, mennyit küzd a kéziratával. A harmadik lépés pedig <a href="https://pandiblogja.blogspot.com/2018/09/bizanc-szuletese-1-resz.html">Pusztai Andi</a> cikksorozata a publikálásig vezető rögös útról.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hiszek a szavak erejében. Ezért írok. Hiszek az őszinteségben. Hiszek a fejlődésben. Hiszek az alázatban és az újrakezdés lehetőségében. Hiszem, hogyha sokan beszélünk <b>az írás nehézségei</b>ről, a tipródásról, a szorongásról, a döccenőkről, az álmatlan éjszakákról, a regény összezuhanásáról, és ennek fájdalmáról, akkor rájövünk, hogy nem vagyunk ezzel egyedül, és segíthetjük egymást.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Én rettegek attól, hogy nem vagyok elég jó. Nem attól, hogy javíthatatlan hibáim lennének - amíg van fogalmam arról, mit kell javítani, javítok. A javítástól, az újraírástól- vagy gondolástól nem félek. Attól tartok, hogy <i>nem vagyok elég</i> hozzá. És emiatt néha görcsölve ülök a gép előtt, és úgy izzadom ki magamból a sorokat. Máskor könnyebb, de akkor is ott motoszkál a fejemben, hogy<i> mi van ha.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Azt régen megtanultam, hogy a nyers szöveg nem szent. Komplett kéziratokat vágtam ki, miután ráeszméltem a hibáikra. Mondjuk nem bánom, mert mindegyik sikertelen próbálkozás <b>közelebb</b> vitt a megoldáshoz. Szeretek dolgozni és bíbelődni a szöveggel, variálni azt, de nem akarok leragadni egy szinten, és nem tudni/merni továbblépni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Amikor még "csak" blogregényeket írtam, és nem tanultam írástechnikát, kevésbé éreztem ezeket a gondokat. Csak leültem és írtam, ami jólesett. Ennek ez volt a hátránya és az előnye is, tudjátok, a "boldog tudatlanság."</div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán jött <i>A görcs.</i> Évekig nem írtam. És még most is azt tanulom, hogyan csillapítsam le - ha már eltűnni nem fog -, és engedjen írni. Enged, de cserébe ott motoszkál a tudat, hogy milyennek <i>kéne lennie</i> a szövegeimnek, és milyen nem lesz talán soha.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Munka, harc és könnyek</i> rejtőznek a sikerek mögött. Az elfogadott regények, a megjelenések, a bemutatók, de még a végigírt kéziratok mögött is. Görcsök és megfelelni akarás.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Én is küzdök, ahogy mindenki.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szorongok, ahogy sokan.</div>
<div style="text-align: justify;">
Beszéljünk róla!</div>
<div style="text-align: justify;">
Nektek mi jelentette a legnagyobb kihívást, nehézséget?</div>
Sárközi Erika (Nilla)http://www.blogger.com/profile/01270262927872607474noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-2874770939796841722.post-37965578416768572742018-08-25T22:20:00.001+02:002018-08-25T23:29:36.893+02:00Hogyan told el az első fejezetedet<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEigam6pfwMK1gz1fL9p-P-HXmkHCAdXcMEC5c6QhKrxdPuttsHYrxgCVdbROiF6mYz5lu0xIR5m1crR8RKEtBjQqHdwmha-Tzm0ALFQAkhdQ1wP09kCflHoTlxWSno3HNc7WkIFvRIpdG-p/s1600/large.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="924" data-original-width="750" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEigam6pfwMK1gz1fL9p-P-HXmkHCAdXcMEC5c6QhKrxdPuttsHYrxgCVdbROiF6mYz5lu0xIR5m1crR8RKEtBjQqHdwmha-Tzm0ALFQAkhdQ1wP09kCflHoTlxWSno3HNc7WkIFvRIpdG-p/s200/large.jpg" width="161" /></a>Helló!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Úgy éreztem, ideje sort keríteni erre a posztra, annak apropóján, hogy a háttérben nálam kemény munka folyik. Úgy döntöttem, hogy komplett újraírom a regényemet, <i>harmadszorra</i>, az első betűtől. Ebben olimpiai bajnok vagyok, ráadásul egy kicsit mazochista is, mert valamelyik eldugott, sötét részem szereti, ha kínozzák, és újra- meg újraíratnak vele valamit <i>harmadszorra</i>, <strike>khm.</strike> Másrészről úgy éreztem, hogy könnyebb tiszta lappal kezdeni, miután telepakoltam a regényemet végzetes hibákkal, amelyeket már nem korábban, mint az első sorokban (!) megejtettem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hogy értsétek, miről beszélek konkrétan, az ominózus regény elejébe <a href="http://aranymosas.konyvmolykepzo.hu/sarkozi-erika-nilla-nordlys-eszaki-feny-10303.html">#ide</a> kattintva beleolvashattok, és ha csemegéztek picit a kommentekből is, akkor láthatjátok, nagyjából mi lehetett a részlettel a gond. Elöljáróban annyit, hogy ami az elején, egy részletben kicsiben megjelenik, általában végigkíséri az egész történetet, szóval nagyon korán, <b>már az első szavaknál </b>tudatosan kell építkezni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az első fejezet, kijelenthetjük, nehéz terep. Nagyon nehéz. Hiába volt meg bennem most a kép, honnan hová szeretném eljuttatni a karaktert, miből mennyit szeretnék megmutatni, nehezen tudtam hozzákezdeni már csak azért, mert tudtam, mekkora súlya van ennek a pár oldalnak. <i>Szerintem a legfontosabb egy regényben annak kezdése.</i> Ott már nagyon sok dolog eldől, meglátszik, lényegében mesél az egész regényről.<br />
<a name='more'></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
De vegyük szépen sorra, én hol rontottam el...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><b>Első fejezet alapkonfliktus nélkül</b></i></div>
<div style="text-align: justify;">
Az első fejezetben már ott kell lappangania a <b>főkonfliktusodnak</b>. A főszereplőd időben, térben elhelyezése mellett általában ebből villantasz fel elsőként az olvasónak. Kell látni és érezni, hogy van feszültség, van min izgulni, gondolkodni, valami felkelti az érdeklődést, van kérdés, amire az olvasó választ akar, és tovább fog lapozni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Én már rögtön az első sorokban elhelyeztem egy konfliktust, ez való igaz, csakhogy nem a jót. Ez is necces, mert így a két szál kvázi ütközik, és nyilván a legfontosabbal érdemes foglalkozni még az elején.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><b>Írói ígéret megszegése</b></i></div>
<div style="text-align: justify;">
Nálam az történt, hogy mutattam egy jelenetet - kvázi tettem egy ígéretet az olvasónak arra, hogy majd megérti, miért került be ez ide -, amit később az egész regényben nem bontottam ki. Nem kapta meg a saját magyarázatát, miért is áll ott, nem foglalkoztam vele, valahogy elsikkadt. Ezt persze nem szándékosan tettem, egyszerűen csak az történt, hogy nem gondoltam bele: az, <b>amit az első oldalakon leírok, ezerszeres súllyal</b> esik majd a latba, mint mondjuk egy hasonló jelenet ötven oldallal később.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az írói ígéret nem csak annyi, hogy azt "mondjuk" az olvasónak, hogy ő most itt fog kapni egy fantasyt, és ehhez végig hűek maradunk, nem csinálunk belőle hentelős horrort a végére. Ez ennél több, és szoros összefüggésben áll a konfliktussal. A konfliktust azért mutatod, hogy megold. Ha ezt nem teszed meg, megszegted az ígéretet. (Most nem azokról a többkötetes regényekről beszélek, amelyeknek összeségében van fő csapásvonaluk, emellett egyes köteteknek más és más az ígéretük és az ívük.)<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgA5qfe-ygKJlxciJToslrWvgwz5aTRDC8hEWPnSAYGXdlaXvyeSsy-SGt2cLEuc7rL4BzI7B8yh7IXPFa4nU1eiaRnvkA2WA7QaV6mQVPXxBUm57yTdVlef25YtwGsIbeuoD-ohd-rf3fW/s1600/large+%25281%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="748" data-original-width="750" height="199" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgA5qfe-ygKJlxciJToslrWvgwz5aTRDC8hEWPnSAYGXdlaXvyeSsy-SGt2cLEuc7rL4BzI7B8yh7IXPFa4nU1eiaRnvkA2WA7QaV6mQVPXxBUm57yTdVlef25YtwGsIbeuoD-ohd-rf3fW/s200/large+%25281%2529.jpg" width="200" /></a></div>
<i><b>Fókusz nélkül</b></i></div>
<div style="text-align: justify;">
Ez az a jelenség, amikor mindenből akarsz egy kicsit mutatni - atmoszféra, szereplők, helyek, párbeszédek, amelyek valójában nem futnak sehova, de a főszereplő fültanúja lesz, miközben áthalad a kampuszon. Ezek jó dolgok, apránként adagolva nagyon is színesítik a történetet, de érdemes vigyázni vele, főleg itt, az elején. Ha mindenbe kvázi belekapsz, és nem használod a leírásokat, párbeszédfoszlányokat tudatosan, <i>tele lehet üresjárattal, túlírással </i>a szöveged. Érdemes olyan atmoszférát teremteni, kicsiben, ami jellemző lesz az egész regényre. Hangulatban, színekkel, szagokkal nagyon izgalmasan lehet játszani. Esetleg előre is vetíthetsz, például maradjunk a főszereplőnél, aki a kampuszon sétál. Meghallja - és te végignarrálod, amit hall, lát, észlel -, hogy többen a hétvégi programjukról beszélnek, majd belép az előadóba, ahol az egyik diáktársa fegyvert szegez rá. Ilyenkor teljesen felesleges körök a fenti dialógusok, céltalanok, sem a hangulathoz nem adnak hozzá, előre sem vetítenek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Viszont ha sétálás közben ez a karakter azt hallja, hogy mögötte suttogva beszélnek egy pletykáról, miszerint valaki nagy balhét fog ma rendezni, és így sétál be az előadóba, akkor más a helyzet, igaz? Így remekül rejthetsz el információt miközben<i> pozicionálod</i> a karaktert, és arra fókuszálsz, ami a fő történés lesz.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ugyanígy használhatod a leírások erejét is - ugyanis nem csak arra valók, hogy bemutassunk helyeket, szereplőket. Ha súlyos, acélszürke felhők tombolnak az égen és valósággal süvít a szél a fülekbe, azzal megint fókuszálsz, utalsz és atmoszférát is teremtesz egyszerre.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><b>Az információ rossz adagolása</b></i></div>
<div style="text-align: justify;">
(Erről majd külön lesz egy hosszabb cikk.)</div>
<div style="text-align: justify;">
Ez is egy banánhéj, amin a gondoltnál könnyebben elcsúszik az ember. Nálam ez abban a formában jelent meg, hogy túl keveset adtam belőle. Ez is egy véglet, és könnyen eredményezi, hogy az olvasó már tűkön ül, vajon miről van itt szó, amiből ő (még) kimaradt, és elkezd elméleteket gyártani, amik aztán szépen megdőlnek, amikor valóban kiderül az igazság - és ha kevésbé szól nagyot, mint amikre az olvasó gondolt, akkor csalódni fog.</div>
<div style="text-align: justify;">
De sajnos arra sincsen recept, "mennyi" és "milyen" információ átadása az "ajánlott". Minden írónál és kéziratnál eltér, tehát erről látatlanban lehetetlen beszélni. Mégis, hogyha mindegyik párbeszédben, jelenetben van egy <b>csipetnyi újdonság</b>, egy leheletnyi kétkedés, az kíváncsiságot fog szülni, ami pedig a legnagyobb hajtóerő.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><i>A túl sok mesélés</i></b></div>
<div style="text-align: justify;">
Főleg fantasy, sf írásoknál fordulhat elő, hogy az író először be szeretné mutatni, hol játszódik a sztorija, milyen lényekkel, találmányokkal, mágiával, stb, és annyira belefeledkezik ebbe a bemutatásba, hogy <b>valójában nem meséli</b> a történetet. Nem kezdi a konfliktussal, csak arról beszél, hogy mi hogyan létezik ebben a világban.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ezt úgy lehet kiküszöbölni, ha már rögtön úgy indítasz, hogy akció közben a lényegi részek megmutathatják magukat. Nem kell mindent az első fejezetben elmondani, ott van rá az egész kézirat, ez egy folyamat, nem lehet letudni tíz oldalban, és utána mesélni a sztorit.</div>
<div style="text-align: justify;">
(Ugyanez a helyzet sok romantikusnál a főszereplő jellemével, háttérsztorijával.) Szépen ki tud ez derülni menet közben is, és akkor még információs blokkokkal sem tolod tele a szövegedet.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><b>Gyenge motiváció</b></i></div>
<div style="text-align: justify;">
Tapasztalatból mondom, nagyon rossz érzés tud lenni, amikor valaki megkérdezi, hogy <i>de miért csinálja ezt a karakter?, </i>és te nem tudsz rá felelni. Mert ott és akkor dől össze a regény. Ha a karaktereknek nincsen alapos motivációjuk a cselekedeteikre, akkor <b>minden megkérdőjelezhető</b>. Minden hiteltelen és ha egy történetnek nincsen mozgatórugója (ami a karakter), akkor nincs történet sem. Minden egyes megmozdulásnak azért kell megtörténnie, mert a karakter azt akarja tenni, és hogy miért akarja azt tenni, neked kell kitalálnod. Ha nem találod ki, úgy járhatsz, mint én.<br />
Mit akar elérni ez a karakter? Miért akarja elérni? Hogyan akarja elérni? Mit tesz ezért? Meddig hajlandó elmenni? Mi lesz, ha nem sikerül? Mi a legrosszabb, ami megtörténhet? Az meg fog történni? Ezt mind-mind (és még jóval többet) alaposan át kell gondolnod még azelőtt, hogy írni kezdenél.<br />
Ebből a problémából következhet, hogy te rángatod a karaktereidet, és rájuk erőlteted azt, amit szerinted csinálniuk kéne.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><i>Rossz nyitójelenet</i></b></div>
<div style="text-align: justify;">
Az újraírás alatt rémálmaim voltak emiatt. :D</div>
<div style="text-align: justify;">
Mi az, amit először mutassak meg? Mennyit? Hogyan? Honnan indítsak? Nem lesz megint túl kevés? Vagy túl sok? Kapcsolódjon azonnal a konfliktushoz, vagy mehet elé egy kis bevezetés?</div>
<div style="text-align: justify;">
Nos, az a rossz hírem, hogy fogalmam sincs, mi a "jó válasz". Minekutána minden kézirat más, így a kezdőjelenetnek is a<i> kézirat ívéhez</i> mérten kell jónak lennie.</div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEja1HVkROvLadKpIA98aLS8W_UfK-OFzzsq-QzdxEksQjih9wwE07f2ZIJzCuDY6-x70pnofTzyTz9MjOoiPULQlROUKliNxhTaigM_d7ElSpp7qNikIprynsoKkhvDBtXdQH5e9PTpyWmV/s1600/35224875_2149269428433700_6646708460337496064_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="660" data-original-width="660" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEja1HVkROvLadKpIA98aLS8W_UfK-OFzzsq-QzdxEksQjih9wwE07f2ZIJzCuDY6-x70pnofTzyTz9MjOoiPULQlROUKliNxhTaigM_d7ElSpp7qNikIprynsoKkhvDBtXdQH5e9PTpyWmV/s200/35224875_2149269428433700_6646708460337496064_n.jpg" width="200" /></a>Annyit tudok, hogy jó, ha azonnal bevonja az olvasót, és nagyjából megmutatja, milyen történetre kell a továbbiakban számítani.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
De nincsenek konkrét képletek. Mindent meg lehet szegni és mindig lehet valami újjal próbálkozni, ha tudod, mit csinálsz. <i>Legyél tudatos</i>, ez a legnagyobb tanácsom. Nálam nem született semmi jó abból, hogy beleraktam mindenfélét, ami "tetszett", vagy perpill erősnek gondoltam, de nem vezettek sehová. Odáig jutottam, hogy az elején akkora hibákat vétettem, hogy nem lehetett abban a formájában menteni a kéziratot. Ugyanis minden egyes következetlenség megmaradt a végéig, és ezt már nem lehetett sebtapasszal meg csillámporral helyretenni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A végére még beszúrom a Csehov-féle puskás szabályt, miszerint ha az első fejezetben megmutatod, hogy lóg egy puska a falon, az a történet későbbi részében <b>el fog dördülni</b>. Gondoljatok mindenre így, amit megmutattok: ha ott volt, el kell dördülnie.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ennyi voltam mára, remélem, hogy hasznosnak találtátok a listámat, ha gondolatotok, témafelvetésetek van, írjátok meg!</div>
<div style="text-align: justify;">
Korábbi írós bejegyzéseket itt találtok: <a href="http://valoszinutlen.blogspot.com/p/cikksorozat-az-irasrol.html">#klikk</a></div>
Sárközi Erika (Nilla)http://www.blogger.com/profile/01270262927872607474noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2874770939796841722.post-48516070118426023422018-04-22T20:59:00.000+02:002018-08-29T16:42:26.493+02:00Gyorstalpaló fogalmakból<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgmc7bxP94PMxVsdgONmZkCsXgslznLDik0EBAQl4dXinxwfkifmKG5Sck7fMk4BF7k7mtLJW6v1ddUZXzbsEQH4ppd4Ev7b9D2nOvjGZex-vmRvpUBV-2LBUTcf7xNmvHugS40_Jv1HD5y/s1600/tumblr_mjzlapMg311r2jakho1_500.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="500" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgmc7bxP94PMxVsdgONmZkCsXgslznLDik0EBAQl4dXinxwfkifmKG5Sck7fMk4BF7k7mtLJW6v1ddUZXzbsEQH4ppd4Ev7b9D2nOvjGZex-vmRvpUBV-2LBUTcf7xNmvHugS40_Jv1HD5y/s200/tumblr_mjzlapMg311r2jakho1_500.jpg" width="200" /></a>Sziasztok!</div>
<span style="text-align: justify;">Úgy éreztem, eljött az ideje egy ilyen bejegyzésnek. Sokszor látom – és illúziórombolónak találom –, amikor egy alapjáraton igényesen megfogalmazott szövegben hemzsegnek az olyan kifejezések, amik nem azt jelentik, amire az író gondolt.</span><br />
<span style="text-align: justify;">Lássuk, miket gyűjtöttem össze nektek! Ha van plusz ötletetek, vagy ismertek ilyen rosszul használt kifejezést, írjátok meg!</span><br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Könyv, azaz kézirat</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>„Sziasztok, írtam egy könyvet, szeretném, ha valaki elolvasná…”</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Jó neked! Ezek szerint volt egy jó kéziratod, amit megszerkesztettek, korrektúráztak, tördeltek, kinyomtattak, bekötöttek és kereskedelmi forgalomba hoztak, hogy eljusson az olvasókhoz. Gratulálok! 😊</div>
<div style="text-align: justify;">
Ja, hogy „csupán” egy történetet írtál, és szó sincs <strike>(még?)</strike> kiadásról? Akkor neked kéziratod van, és nem könyved. A kézirat jelenti azt a szöveget, azt a regényt, ami például egy Word doksiban csücsül a gépeden. Igen, a befutott, profi írók is a kéziratukon dolgoznak, mielőtt abból könyv lenne.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>„Sziasztok, írtam egy regényt, szeretném, ha valaki elolvasná…”</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Hajrá! Ha így nyitsz valahol, abból baj nem lehet.<br />
<a name='more'></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Műfaj, azaz zsáner</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ezt már egyszer leírtam, de elevenítsük fel!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Műfaj</i>: regény, novella</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Zsáner: </i>krimi, Young Adult, fantasy, horror, romantikus, sci-fi stb.</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Dráma:</i> színpadra írt mű</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem is olyan nehéz, igaz?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Szerkesztő, azaz korrektor</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ez körülbelül olyan, mintha azt mondanánk: szakács, szóval pincér. Mindkettő az étteremben dolgozik, csak nem egészen ugyanazt csinálják.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A <i>szerkesztő</i> az az ember, aki mondatról mondatra végigbogarássza az írásodat, és gatyába rázza azt. Kiszűri a hibákat, támpontokat ad a javításhoz, kisimítja a történetszál gubancait, egyszerre figyel a mondatokra (stilisztika) és a tartalomra is.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A <i>korrektor </i>pedig a szerkesztés után bogarássza végig az írást, és rendbe rakja az eltévedt vesszőket, elgépeléseket, rosszul kötött összetett szavakat, tehát mindent, ami a helyesíráshoz tartozik.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
De ki akkor a <i>lektor?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
A szerkesztő lektor is, de a lektor nem feltétlenül szerkesztő, önmagában ez a két terület ugyanis nem jelenti ugyanazt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Beérkezik egy írás a kiadói lektorhoz – mondjuk legyen egy fantasy. A fantasy piacot ez a lektor rettenetesen jól ismeri, tudja, mik a trendek, minek a csillaga van leáldozóban, tehát teljesen tisztában van a fantasy felhozatallal és emellett egy regény felépítésével is. Tudja, milyen a jó dramaturgia, mitől működnek a párbeszédek, hogy a jó leírás atmoszférát teremt, és a többi. Ő lesz az, aki elolvassa a regényedet, és <i>elbírálja</i>, megnézi, működőképes-e. Nem fog minden mondatba belepirosozni, de ír majd egyfajta „jelentést”, összefoglalót a regény erősségeiről és gyengeségeiről. Ha ő úgy érzi, a kéziratod rendben van, a hibái javíthatóak, akkor kerül majd az írás szerkesztőhöz.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Érdemes <i>bétáztatni</i> a műveket, mielőtt a fenti szakemberek elé kerülnek. Viszont jó tudni, hogy a béta nem szerkesztő, még akkor sem, ha nagyon sokat segít neked. Tehát a bétázás nem ér fel a szerkesztéssel, de szerkesztés előtt érdemes végigbétáztatni a kéziratodat jó néhányszor.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhLu3AS8r6eKU8cjo-wv1puSFmfXG5D3J0WKchRk47cntm2UHoKlELjXNxtDQfnfsJm6oWMEFsIJtqlzxefxwQdos2QSFw2-JPu2rFPrW7jtypcg1CTaSpVyOPaZVE9U23ofsEYmNc8eMbe/s1600/large.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="500" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhLu3AS8r6eKU8cjo-wv1puSFmfXG5D3J0WKchRk47cntm2UHoKlELjXNxtDQfnfsJm6oWMEFsIJtqlzxefxwQdos2QSFw2-JPu2rFPrW7jtypcg1CTaSpVyOPaZVE9U23ofsEYmNc8eMbe/s200/large.jpg" width="200" /></a><b>Antagonista, azaz antihős</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az <i>antagonista</i> a „rosszfiú”. Kvázi ő a <i>protagonista</i> ellenfele, aki akadályozza őt céljai megvalósításában. Az antagonista ettől még lehet szerethető és nem feltétlenül gonosz, egyszerűen csak máshogy gondolkozik és más motiválja, mint a főszereplődet. (És kontextustól függően lehet hős is, természetesen.) Ezzel szemben az <i>antihős</i> olyasvalaki, aki híján van a hősies tulajdonságoknak, a hős reciproka. Ennek ellenére szimbolizálhatja ő a „jó” oldalt attól még, hogy nem heroikus.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Nézőpontkarakter:</b> az a személy a regényben, akinek a szemszögéből bemutatod az eseményeket, tehát az, aki narrál</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Szinopszis:</b> összefoglalás, áttekintés</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Premissza:</b> „mondanivaló”, lehet akár egy nagyon jól irányzott mondat, amiben összefoglalod a regényed „lényegét”</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Modoros kifejezés:</b> erőltetett, mesterkélt</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Pongyola fogalmazás:</b> ezt tágabb értelemben használhatjuk, például akkor is, ha stílustalan a megfogalmazásod, vagy nem teljesen azt írod le, amire gondolsz. Igénytelen kifejezések is lehetnek</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Redundáns kifejezés</b>: ismétlődő (mondjuk ha leírod ugyanazt, más szavakkal, és semmi új információ sincs benne)</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Protagonista</b>: a főszereplő</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Használjátok bátran ezeket, egy-egy jó helyre beszúrt pontos kifejezés pozitív benyomást tesz majd 😊</div>
Sárközi Erika (Nilla)http://www.blogger.com/profile/01270262927872607474noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2874770939796841722.post-5024142134685728272018-04-15T15:21:00.002+02:002018-04-15T15:21:28.255+02:00Nordlys - Északi fény<div style="text-align: justify;">
Reveca <b>naplót</b> kap az édesanyjától, hogy írja ki magából a gondolatait. Eleinte egy szó nem sok, annyit sem bír papírra vetni, de ahogy peregnek a napok, és Reveca érzi a <b>változást</b>, tollat ragad.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Lakótársával, Dylannel minden évben együtt vágnak neki <b>Norvégia</b> leghíresebb fesztiváljának, a <i>Quartnak</i> – csakhogy idén már nem legjobb barátokként. Reveca küzd a felismeréssel, hogy eltávolodott a számára legfontosabb emberektől, és nem tudja, hogyan találhatna vissza hozzájuk.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Utolsó próbálkozásként, hogy megmentsék barátságukat, Reveca és Dylan <b>roadtripre</b> indulnak, és remélik, hogy útközben elcsípik az <b>északi fényt...</b></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Egy kimondatlan szavakkal elmesélt történet kapcsolatokról és változásról, sóvárgásról és hazatérésről.</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: center;">
(A regény elejébe itt tudsz beleolvasni --> <a href="http://aranymosas.konyvmolykepzo.hu/sarkozi-erika-nilla-nordlys-eszaki-feny-10303.html">klikk</a>)</div>
<div style="text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5_dgwkNW58uLwq5t6IjJA93BHlzWqEYNDHXFWMvIdbhzo1jyRMDalCh4bgIdYKrmQIxXrlZGgb0NoqZzMPVxG9s1IYAVCO9AzfV7AnllAGZohPhZNBVfAwdSPgW0uJPNxuZtHoMmdTa5x/s1600/ef5.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="496" data-original-width="466" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5_dgwkNW58uLwq5t6IjJA93BHlzWqEYNDHXFWMvIdbhzo1jyRMDalCh4bgIdYKrmQIxXrlZGgb0NoqZzMPVxG9s1IYAVCO9AzfV7AnllAGZohPhZNBVfAwdSPgW0uJPNxuZtHoMmdTa5x/s320/ef5.jpg" width="300" /></a></i></div>
<i>
</i>Sárközi Erika (Nilla)http://www.blogger.com/profile/01270262927872607474noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2874770939796841722.post-13358190539208854272017-12-01T16:36:00.000+01:002018-03-18T19:51:30.017+01:00I_have_no_life.doc, avagy a NaNoWriMo<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg68OdxG8v9rekeE8aXstFZ-hZkPdEWUKVCD_X2R7_khdtWF0jhKzuns7FfpFwasqSRH0BO1NOdF-RGckOuUq4XWWHacjzVBc5kWhYYRQ3OhosFUuZ341g8m_9_Me-zvlHApd93QK9L44Nq/s1600/24257416_1510252925710972_1885320582_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="597" data-original-width="960" height="124" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg68OdxG8v9rekeE8aXstFZ-hZkPdEWUKVCD_X2R7_khdtWF0jhKzuns7FfpFwasqSRH0BO1NOdF-RGckOuUq4XWWHacjzVBc5kWhYYRQ3OhosFUuZ341g8m_9_Me-zvlHApd93QK9L44Nq/s200/24257416_1510252925710972_1885320582_n.jpg" width="200" /></a>December van, szóval hivatalosan is véget ért a Nano, azaz a <i>National Novel Writing Month. </i>Számomra ez volt az első év, hogy részt vettem rajta, de garantáltan nem az utolsó. A következőig meg felkészülök lélekben arra az őrült vágtára, ami az elmúlt heteimet jellemezte...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Azért vágtam bele, mert motiváció kellett az íráshoz. Szükségem volt valamire, ami rávesz, hogy írjak - és ne gyakorlatokat, hanem a regényemet. Úgyhogy minden nap hazajöttem a munkából, a délutánjaimba megpróbáltam belesűríteni az összes programomat és kötelességemet, az estéimet pedig a regénynek szenteltem. Napról napra láttam, hogyan gyarapodnak az oldalak, gyűlnek a szavak, és az első nehézkes hét után teljesen ráálltam az új menetrendre. Nem fogok hazudni, néha rettenetesen nehéz volt írni, annyira fáradtnak éreztem magam öt-hat óra alvással. Elkezdtem időt spórolni ott, ahol tudtam: mosáson, mosogatáson... :D Kész káosz uralkodott nálam, és még a fejemben is, mert napközben azon filóztam, a soron következő adagban mettől meddig akarok eljutni.<br />
<a name='more'></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
De...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj1XUnGq7LrQyqrxWl8mere8627P9k8vR0D0QmWn9R8uiOkjc2QNQIkYGnAodMTFra02Lfb9ZXvLP56R7o5qZ8pNRs9810u0BGAFJRcsDaosSUgWxqciJ6XkKmUGQy_HVIqvyIpjtXMl1OU/s1600/24257621_1510252929044305_1974335081_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="588" data-original-width="960" height="122" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj1XUnGq7LrQyqrxWl8mere8627P9k8vR0D0QmWn9R8uiOkjc2QNQIkYGnAodMTFra02Lfb9ZXvLP56R7o5qZ8pNRs9810u0BGAFJRcsDaosSUgWxqciJ6XkKmUGQy_HVIqvyIpjtXMl1OU/s200/24257621_1510252929044305_1974335081_n.jpg" width="200" /></a>Imádtam. A lendület sodort magával, szabad perceimben ránéztem a többiekre is, hogy állnak, és elképesztő érzés volt búcsút inteni a blokknak, ami közel másfél évig nem hagyta, hogy regényt írjak. Persze hogy végigcsinálnám újra, felszabadultan írtam, kiélvezve az alkotás és a történet (majdnem) minden pillanatát.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Most pedig jön a neheze, ami miatt ébren töltöm majd az éjszakákat decemberben is: rendbe kell szedni a leírtakat. A bétáim segítségével, akiknek ez úton is, századszorra köszönöm a munkájukat, nekiesem annak a sűrű száz oldalnak, hogy életképes sztorit kovácsoljak belőle. Úgy tervezem, hogy két körben javítok, először a cselekményben adódó gubancokat, utána kegyetlen krtikusként szavakra szedem, és nem kegyelmezek a hajnalban, álmosan összeírt hülyeségeknek.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Aki nanózott már, talán éppen idén, az hogy élte meg, milyen volt? Meséljetek! :)</div>
Sárközi Erika (Nilla)http://www.blogger.com/profile/01270262927872607474noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2874770939796841722.post-57146901823803948192017-11-24T11:24:00.000+01:002018-03-18T19:51:42.178+01:00Kedves olvasó, kérlek, ne lopd el az ötleteimet<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTzK13xqs0N-0rwaaogpz0ZU1ryHcSQjbonmQNONMi0dN9lb7O9QeGYMSKIufClcpgOy1iKPQvOvgSfpYtpK86jTDAModpjahQHjq3VoJch76fb9yVBUSRlWDhiGKtLP7W07tluhZj5qdG/s1600/large+%25281%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="500" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTzK13xqs0N-0rwaaogpz0ZU1ryHcSQjbonmQNONMi0dN9lb7O9QeGYMSKIufClcpgOy1iKPQvOvgSfpYtpK86jTDAModpjahQHjq3VoJch76fb9yVBUSRlWDhiGKtLP7W07tluhZj5qdG/s200/large+%25281%2529.jpg" width="200" /></a>Sziasztok!</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Míg a hosszabb cikkek tervezése és kivitelezése folyik a háttérben, addig gondoltam, hozok nektek néhány rövidebb olvasmányt is. Ebben nem feltétlenül az írástechnikáról lesz szó, hanem inkább az íráshoz hozzátartozó, megkerülhetetlen jelenségekről. Lássuk!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Itt, a poszt első felében igyekszem „olvasóbőrben” maradni, mert a probléma, amiről szó lesz, engem első sorban olvasóként érint érzékenyen. Kezdjük egy picit messzebbről. Van az útvesztő, amit marketingnek hívnak, és hozzám hasonlóan a legtöbb blogger, írópalánta nem ért hozzá. Ez teljesen normális, elvégre mi írunk, de elsősorban nem reklámot. Első blikkre nem áll rá az agyunk, hogyan lehet eladni, arra főleg nem, hogyan lehet <i>okosan eladni</i>. Ezért kering pár „jó tanács” az írós körökben, amire néhányan esküsznek, ezért sokan követik. Egyet-kettőt ezek közül most szeretnék lerombolni, de legalábbis elmondani, miért <i>nem kéne</i> többeknek velük élnie.<br />
<a name='more'></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Belefutottam – és sajnos nem először –, ezúttal egy regénybe, amelynek az írója az elején, rögtön az előszót azzal indítja, hogy megköszöni nekem, olvasónak, hogy a kezembe vettem a történetét, majd a következő sorban arra kér, <b>ne lopjam el azt.</b> Mármint...? Most miről beszélünk? Azt feltételezi rólam, az olvasójáról, hogy miután elolvastam a regényét, fogom magam, és megírom újra, más nevekkel? Vagy alapjáraton nem bízik bennem, akinek a regényt szánja? Én, olvasóként szavazzak bizalmat neki, adjak egy esélyt a sztorinak, ő viszont sutba vághatja ezt a kimondatlan egyezséget azzal, hogy a nulladik körben rám ver egy ilyen kijelentést? Itt valami nagyon félrement.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Míg az ember a blogoknál elnézi, bár nem jó szemmel, hogy jó-jó, ott is azt kérik, ne másoljuk őket, a könyv más. A kiadott könyv teljesen más. Más súlya van a szavaknak, más értéket képvisel, amit ott leírunk az olvasónak, élesebb képet fest rólunk, mint egy blogbejegyzés. Megéri elgondolkozni: biztos, hogy ezt akarjuk mutatni a világ felé? Engem személy szerint rosszul érint a bizalmatlanság, és ha még jó is a könyv, nem tudok elvonatkoztatni a ténytől, hogy alaptalanul, és azt kell mondanom, igen, valahol pofátlanul is előre kikötik, ne lopjak el belőle semmit.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ha meglátsz egy csillogó-villogó kirakatot gyönyörű ékszerekkel, te pedig imádod az ékszereket, és eldöntöd, most veszel valamit, de ahogy belépsz, még az ajtóban toporogsz, máris megszólít a tulajdonos, hogy ő örül neked, de légyszi’ ne lopj el semmit, fogsz ott vásárolni?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ez nem csalogatja az olvasókat. Sőt, taszítja őket. Éppúgy, mint a túltolt marketing is az elő- vagy utószóban: <i>szia, köszi, hogy olvastál, kérlek, menj fel a Molyra vagy a Goodreadsre, és mondj róla véleményt, írj blogbejegyzést, vagy kövess a Facebookon! Add ajándékba bárkinek, aki tud olvasni, ideírom a linkeket, nehogy eltéveszd őket... </i>Komolyan? Ha egy könyvesboltban lennénk, és az író ott állhatna a vásárló mellett, hogy zajlana a jelenet?</div>
<div style="text-align: justify;">
– Szia! Látom, jó könyvet választottál. Igen, ismerem. Haha, én írtam. Tényleg. Remélem, tetszeni fog, vidd haza! És vegyél egyet a legjobb barátodnak is, garantáltan imádni fogja. Dedikáljam? Hé, most hova rohansz? Még nem is meséltem, hogy van Facebook oldalam, ahová várom a képet és a Molyon kiidézheted a kedvenc részeidet! Várj meg!</div>
<div style="text-align: justify;">
Szimpatikus?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem kell <i>mindent</i> leírni, mert valaki azt tanácsolta. Persze, kinek akarok hazudni, jó érzés, ha érkeznek visszacsatolások, idézetek, fotók, kedves szavak vagy építő kritikák, ezek mindig örömmel töltik el az összes alkotót, viszont nem érdemes ennyire nyíltan hajhászni. Kontraproduktív. Sose feledjük, hogy sok, hozzám hasonló csendes olvasó van odakint, aki kíváncsi, és szívesen vadássza az újdonságokat, de gutaütést kap attól, ha valaki ráerőszakolja saját magát. Neked nem lesz jobb attól, ha rossz érzéseket hagysz bennünk. Lehet, hogy öttel több értékelés érkezik a Molyon, de megéri az a sok csendben ottmaradt tüske?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhm0NXBl0c1Cz3OuItLka-w4fUt5_PggQk9S0PT8zfj8Aa_f-41z-ua7kHrlPRmlkDSI_RuZ-Bvc2fOIYDXyj1najF0dQWS39jtjBw4hsERspTA2UxVd5dJUFuQix7VuesOua_ZQdgWtFwX/s1600/large.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="500" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhm0NXBl0c1Cz3OuItLka-w4fUt5_PggQk9S0PT8zfj8Aa_f-41z-ua7kHrlPRmlkDSI_RuZ-Bvc2fOIYDXyj1najF0dQWS39jtjBw4hsERspTA2UxVd5dJUFuQix7VuesOua_ZQdgWtFwX/s200/large.jpg" width="200" /></a>(Régebben írtam egy rövid összefoglalót a szerzői jogokról, ha érdekel, <a href="http://valoszinutlen.blogspot.se/2015/09/copyright-avagy-buvos-mondat-tortenetet.html">#ide</a> kattintva elolvashatod.)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Beszéljünk kicsit az írásról is, és bár a cikknek ezen része nem kapcsolódik szorosan az előzőhöz, erről is szót akartam ejteni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szóval vannak többek között ezek a fogalmak, mint dráma, műfaj, zsáner, napló, naplóregény, stb.
Az elejéről indítva, ami gondolom mindenkinek a könyökén jön ki (és mégsem, meglepődnétek), az irodalomnak három műneme van – líra, dráma, epika –, és ezeken belül vannak a kisebb csoportok, azaz a műfajok. Ezenkívül van két forma, a próza: amit mi, regény- és novellaírók írunk, valamint a költészet, ami nyilvánvaló.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mi, ugyancsak a regényeknél és a novelláknál maradva epikát írunk: novellát, regényt, mítoszt vagy eposzt. Ezeket hívjuk <b>műfajnak. Tehát a regény maga a műfaj</b>, és nem az, hogy romantikus, misztikus, krimi, sci-fi, YA vagy steampunk, stb – az a <i>zsáner.</i> Ezek keverhetőek és keverednek is, de attól még a műfajuk nem változik.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A líra sem azt jelenti, hogy szépen megírt sztoriról van szó, az a <i>lírai hangvétel.</i> A líra műfajai a dal, a himnusz, a szonett, stb.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A dráma pedig végképp nem jelent egyet azzal, hogy szomorú dolgok történnek a szereplőkkel. A dráma színpadra írt mű. Műfaja lehet tragédia ( :( ), komédia ( :) ) és tragikomédia, ami mindkettőt magába foglalja.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nos, most, hogy ezt egy picit tisztába tettük, kitérhetünk arra is, amiért fontosnak tartottam ezzel kezdeni. Létezik a napló, mint irodalmi műfaj, és a naplóregény, mint zsáner.</div>
<div style="text-align: justify;">
A naplóról ezt mondja a <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Napl%C3%B3_(irodalmi_m%C5%B1faj)">Wiki:</a></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>„Napló – naponként (vagy meghatározatlan időközökben) készített magánjellegű feljegyzések sorozata. Irodalmi jelentése szerint a prózai műfajok egyike, amelynek formáját az események időrendjét követő feljegyzések határozzák meg. Ha végső formába öntés után nem is egyezik meg feltétlenül az eredeti feljegyzésekkel, a napló az írónak a lejegyzett eseményekhez, gondolatokhoz, lelkiállapotokhoz való közvetlen (időhöz kötött) viszonyulását tükrözi, s ez döntő feltétele hitelességének.”</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Tehát szórakoztató irodalomban, zsánerirodalomban nem írunk naplót. Naplóregényt írunk, ami napló- vagy blogbejegyzések formájában viszi végig az olvasót a történeten. Itt vannak kitalált karakterek, események, és minden, ami a szórakoztató irodalom írásához szükséges: írástechnika és dramaturgiai ív, többek között. A naplós formájától függetlenül érvényesek rá a zsánerirodalom szabályai, ahogy az összes többi zsánerre is.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Érdemes alaposan utánanézni, mit szeretnél írni, és annak mik a jellemzői, mert iszonyú komolytalan képet mutathat rólad, ha kevered a kifejezéseket. Főleg, ha egy nagy kiadót célzunk meg, az első körben kiderül, ha fogalmunk sincs az írásunkról.
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Van téma, amiről szívesen olvasnátok? Írjátok meg! Már dolgozunk a következő anyagokon, de addig is, itt megtaláljátok a korábbi cikkeket: <a href="http://valoszinutlen.blogspot.se/p/cikksorozat-az-irasrol.html">#klikk</a></div>
Sárközi Erika (Nilla)http://www.blogger.com/profile/01270262927872607474noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-2874770939796841722.post-80946956386667160512017-07-15T16:11:00.003+02:002018-03-18T19:51:54.120+01:00Írók kérdőíve? Lássuk<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhsdpykP9U9rquZKq-XYPbNNqo6O-ONkOFo84goCO3M3KXoiAYDxjl5jxkTGG13k92MJRw1gd2Xv_rDbqHe8rYF1zaT_nJSeqlBmD0boqiYcIYLkjubcHuzXJLzK0o9XWXTDcq737W4Xzwx/s1600/tumblr_static_tumblr_static_ecmydxdhh28g4sssco4swg8w8_640.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="360" data-original-width="640" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhsdpykP9U9rquZKq-XYPbNNqo6O-ONkOFo84goCO3M3KXoiAYDxjl5jxkTGG13k92MJRw1gd2Xv_rDbqHe8rYF1zaT_nJSeqlBmD0boqiYcIYLkjubcHuzXJLzK0o9XWXTDcq737W4Xzwx/s320/tumblr_static_tumblr_static_ecmydxdhh28g4sssco4swg8w8_640.jpg" width="320" /></a>Sziasztok! Hozzám is elért <a href="http://papirfecnis.blogspot.se/">Daremo</a> kérdőíve, a meghívást pedig köszönöm <a href="http://irasokesamitasok.blog.hu/2017/07/13/irok_kerdoive_158">Adrinak</a>! Nos, akkor lássuk is a kérdéseket, amíg összeállítjuk nektek a következő írásról szóló posztot ;)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><b>1. Milyen műfajban szoktál írni?</b></i></div>
<div style="text-align: justify;">
Nos, általában regényeket írok, de most ismerkedem a novellákkal is, olyan irányt vett az életem, hogy időről időre muszáj megírnom egy-egy novellát is. De mindenképpen a regényeket preferálom, verset írni sajnos nem tudok, szívfájdalom!, de imádom őket.</div>
<div style="text-align: justify;">
A regényeim általában blogon végzik hetente frissülő online regényként, úgyhogy azt hiszem, egy kicsit ez is, az is vagyok.<br />
<a name='more'></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><i>2. Milyen zsánerekben és témákban szoktál írni?</i></b></div>
<div style="text-align: justify;">
A YA és a NA az én terepem, valamint kacsintgatok az urban fantasy felé is.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><b>3. Mióta írsz?</b></i></div>
<div style="text-align: justify;">
Nincs konkrét napja. Nem tudom, konkrétan hány éve találok ki történeteket, viszont annyi biztos, hogy aktívan blogolni 2008-ban kezdtem el.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><b>4. Van már kiadott/megjelent műved?</b></i></div>
<div style="text-align: justify;">
Uh. Igen. Sajnos van. Belecsúsztam egy elsietett magánkiadásos cuccba, hála a jó istennek, hogy feledésbe merült az egész, és kerek e világon már sehol sem lehet kapni/olvasni a "művemet." :D<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><b>5. Melyik volt a legelső írásod?</b></i></div>
<div style="text-align: justify;">
A legelső, amit akkori énemmel komolyan is vettem, egy Zac Efron fanfic volt. (Jesszus!)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><i>6. Miért írsz?</i></b></div>
<div style="text-align: justify;">
Mert szeretek.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><i>7. Hogyan találsz időt az írásra?</i></b></div>
<div style="text-align: justify;">
Régebben rendszeresen, minden nap írtam, főként esténként, csak azért, hogy írhassak. Még akkor is, ha kitöröltem a nagyrészét. Ma már elfoglaltabb vagyok, nem tudom ugyanezt megcsinálni, de esténként és főleg hétvégenként így is szakítok időt rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><i>8. Mikor és hol szeretsz a legjobban írni?</i></b></div>
<div style="text-align: justify;">
Könyvtárban napközben is megy (szuper érzés, mindenki próbálja ki egyszer), itthon leginkább esténként. Nem tudom, sokkal jobban rá tudok hangolódni a folyamatra. Főleg a forró, nyári napok utáni hűsítő estéken/éjjeleken szeretek leülni a gép elé. Az egy olyan pillanat, ami mindig beindítja a fantáziámat.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><b>9. Mit szoktál enni vagy inni írás közben?</b></i></div>
<div style="text-align: justify;">
Néha muffint, inni pedig turmixot, teát évszaktól függő hőmérsékleten és jaj nekem, imádom a sprite-ot.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><i>10. Van íráshoz használt dallistád?</i></b></div>
<div style="text-align: justify;">
Konkrét nincs, de szeretek zenét hallgatni, inspirál.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><i>11. Mit gondol(nak) a családod/barátaid/szeretteid arról, hogy írsz?</i></b></div>
<div style="text-align: justify;">
Elfogadják az első pillanattól. Sokan kíváncsiak arra, mit alkotok, de félkészen nem szeretem megmutatni az írásaimat. Egyedül a párom nem szereti éjjel hallgatni a kopogást a billentyűzeten, bár azt hiszem, ez érthető. :D És amikor még gimibe jártam, az osztálytársaim minden nap megkérdezték, kész vagyok-e az aktuális kézirattal. Nagyon szuper érzés volt :)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><i>12. Az alkotás melyik részét szereted a legjobban?</i></b></div>
<div style="text-align: justify;">
Én mindegyiket szeretem. De azt hiszem, az győz, amikor a majdnem megírt kéziratot finomítgatom, és meglátom a korábbi hibáit.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><i>13. Az alkotás melyik része jelenti számodra a legnagyobb kihívást?</i></b></div>
<div style="text-align: justify;">
Hogy legyőzzem a berögződéseimet.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><i>14. Milyen eszközökkel és mire szoktál írni?</i></b></div>
<div style="text-align: justify;">
Képernyőre? :D Mindig is gépen írtam, net nélkül! A zene mehet a telefonról, de ha a gépemen a net is megy, akkor annak nagy eséllyel nem írás lesz a vége.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><i>15. Hogyan lépsz túl az írói válságon?</i></b></div>
<div style="text-align: justify;">
Bétázni szoktam. (Mások hibái segítenek az enyémekben is.) Olvasni, filmeket nézni, romantikus, de szépen fényképezett, jó zenéjű filmeket, mert bármilyen sablonos is, de ezek felébresztik a kreativitásomat.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><i>16. Hogyan motiválod magad az írásra?</i></b></div>
<div style="text-align: justify;">
Én furán működöm. Ha éppen nincs kedvem írni, vagy a kéziratban fellelhető hibáim mennyisége elrettent, akkor csak előveszem a korábbi írásaimat, és megnézem, mit szerettem bennük. Akkor rájövök, hogy <i>hé, ebből egész sok mindent ki lehetne hozni, ha venném a fáradtságot.</i> És akkor veszem, lehet, hogy ez sokáig tart, mert minden a kigondolással kezdődik, de nálam működik. Talán benne van az is, hogy mindig jobb akarok lenni, mindig le akarom győzni magamat. Másokkal nem vagyok ilyen versengő, magammal annál inkább.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><i>17. Kik azok a szerzők, akik a legjobban inspirálnak téged íróként?</i></b></div>
<div style="text-align: justify;">
Hű, de jó kérdés. Sarah Dessen - mert ő a YA királynője. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><i>18. Melyik könyvek inspirálnak téged legjobban íróként?</i></b></div>
<div style="text-align: justify;">
A könyvtolvaj. Ha olvastál már szavakba öntött csodát...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><b>19. Mi a legjobb írói tanács, amit valaha kaptál?</b></i></div>
<div style="text-align: justify;">
Igazából az egy picit bonyolultabb volt néhány szónál. Mégpedig az, hogy: <i>nem baj, ha elsőre nem tudod. Ne roskadj magadba. Megtanulod majd, csak tudd távolabbról szemlélni. </i>Nekem ez segített a legtöbbet.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><b>20. Milyen céljaid vannak idén az írással kapcsolatban?</b></i></div>
<div style="text-align: justify;">
Tanulni szeretnék (még többet.) És megmutatni magamnak, hogy a korábbi önmagamnál jobb vagyok, és nem követem el ugyanazt a hibát, sőt, képes vagyok arra, hogy kijavítsam.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiWUeT2lBiia-LuL6bdDNu3OFPchkdUUH9WTcpA3CMrJyVAs6Cw5fkl1jK-A6at7MqQyOlIndSbyK2lhl5RLmOKOD_efcFun-vsHHgIF6C55KU00SA9OxDeJTAZhQARIG0fn9xi8-BpVEbV/s1600/nQlphOrPLUQVT6Ya1SPjiVXKHQH+%25281%2529.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="900" data-original-width="1600" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiWUeT2lBiia-LuL6bdDNu3OFPchkdUUH9WTcpA3CMrJyVAs6Cw5fkl1jK-A6at7MqQyOlIndSbyK2lhl5RLmOKOD_efcFun-vsHHgIF6C55KU00SA9OxDeJTAZhQARIG0fn9xi8-BpVEbV/s320/nQlphOrPLUQVT6Ya1SPjiVXKHQH+%25281%2529.jpg" width="320" /></a></div>
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>"Szinte minden szó megfakul most. A fekete könyv szétmállik utazásaim súlya alatt. Ezért mesélem el ezt a történetet. Mit is mondtunk korábban? Mondj el valamit elég sokszor, és sohasem fogod elfelejteni."</i></div>
Sárközi Erika (Nilla)http://www.blogger.com/profile/01270262927872607474noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2874770939796841722.post-39562718426036570622017-05-10T20:46:00.000+02:002018-03-18T19:52:07.191+01:00A könyvkiadásról szakszerűen<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh6Y0P96xe4TM_cWbJ8UIRWsvs5A1GUghmISiBkTXHFpxZoe5G-bL8spN-9eMLKEer21yrS5ZsB1w8GybsyThoH9OU5Hz0u2UinOPGuRmcih3RFgJ5q7VmM9l6E9ezABOTmE__pQmj-hoqn/s1600/large+%25281%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh6Y0P96xe4TM_cWbJ8UIRWsvs5A1GUghmISiBkTXHFpxZoe5G-bL8spN-9eMLKEer21yrS5ZsB1w8GybsyThoH9OU5Hz0u2UinOPGuRmcih3RFgJ5q7VmM9l6E9ezABOTmE__pQmj-hoqn/s200/large+%25281%2529.jpg" width="149" /></a>Mai, rendhagyó cikkünk témája nem más, mint a könyvkiadás körül keringő urban legendek, a modern világ blogger kuruzslói, és néhány ötlet, amit jobb nem kipróbálni, ha jót akarsz magadnak...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Sok bloggerből lett szerző ír sokfélét a könyvkiadásról, tapasztalatokról - vagy azok hiányáról. Persze ezzel nincs is baj, mindenkinek szíve joga azt írni, amit szeretne, a gond ott kezdődik, hogy sokan orbitális nagy ostobaságokat terjesztenek követendő példaként. Tegyünk rendbe néhány dolgot, jó?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><b>A kontárkodó szerkesztő</b></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><b><br /></b></i></div>
<div style="text-align: justify;">
Belefutottam egy magánkiadásról szóló cikkbe, amely többek között azért ajánlotta a többi írópalántának is a magánkiadást, mert ott semmiféle szerkesztő nem nyúlkál bele a történetébe (és rontja el az ő művét). Ugye ti is halljátok, milyen szürreális ez? A szerkesztő ugyanis az író és a történet „legjobb barátja”. Ő az, aki úgy ismeri a kéziratodat, mint te magad, és a tudásával, energiájával könyvet csiszol belőle, nem pedig „könyvszerű szöveget.” Ő sohasem változtatja meg a történetedet, hanem megmutatja, hogyan teheted ezt meg te magad úgy, hogy <b>a sztorid jobb legyen</b>. Egy jó szerkesztő kincset ér, és még véletlenül sem kontár! Egy lektornak elképesztő a tudása, az olvasottsága, és már ott látja a gubancokat, megoldásokat egyaránt, ahol te még nem is sejted.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ha komolyan veszed az írást, akkor tudod, hogy állandóan fejlesztened kell magadat tovább és tovább, és egyetlen nyers szöveged sem tökéletes. Ezt el kell fogadni. Amit leírsz, nem szent, bármikor megváltoztatható, kitörölhető, újraírható.<br />
<a name='more'></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEimPz8R94tvwMgCYxmJh-wvfyLqwDcPgL8f4d5VhxDT14zKD5LO7ri-VBiLibMbFFihyDCjyoKktOvAnIY4_41xQ-qWh6GBTEtNHJjhodbNHqMSAEjUcPLtcICqhTZZABsnwz31vRNXnOTJ/s1600/01.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="89" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEimPz8R94tvwMgCYxmJh-wvfyLqwDcPgL8f4d5VhxDT14zKD5LO7ri-VBiLibMbFFihyDCjyoKktOvAnIY4_41xQ-qWh6GBTEtNHJjhodbNHqMSAEjUcPLtcICqhTZZABsnwz31vRNXnOTJ/s200/01.jpg" width="200" /></a>A szerkesztés pedig nem annyiból áll, hogy kicserélünk két vesszőt! Aki látott már szerkesztett szöveget, az tudja, hogy nem a nyelvtani bakik jelentik a legnagyobb problémát. (Akik pedig még nem láttak ilyesmit, azoknak mutatom a következő képet. Ezt én kaptam vissza így egy profi szerkesztőtől. És ez csak a jéghegy csúcsa.)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Téves elképzelés, hogy a regényeket nem kell szerkeszteni, és maradhatnak benne nyugodtan hibák, hisz az átlagolvasó nem lektor, úgyse veszi észre. Ezen az elven felbuzdulva holnaptól diabetológus leszek, mert adtam már be inzulint az unokaöcsémnek... Az átlagemberek úgysem doktorok, hát miből sejtenék, hogy én sem vagyok?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><b>Aki nem tudja megvárni a nagy kiadók válaszát</b></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><b><br /></b></i></div>
<div style="text-align: justify;">
Ahhoz, hogy megtanulj írni, türelem kell. Ahhoz, hogy megtanulj <i>jól írni</i>, még több türelem kell. Ahhoz, hogy találj egy nem magánkiadót a kötetednek... Hát, általában évek kellenek. Viszont ez alatt is fejlődsz, máshogy látsz dolgokat, talán magad is rájössz a hibáidra, szóval az időd nem elvesztegetett. Bekerülni egy nagy kiadóhoz piszok nehéz, természetes, hogy időbe telik... De ki mondta, hogy nem? Hogy könnyű lesz?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Magyarországon nincsenek irodalmi ügynökségek, csak sokszor kéretlen, temérdek anyaggal ellátott kiadók, írójelöltek, és bizonyos pályázati lehetőségek. A könyvkiadás egy kezdő szerző számára úgy néz ki, hogy:</div>
<div style="text-align: justify;">
Ír egy regényt (amiről tegyük fel, hogy jó),</div>
<div style="text-align: justify;">
Elküldi néhány általa kiválasztott kiadónak (akiknek a kézirat a profiljába vág, és van lehetőségük írások fogadására is),</div>
<div style="text-align: justify;">
Vár,</div>
<div style="text-align: justify;">
Vár,</div>
<div style="text-align: justify;">
És vár... (a másik oldalon ott van egy túlhajszolt szerkesztő, aki a „nyolc óra munka” után olvas bele kéziratokba, és amiben nagy potenciált lát, később előveszi újra.)</div>
<div style="text-align: justify;">
Az író eközben még mindig vár. Akkor van reális esélye arra, hogy ez a várakozás meghozza a gyümölcsét, ha - ez a legfontosabb -, jó regényt írt. Mert az ismeretlen szerzők kiadása elég drága mulatság, és nem biztos, hogy a pénz megtérül... Sőt, valószínűleg csak később térül meg a kiadónak, azonnal nem. Úgyhogy nehéz döntést kell hozni, megéri-e vállalni a kockázatot, mennyire jó a mű, milyen erős szerkesztés kell hozzá, és igen, eladható-e az adott kiadónak. Ezeket a szempontokat mind megfontolják, és sajnos elég sok ponton bele lehet bukni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
(Vannak más, pályázatos lehetőségek is, ahol kiadást lehet nyerni, ezekről most szándékosan nem ejtek szót.)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><b>A „szerintem-ne-kövesd-el” lista:</b></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><b><br /></b></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Ne légy türelmetlen!</i> Minden egyes perc, amiben kivársz, előrébb visz téged és az írásaidat.</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Ne becsüld le a szerkesztőt!</i> Önmagáért beszélő tanács.</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Szánj időt a tanulásra és a tapasztalásra! </i>Nem kell azonnal könyv.</div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh7hMQmt0bdCC6pv0ajehLDOzF6m18eWGc0RR3sHnQIlSuMMjMWEMTfdO56mrVfUUccRNheW09ZW0c3baq5sOdxnmngZoBeRIaHs94MwqatcIDCtnD9iWKt0XtbB_vq7V9TajSx_-yviwRi/s1600/large.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh7hMQmt0bdCC6pv0ajehLDOzF6m18eWGc0RR3sHnQIlSuMMjMWEMTfdO56mrVfUUccRNheW09ZW0c3baq5sOdxnmngZoBeRIaHs94MwqatcIDCtnD9iWKt0XtbB_vq7V9TajSx_-yviwRi/s200/large.jpg" width="200" /></a><i>Válassz okosan!</i> Öt év múlva mire leszel büszke? Egy sokáig érlelt, alaposan átgondolt kéziratra vagy egy húsz példányszámban elkelt, szerkesztetlen szövegre?</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Ha nem vagy magadban biztos, kérdezz szakembereket!</i> Ez még mindig a jobbik eset, mint sületlenségeket állítani, és biztatni másokat is a sületlenségekre...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Fontos, hogy a fiatal tehetségek megértsék, amit néhány hónappal ezelőtt én is: nem születtek írástechnikai tudással és harmincévnyi tapasztalattal. Nem azzal van a legfőbb baj, hogy valaki nem tud valamit, hanem azzal, hogy nem is akarja tudni, és lesajnál mindenki mást, aki viszont igen.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Végezetül pedig megosztok egy kedvenc idézetet Vavyan Fable-től, amiből sok tanulság levonható:</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<i><span style="font-size: large;">„Penna és tinta még nem tesz íróvá.”</span></i></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
(Szándékkal nem ejtettem szót ebben a cikkben a magánkiadásról sem. Az majd egy következő írás anyaga lesz.)</div>
Sárközi Erika (Nilla)http://www.blogger.com/profile/01270262927872607474noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-2874770939796841722.post-27544985865211216112017-01-15T15:21:00.002+01:002017-01-15T15:22:42.864+01:00Kérdeztetek: hogyan legyünk jobb írók?<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgoVBHBglZariJAMAa5TmoSKgCnLSMNyO6YOx5LodPCIUVee46QwLICyylu2dbZcT7FJok_W0qdFrxvzbfMESMmLCO2nHaUMdgZn1QF_ZT-6hbLj8ch8oMpD_X4FnibnV2JkIfqqEBktZk4/s1600/large.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgoVBHBglZariJAMAa5TmoSKgCnLSMNyO6YOx5LodPCIUVee46QwLICyylu2dbZcT7FJok_W0qdFrxvzbfMESMmLCO2nHaUMdgZn1QF_ZT-6hbLj8ch8oMpD_X4FnibnV2JkIfqqEBktZk4/s320/large.jpg" width="185" /></a>Sziasztok!</div>
<div style="text-align: justify;">
Meghoztuk a cikksorozatunk következő részét, amelyben arról elmélkedünk, hogyan lehetünk jobb írók. Köszönjük szépen a kérdést, ha szívesen olvasnátok egy-egy témáról, írjatok bátran! :) Addig pedig lássunk neki ennek a csupán ránézésre könnyű kérdésnek...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Először is, szerintem az egyik alapvetés az, hogy <b>mindig fejlődni kell tovább</b>. Megújulni, kipróbálni más dolgokat, kísérletezni, elhagyni a komfortzónát. Néha fel szoktam tenni magamnak a kérdést: ha ugyanazt csinálod, hogy vársz el más végeredményt? Ez igaz az írásra is. Ha mindig ugyanazt írjuk, ugyanúgy, az unalmas lesz. Íróként, bloggerként törekedni kell arra, hogy ne ismételjük önmagunkat, hogy ne használjuk fel ugyanazokat az elemeket, hogy más karaktereket alkossunk, mint az eddigiek, hogy merjünk mély és nehéz témákhoz nyúlni. Az olvasó mindent elhisz, ha el tudod hitetni vele.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><b>Merülj bele!</b></i></div>
<div style="text-align: justify;">
A történetírás az ötletekkel kezdődik, ne siesd el! A cselekmény egy lánc: szemről szemre épül fel, minden történésnek oka és értelme van. Ne töltsd meg a történetedet felesleges odlalakkal, jelenetekkel, ha nem vezetnek semerre. Ahogy én látom, nagy gond a bloggerek között a túlírás, nem győzöm elégszer hangoztatni, hogy figyeljenek erre oda. Azzal, hogy megírod, nem veszítesz semmit, addig is gyakoroltál, viszont a szövegbe, amit publikálsz, nem kell mindent beletenned. Pontosan tervezd meg, milyen eseményeken ível keresztül a cselekmény, milyen vonzata lesz egy autóbalesetnek, egy barát, rokon elvesztésének, egy iskolaváltásnak! Ezek a dolgok a valóságban sem történnek következmények nélkül.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ha erre odafigyelsz, egy nagy hibát már kiiktattál.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><b>Olvass!</b></i></div>
<div style="text-align: justify;">
Ez az a joker-mondat, amit sokan hangoztatnak, de nem túl sok blogger fogad meg. Többen mondják, hogy inkább írnak, mintsem olvasnának, de a kettő olyan szorosan kötődik egymáshoz, hogy nincs egyik a másik nélkül. Hogy miért fontos olvasni? Egyszerű: mert szuper elfoglaltság. :) Amikor belemerülsz egy csodálatos történetbe, amelynek nem ereszt a világa, azt az érzést semmi más nem adja meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
Azokon a nyilvánvaló tényeken túl, hogy az olvasás fejleszti a kifejezőképességedet, nem árt ismerni a zsánered alapműveit, mert <b>azokból tanulhatsz.</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><b>Bétáztass!</b></i></div>
<div style="text-align: justify;">
Egy jó béta nem is aranyat, hanem gyémántot ér. (A béta elolvassa a történetedet, majd véleményt formál róla, tippeket ad, hol és mit kellene változtatnod, hogy jobb legyen.) Fontos, hogy a készülő művedről véleményt kapj, és erre leginkább a számodra ismeretlen bétaolvasók a legmegfelelőbbek. Ők elsősorban azt mondják, amit látnak, és véletlenül sem befolyásolja őket a te személyed. Véleményt kérni egy friss vagy éppen készülőfélben lévő kéziratról rémisztő lehet sokaknak, de ne feledjétek, azt is meg kell tanulni, milyen érzés kritikát kapni. Amint publikálod az írásodat, kért és kéretlen véleményeket kaphatsz rá, nem mindig segítő szándékkal. Ha azelőtt nem találkoztál kritikákkal, nincs tapasztalatod arról, milyen az, amikor valaki a gyengeségeidre tapint, akkor nagyon nehéz lesz neked. Amikor véleményt kérsz, <b>el kell távolodnod</b> annyira a történettől, hogy ne érezd személyes támadásnak a kritikát. És ezt gyakorlással teheted meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
(Bétacsoport a Facebookon, ha érdekel a lehetőség: <a href="https://www.facebook.com/groups/430065673713068/?fref=ts">#itt</a>)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><i>Tesztek, könyvek</i></b></div>
<div style="text-align: justify;">
A neten egyre több írástechnikával foglalkozó oldal lelhető fel, ezeket érdemes böngészni, de már ilyen témájú könyveket is találhatsz a boltok polcain. Ezekben általában gyakorlófeladatok vannak, amelyeket ha megcsinálsz, utána sokkal könnyebben olvasztod bele az írásaidba.</div>
<div style="text-align: justify;">
(A témával foglalkozó könyveket ezen a linken találsz: <a href="https://moly.hu/cimkek/irastechnika">#itt.</a>)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><i>Nyisd ki a szemed</i></b></div>
<div style="text-align: justify;">
Elsősorban nem arra gondolok, hogy figyeld meg az embereket, a reakciójukat, amit aztán beleépíthetsz a szövegbe. Nem. Inkább arra gondolok, hogy <b>merj kipróbálni dolgokat</b>, amiből alkotóként „táplálkozhatsz”. Mert elég nehéz elmesélni, milyen érzés eltévedni vagy berúgni, ha még soha nem tévedtél el, és egy pohár bort sem ittál meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
Amikor írsz, és leginkább amikor hétköznapi emberekről írsz, használod a saját tapasztalataidat. Lehet, hogy ez csak annyiban merül ki, hogy a karaktered éppen lázas, és te pontosan át tudod adni a hőingadozását, de lehet, hogy eltörte a karját, és te is jól tudod, milyen az, amikor viszket a bőre a gipsz alatt... Mert átélted. Megtapasztaltad. És ez kell az írásodba, mert ettől lesz igazi.</div>
<div style="text-align: justify;">
Klasszikus példával élve ott vannak a külföldön játszódó regények, amelyeket olyan írópalánták írnak, akik még utána sem néztek az adott ország hagyományainak, ételeinek, felfogásának, épületeinek és a többi. A legjobb tapasztalat az, amit a saját szemeddel látsz, a füleddel hallasz, de ha még nem utaztál olyan sokat, akkor helyettesítheted az igazi emlékeket – rengeteg kutatómunkával. Nem lehetetlen, de rendesen utána kell járni, megkérdezni olyanokat, akik ott élnek/éltek, mert minden helynek megvan a saját hangulata, amit nem lehet máshoz hasonlítani. Már magyarországi viszonylatban sem, Győr például egyáltalán nem olyan, mint Budapest, és végképp nem olyan, mint Érd.</div>
<div style="text-align: justify;">
Figyelj oda a legapróbb részletekre is! Ízek, illatok, virágok, macskakövek – ezek az apróságok nagyban rásegítenek a hangulatépítésre, használd őket!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Nilla: Tudom, hogy már rég volt, de neked mik voltak a tipikus hibáid kezdőként?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Demi<i>:</i></b> Nem volt az olyan régen :) Most is hurcolok magammal hibákat, amelyek közül jónéhány a javítások során kigyomlálásra kerül. Valójában én is azt tartom, amit a tanáraimtól hallottam, hogy <b>tökéletes kézirat nem nagyon létezik</b>. Viszont minden szerző egyedi, és minden egyéniség a maga hibáival küzd. Azért is jó a tesztolvasás, bétázás, szerkesztés, mert az ügyes szemű külső olvasó hamar rávilágít az ismétlődő hibákra. Így könnyebb következő alkalommal kiszűrni őket. Ilyenekről fogok mesélni a saját esetemben, mint</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- a türelmetlenség <i>(nem feltétlenül írástechnikai hiba, de attól még hiba)</i>,</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- a leírások hiánya <i>(bement a szobába, na és? Vagy volt ott egy csomó minden? Jó, de mi? És különben is, kit érdekel? Elisabeth mindjárt beleájul Alex karjaiba, hát nem ez a lényeg? Jaj! És ha közben megüti magát? Miért? Mert volt ott egy komód, pont mögötte…)</i>,</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- vagy a karakterek egysíkúsága <i>(kék a szeme, arca csupa derű)</i>,</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- a karakterek egyfajta közelítése <i>(voltaképp azért nincsenek barátai, mert senki sem érti meg őt, meg az osztályába is csupa hülye jár. Pedig ő különleges, csak senki sem értékeli eléggé. Ennyi nem elég?)</i>,</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- a nyelvi szint és a sablonosság <i>(forgatta a szemét, rágcsálta az ajkát, dacosan felvetette az állát, beleborzongott az érintésébe, nyelvük vad táncot járt; mondta, ökölbe szorított kézzel, sokkoltan bámul maga elé, kiált kétségbeesetten, rázza a fejét elborzadva</i> és hadd ne folytassam, iszonytatóan, bárgyún, blöööööááá).</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ezek az „apróságok” rányomják bélyegüket a szövegre, a megoldásokra, így a történet minőségére is.
Ja, meg a félelem. Régebben még jobban féltem arról írni, ami nekem személy szerint kellemetlen, vagy lelkileg fájdalmas. Ilyen a konfliktuskerülés is, vagy gyors „szembe megyek a fallal is” robbanásszerű bumm. Egyik sem jobb vagy kevésbé súlyos hiba, csak van.</div>
<div style="text-align: justify;">
Azt ugye tudjátok, hogy főleg kezdő íróknál megfigyelhető, hogy a karakterei kezdetben bármennyire is átgondoltak, a cselekmény egy bizonyos pontja után elkezdenek ugyanúgy viselkedni, mint az alkotóik? Amikor a karakterek ilyen önfejűek lesznek, nem árt átgondolni, miért történik ez? Tényleg a kiagyalt természetüknek megfelelően hozták ezt vagy azt a döntést, vagy csak a mi komfortzónánknak megfelelően nyüglődnek, képtelenek a döntésre? Esetleg dramaturgiailag hoztuk őket egy olyan helyzetbe, amit megemésztenünk nekünk, a szerzőnek sem nagyon sikerül, nemhogy a szereplőnek, élesben?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh1oNgMlr1GnyS_SzgehHa0DiW3oo36UCOBg7h2jg5sSGE2UxDytjloBL_mn-URtHI4J6iE5rLgVa1U1lwpPnsgnxTnhwDEwIhAugi37h29sgh4e0E7Btfrm_3hmYb8gbKEdTI8Y1LaL6GM/s1600/large+%25282%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh1oNgMlr1GnyS_SzgehHa0DiW3oo36UCOBg7h2jg5sSGE2UxDytjloBL_mn-URtHI4J6iE5rLgVa1U1lwpPnsgnxTnhwDEwIhAugi37h29sgh4e0E7Btfrm_3hmYb8gbKEdTI8Y1LaL6GM/s320/large+%25282%2529.jpg" width="192" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Nilla: Mennyire és miben kell tudatosnak lenni ahhoz, hogy legyűrjük ezeket? Nehéz feladat?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Demi:</b> Nehéz, de nem ez a lényeg. Aki írásra adja a fejét, az nem lepődik meg azon, amikor azt mondom: elkezdeni a történetet könnyű, befejezni komoly feladat, de „megcsinálni”: na, az a kihívás. A megcsinálás alatt azt a munkát értem, amikor kifejezetten a kész történet javára dolgozunk át dolgokat a kéziratban. <b>A hibák makacs kis dögök.</b> Berögzülnek, és legalább olyan nehéz megszabadulni tőlük, mint egy bacitól. Viszont vannak hasznos bacik is. Például olyanok, amelyek meglétéről tudunk, és árulkodóak tudnak lenni. A segítségével megérthetjük, mi nem működik a történetben. Még több munka és idő, hogy miután megértettük, és kitaláltuk a megoldást is, javítsunk, átírjuk, ízeire szedjük a jelenetet, a karaktert, a kort, a párbeszédet, a szemszöget, akármit.</div>
<div style="text-align: justify;">
Írni melós időtöltés. Tudatában kell legyek, hogy amikor megakadok az írásnál, miért történik. Az esetek nyolcvan százalékában sikerül megoldást találnom, a többiben meg nem. És itt a válaszom az ódzkodók számára, akik szerint az írástechnikával töltött idő időpocsékolás. Amíg nem kerestem a saját hibáimat, amíg nem tanultam, ez a nyolcvan százalék jó, ha húszat tett ki. Óriási megkönnyebbülés érteni, mi, miért nem működik. Megtérül az írással foglalkozó könyvek bújása, más írók személyes tapasztalatainak átböngészése. Vagyis, számomra az írói tudatosság nem úgy nehéz, mint egy bonyolult matekfeladat, hanem úgy, mint egy életen át tartó felismerés, ami újra és újra többet és többet ad, ha kitartóan foglalkozunk vele. De nem megy egyik napról a másikra, és ezt muszáj tudomásul venni. Ahogy azt is, ha a kezdő hibáinkat leküzdöttük, jönnek más problémák, komplexebbek, riasztóbbak, olyanok, amelyek már a nyelvi szint és dramaturgiai kérdéseken túl a világépítés, az olvasói elvárásokon túl, vagy a szakmai közönség, a zsáner alapkövetelményeit vitatja.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az írás kimeríthetetlen kút! Ha egyszer beleugrottál, és az első sokk után elkezded magad jól érezni benne, megismered az aspektusait, az apró fortélyait, poénjait, parazitáit és személyes élményeit, egy életre benne felejtheti magát az ember :) És még utána is találsz újabb és újabb meglepetést és tanulnivalót, új megközelítést egy konfliktusra.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Nilla: Hallottam valakitől, hogy szerinte az írás nem tanulható. Vagy van tehetség, vagy nincs. Szerinted?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Demi</b>: Dehogynem tanulható! Van egy kis fogalomzavar itt a tehetség és a tanulás között. Valamiért az a téveszme él sokak fejében, hogy az írás az egyetlen olyan szakma, amit nem kell elsajátítani, az csak úgy kipattan az emberből, mint bambuszból a rügy J. Azt gondolom, hogy a tehetség kibontása is gyakorlással és tanulással jár. Ültess le egy jó hallású, ritmusérzékű, ügyes kezű kissrácot a zongorához, és mondd neki, játssza el a Holdfényszonátát! Először meg kell tanulnia lejátszani. A példa sarkított, de hasonló ahhoz a kérdéshez, tanulható-e az írás, az alkotói képesség egyáltalán? A kissrác, amennyiben kitartó, meg fogja tanulni lejátszani a Holdfényszonátát. Amennyiben tehetséges, jóval rövidebb idő alatt fogja megtanulni, mint kevésbé jó adottsággal rendelkező társai. Ez a tehetség sémája. Akik veleszületett ráérzéssel születnek a történetmeséléshez, gyorsan és hatékonyan haladnak, könnyebben boldogulnak, kiemelkedő ötletek születhetnek meg a fejükben már csak azért is, mert kevesebb időt töltenek a szokásos tanulási fázisban, valahogy ösztönösen ráéreznek a hibáikra, és kevesebb iránymutatásból is több előnyre tesznek szert.</div>
<div style="text-align: justify;">
A lényeg mindentől függetlenül elég egyszerű: <b>a tehetséges gondolkozó csak gondolkozó marad, amíg csak gondol az írásra, és nem ír. </b>Ahhoz, hogy valaki egyáltalán eldönthesse magában, tehetséges, tehetségtelen, képességei mennyire fejleszthetőek, ahhoz írni, gyakorolni kell: vagyis tanulni. Ha a kísérletezései harminc, negyven év távlatából sem mutatnak eredményt, fejlődést, és túl van több tucat novellán, több millió karakternyi kéziraton, tanfolyamon, írói közösségen és ott érzi magát, ahonnét elindult, akkor igen, el kell rajta gondolkodni, hogy a dolog valamiért nem működik. Ideje másba fogni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Nilla: Ha megkérdezem tőled, hogyan lehetnék jobb író, mi jut eszedbe először?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Demi:</b> Először? Az, hogy jó úton jársz, mert feltetted ezt a kérdést. A második, hogy ezt úgyis le kell tudnod nyelni, hogyha valaki más mutat rá a hibáidra. A profi író elég kiegyensúlyozottan tud „termelni”. Azért tettem idézőjelbe a termelés szót, de te úgyis érted, mert a művészek általában ki szokták gúnyolni az összes termeléssel kapcsolatos aspektust. Például vannak azok a modern performance előadások, ahol a művészek felmennek a színpadra, és látványosan megsemmisítik az ipari termékeket, tömegcikkeket. Papírgaluskára vágják a telefonkönyveket meg a személyazonosító dokumentumokat, a konzerveket összezúzzák, vagy épp tévét akasztanak a mellkasukra és telefonkészülékekkel fejezik ki, mennyire birka és önmegsemmisítő lény az emberiség. És erről eszembe jutott, hogy a termelés, mint emberi kényszer, elég meghatározó pont a könyvpiacon is. Akkor is, ha nem mennyiség, inkább minőség hívők vagyunk. Az irodalom berkein belül talpon kell maradni, és ezért egy profi író képes kiegyensúlyozottan termelni, ami azt jelenti, évente egy-két könyvet mindenképpen kiad. De nem biztos, hogy mindegyik könyve azonos színvonalú lesz.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ha jobb író akarsz lenni, tudomásul kell venned, hogy mindennek ára van, és <b>minden apró fejlődés az írói szemléleted során egy komoly eredmény</b>. Nem biztos, hogy az a jobb író, aki minden éven képes letenni egy könyvet a polcra. Sok profi író négy-öt kéziraton is dolgozik egy évben, de csak egyet ad ki. Ha elég időt és teret akar adni a fejlődésének, fel kell áldoznia ideje egy részét arra, hogy olvasson a zsánerben, amiben ír, olvasson más műfajokban is, akkor is, ha alapjáraton nem fog olyat írni. Kísérletezik, és sokszor vakvágányra fut. A jó író, szerintem, ezt csinálja. És persze képes felállni a kudarcaiból. Az íráskényszer elég komoly hangyaboly és elég rendetlen is, tele zegzugokkal, meglepetésekkel. Az egyedi, őszinte, trükkös látásmód nagy ajándék, de tudni kell azt papírra vetni is. Én például őszintén irigylem azokat az írókat, akik olyan izgalmasan játszanak szimbólumokkal, az emberiség kollektív agyába beleplántált eszmékkel, ahogy csavargatják őket, ötször is megkeverik, és utána lesz belőle valami fantasztikus, meglepő, és teljesen újszerű. Holott nem új, igazából nem, csak épp elkapnak valamit a korszellemből, abból, ami épp most és épp így mindenkihez szól, és azt teljesen más megközelítésből tálalják.</div>
<div style="text-align: justify;">
A másik kérdés, és talán még lényegesebb: a sikeres író alatt kit értünk? Azt, aki megtalálta az olvasóközönségét, és rajonganak érte, írásait veszik, mint a cukrot? Vagy azt, aki mindig egy rétegesen rétegelt olvasóközösségnek ír, de ez a viszonylag szűk szakmai kör megbecsüli, eredményeit elismerik? A jó és a sikeres sem jár mindig kézen fogva. Máskor meg igen. A jó író céltudatosságába beletartozik az is, hogy tisztában van ezzel, és ennek megfelelő pszichológiai rákészüléssel dolgozik, ennek megfelelően alakítja az írásait.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Nilla: Tudom, hogy amíg egy tanács beválik valakinél, nem biztos, hogy másnál is működik. De mégis, talán vannak általánosságok, amiket gyakran kiszúrsz?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Demi</b>: Néhány, igen, de tényleg általánosak lesznek. Legyen mondjuk egyszerre öt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>1. Két lépés távolság (talán erről már szó esett korábban? Nem emlékszem.)</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Miután pontot tettél a történet végére, vizsgáld felül!
Ezt a tanácsot én mindig megfogadom. Nem azonnal, mert a pont után levegőt kell venni. Ha icipicit érzelmileg el tudsz távolodni a történettől, a kézirat is valamiféle átalakuláson megy keresztül. Ez belső dolog. Pár hét után előveszed a történetet, és mi lesz az első reakció azon kívül, hogy jé, ezt én írtam? JÉZUS! Ezt a sok szart mind én írtam? XD</div>
<div style="text-align: justify;">
Szerintem ez sokakra igaz. Azért is, mert amikor megvan az írás lendülete, írni kell. Ne akkor agyaljunk az ég árnyalatának megnevezésén, és ne akasszuk meg magunkat minden áron, mert ez vagy az a mondat nem működik. Tudom, hogy olyan szerzők is vannak, akiket eleve néhány mondat fölötti elégedetlenség is megakaszt, de itt most nem az a cél. A két lépés távolság nagyon jó tanács. Ha végeztél, és kipihented magad, ha a kéziratod is pihent, akkor sokkal racionálisabban tudsz majd a szövegre nézni. Könnyebb megtalálni a saját hibáinkat.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>2. Biztos, hogy jó pontról kezdődik a történet?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Az írók zöme egy trükköt alkalmaz, amit most elárulok, de talán nem is mondok újdonságot.</div>
<div style="text-align: justify;">
Fogja a kéziratot, és az első húsz oldalt felülbírálja. Az jár a fejében, hogy egy felgyorsult világban élünk, ahol iszonyú sok jó történet van, és ha el akarja adni a könyvét, olyan figyelemfelkeltő kell, hogy legyen az első öt-tíz oldala, hogy az olvasó odafagyjon a könyvesbolt parkettájához, amikor belelapoz.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ezt tényleg csak akkor tudja megcsinálni, ha már megírta a kéziratot. Akkor fogja, felülvizsgálja, honnan kezdődik el valójában a sztori, nyit egy doksit, és megírja a története elejét. Próbáljátok ki, játéknak sem utolsó.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>3. Soha ne az első megoldást válaszd!</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Ezt sem én találtam ki, és bevallom, eleinte szájam húzgálva bámultam magam elé e tanács láttán. Miért? De most tényleg, miért ne, ha adja magát az első megoldás?</div>
<div style="text-align: justify;">
Hát pont ezért: mert adja magát. A sablon elkerülésének legjobb módszere, ha nem vagy sablonos. A harmadik ötleted már rafináltabb lesz, és még az is lehet, hogy kettőből fogsz egyet csinálni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>4. Ha azt látod, hogy folytonosan ismétled magad, és igazából már téged zavar, hogy pl. párbeszédeknél a moderáció unalmas és klisés, ne szégyellj felütni egy olyan könyvet, amiről tudod, hogy JÓL van megírva!</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Nézd meg, más hogy csinálja. Ne másold le, dehogy, hanem csak nézd meg, hogy vezeti a szöveget. Ösztönző lesz, ígérem! Tovább fogod gondolni, és segíteni fog.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>5. Gondold át, melyik karakterednek mi a szerepe a történetedben.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Ha találsz olyan szereplőt, aki felesleges, tüntesd el. Ha olyat, aki nem tölti be a hozzá fűzött reményeidet, dolgozz rajta, adj más motivációt a kezébe, változtass a múltján, irányítsd más „szakterületre” ha kell. Te vagy a főnök, te döntöd el, ki mit csinál a könyvedben. Olykor muszáj keménykezű főnöknek lenni, és kirúgni vagy áthelyezni néhány pofát akkor is, ha amúgy tök szép a hajuk és nincs velük sok baj. De hasznosak is? A könyved nem egy egész emberéletet felölelő periódus, amiben elférnek a tétlenül eltöltött évek, jövő-menő haverok. Ott akkor egy történetet mesélsz el, aminek működnie kell, a szereplőid pedig eszközök – nem a szomszédod, nem a barátaid, nem sértődnek meg, ha tőrt böksz a szívükbe, vagy kisatírozod létüket a világból.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Nilla: Mit jelent az, hogy „én-író”?</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwpoKB96-p986vYZ5NbyOkMdFyTLqp7PhziG9pjkgkOaL7Esph3lYiW64s27fq5Ftc3vQOkhvv4cTGnurn9vK9NsYZR2kui4rLxqn3IDfMhUtm5XHVOd06GPXD71RQjUI0BOv2MkxGKZnH/s1600/large+%25281%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwpoKB96-p986vYZ5NbyOkMdFyTLqp7PhziG9pjkgkOaL7Esph3lYiW64s27fq5Ftc3vQOkhvv4cTGnurn9vK9NsYZR2kui4rLxqn3IDfMhUtm5XHVOd06GPXD71RQjUI0BOv2MkxGKZnH/s320/large+%25281%2529.jpg" width="213" /></a></i></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<b>Demi:</b> Azt sem tudom már, honnan ered a kifejezés, kinél olvastam erről először. Arra hivatott rámutatni, hogy létezik egy szerzőtípus, amelyik határozottan a saját sorsa sajnálatossága fölötti íráskényszernek él. Egyáltalán nem akarok ezzel cinizmust sugallni, de ha nyíltan akarunk beszélni az írásról, és sokfelé, sokféle irodalmat olvasunk, akaratlanul is találkoztál már a típusával. Az én-írás is működőképes, de csak akkor, ha az író nem várja el, hogy az olvasó anélküli is együtt érezzen vele, hogy konkrétan helyzetbe hozná a karaktereit, megteremtené a konfliktust. Az én-író nem is feltétlenül az olvasóknak ír. Normális dolog, hogy írás közben feldolgozunk bizonyos érzelmeket, érzéseket, eseményt, és belső késztetésből újra meg újra előkerülő témát. Ez olyan mélyen bennünk él, hogy képtelenség, sőt nem is kell kiirtani, hiszen pont a mi szűrőnk miatt egyedi az a történet, muszáj azonosulni érzelmileg vele. Azt akarom ezzel hangsúlyozni, hogy mindenkiben létezik egy szelet én-író. A vaskalapos én-író viszont módszeresen kitér saját véleményére a történet során, belemagyaráz, kiszól, félrerúg minden mást, és kizárólag a saját életének, problémájának, vágyainak elmesélésére koncentrál. Ezek nem memoárok, vagy önéletrajzi ihletésű történetek. Ezek teljesen hétköznapi regények, kitalált kalandokkal, fordulatos cselekményekkel, sokszereplősek, mindössze központi eleme az egó. Áttételesen a szerző magáról beszél, és önmaga rekonstrukciója a főhős, néha a mellékszereplők is. Feltűnően hallatja a hangját, és minden esemény a neki megfelelő mederben zajlik, alakul. Ebben az önvilágban lelkileg kielégül a szerző. Jellegzetessége, hogy rengeteg tanító jellegű megszólalás fordul benne elő, és természetesen minden karakter elnyeri benne méltó jutalmát.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Nilla: Ha három év múlva látod magadat íróként, szerinted miben fejlődtél? Mi lett más?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Demi</b>: Úgy érted, hol tartok írás szempontjából három év múlva? Vagy mit fogok érezni három év múlva, amikor a mai énemre tekintek vissza?</div>
<div style="text-align: justify;">
Az elsőre a válaszom, hogy nem tudom. Képes vagyok gyorsan haladni, és stagnálni is. Az élet ilyen, kiszámíthatatlan és néha azt sem tudom, másnap mit fogok csinálni, nemhogy három év múlva.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
A másodikra pedig az, hogy ha három év távlatából visszanézek a mostani énre, valószínűleg sokat fogok nevetni. Ha most teszem ezt és 2013-ra gondolok, akkor is nevetek, miért változtatnék ezen a jó kis szokáson? :)</div>
<div style="text-align: justify;">
Három év alatt olyan sokat változunk belül, vagy akár maga a környezetünk, a világ, hogy az egy egész éra tud lenni egy szerző látásmódjában. De remélem, még írni fogok. (Amúgy ez a hatodik tanácsom: tanuljunk meg nevetni magunkon. Ha nem vesszük véresen komolyan önmagunkat, kevesebb az esélye annak, hogy még azelőtt görcsölni kezdjünk, hogy egyetlen betűt leütnénk a lapra.)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Köszönjük a figyelmet, hamarosan jelentkezünk! :)<br />
A cikksorozat további részei ide kattintva elérhetőek: <a href="http://valoszinutlen.blogspot.hu/p/cikksorozat-az-irasrol.html">link.</a></div>
Sárközi Erika (Nilla)http://www.blogger.com/profile/01270262927872607474noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2874770939796841722.post-81886859878036511722016-12-09T20:02:00.001+01:002016-12-09T21:28:42.657+01:00A lány, aki életet hazudik magának<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjlPIVhw9WaK_u3kcYQsJsXjMlOOecf49UJR9THeLAuMK7veXhmQxS276nN5pEvnHA8Ijab8KluyynKY8N_B0hgN8k5bG3BrauV3GBojgAm8SN6IbbZUa2ZmzfVRkwLOv5ein46MTV5R39e/s1600/large.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjlPIVhw9WaK_u3kcYQsJsXjMlOOecf49UJR9THeLAuMK7veXhmQxS276nN5pEvnHA8Ijab8KluyynKY8N_B0hgN8k5bG3BrauV3GBojgAm8SN6IbbZUa2ZmzfVRkwLOv5ein46MTV5R39e/s200/large.jpg" width="133" /></a>Furcsa dologra lettem figyelmes a Facebookon. Jó hely az, sok mindent látni ott. Például ott van <i>A lány</i>, akit én csak így emlegetek magamban. Nem tudom, ki lehet, de a sejtéseim megvannak.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szerintem még nincs húsz éves.</div>
<div style="text-align: justify;">
Csendes lehet, visszahúzódó, elmélkedő típus.</div>
<div style="text-align: justify;">
Elfojtja a vágyait és a kreativitását.</div>
<div style="text-align: justify;">
Úgy érzi, hogy nem illik bele a környezetébe.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ezért hát kitalált magának egy életet. Egy életet, ahol népszerű, az álommunkájával foglalkozik, és van egy álomvőlegénye - vagyis hát, most már férje, elméletileg. Ebben az életben minden tökéletes, fantasztikus, pont a helyén van. Ki ne álmodozott volna már ilyesmiről? A lány az „életének” fontos eseményeit a neten közli, általában szelfikkel tarkítva; egy arccal, ami nem az övé. És népszerű. Több százan kedvelik és kommentelik a képeit, gratulálnak az esküvőhöz, a babaváráshoz, a munkájához. Valódi, hús-vér emberek írnak szívecskéket az amerikai vlogger képeihez, A lánynak szánva kedves soraikat.</div>
<div style="text-align: justify;">
A mai bloggerek nagy része ezt csinálja. Kitalál egy hangzatos nevet, letölt egy képet egy szép lányról a weheartitről, ismerősnek jelöl ötszáz embert a neten, és aztán posztot ír, posztot ír, posztot ír... Nem ritkán a suliban, otthon történtekről, vicces álneveket aggatva a sztori szereplőire.</div>
<div style="text-align: justify;">
A net trükkös hely ebből a szempontból: könnyebb „barátokra” és „népszerűségre” szert tenni név nélkül, arc nélkül, áloméletet élve. És ezek a lányok a hétköznapokban titkolják az alternatív énjüket. Szégyellik a kreativitásukat. Feszélyezve érzik magukat, ha valaki mégis megtudja róluk, bloggerek, akik titokban regényeket írnak. Tudjátok, mi zavar a legjobban?</div>
<div style="text-align: justify;">
Hogy ebben nincs semmi szégyellnivaló. Talán a társadalom, vagy a suli hierarchiája kényszerít álarc mögé százakat, nem tudom. Csak azt tudom, hogy takargatni azt, ami számunkra fontos, amit élvezünk és szeretünk csinálni, nem valami kellemes dolog. Szeretnék egyszer egy olyan bloggerközösséget, ahol mindenki nyugodtan felvállalhatja a nevét és az arcát, a szégyen legapróbb szikrája nélkül. Ahol nem kell más lányok divatos fashion-fotóit használni ahhoz, hogy népszerűnek érezhessük magunkat. Ahol a Hajnik, Bettik, Zsófik is elegek ahhoz, hogy kivívják az olvasók szimpátiáját, nem kell Hope-nak és Skynak lenni hozzá.</div>
<div style="text-align: justify;">
Írok a dologról, mert nem tudok mást tenni. Hiszen írok, ha elmélkedni akarok, és írok, ha fáj valami. Írok, ha boldog vagyok, és akkor is, ha mondandóm van. Írok magamnak és írok nektek - és szerencsés vagyok, ha elolvassátok. Ez a bejegyzés most egy kicsit mindegyik egyszerre.</div>
Sárközi Erika (Nilla)http://www.blogger.com/profile/01270262927872607474noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-2874770939796841722.post-34975830006927714912016-09-28T19:27:00.000+02:002016-09-28T19:27:05.451+02:00Nem ér a nevem, avagy a karakterépítés<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh4DpPyVTtNGxLk9703674Qb39ewICaK-j3HAqxuV2nGLYfj2XOn4NskR1VPewzCw0yXurNrrVRuVhSIrfJivS_5v4tA1n0hZ4pAC0bGdT78ZXWI4NbTKz8mN7SNTfHqSLCt-xO3Pf3yrU9/s1600/large.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh4DpPyVTtNGxLk9703674Qb39ewICaK-j3HAqxuV2nGLYfj2XOn4NskR1VPewzCw0yXurNrrVRuVhSIrfJivS_5v4tA1n0hZ4pAC0bGdT78ZXWI4NbTKz8mN7SNTfHqSLCt-xO3Pf3yrU9/s200/large.jpg" width="148" /></a>Ebben a cikkben is szokásosan szubjektív leszek, és a magam kis kezdő módján megpróbálom elmondani, én hogyan építek fel egy-egy karaktert, amelyből talán ti is tanulhattok. De hogy egy tapasztalt véleményt is kapjatok, ezúttal is kettőnk gondolatait olvashatjátok ‒ egy gyakorlottabb író és egy blogger mesél.</div>
<div style="text-align: justify;">
A kérdéseiteket továbbra is várjuk, bombázzatok velük! :)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Régebben
olvastam egy idézetet, amely így hangzik:
<br />
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<i><span lang="HU">„A jó történetek titka. (...) Ha a hercegnőnek mindene
meglenne már az elején, a történet nem kezdődhetne el. Csak azok az emberek
válhatnak főszereplőkké, akikből hiányzik valami.”<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span lang="HU">És ezzel egyet
tudok érteni. Ugyanis, ha a főszereplő nem szándékosan Mary Sue, akkor
hiányoznia kell belőle valaminek. Vagy éppen túlzottan birtokolnia kell </span>‒ na,
és azt már te döntöd el, hogy mit. Minél szokatlanabb a párosítás, annál jobb
eredményt kaphatsz. Például a hipochonder orvostanhallgató jó alap lehet
egy szitkomhoz.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span lang="HU">Vannak az
úgynevezett <b>archetípusok</b> </span>‒ apa, anya, amazon, macsó, hős, és így tovább. A jó
karakterek gyakran mentenek meg komplett történeteket, úgyhogy a figurákat
alaposan ki kell dolgozni. Kezdetnek belövöm, a történetet és a nagyvonalakbeli
csavarokat alapul véve, hogy milyen archetípussal szeretnék dolgozni, aztán
jöhetnek a finomságok, amelyekkel árnyalható a karakter. Például egy realista,
fiataloknak íródott romantikusba nem fogok egy önutálattal küzdő, világmegmentő
hőst tenni, ha a karakternek semmi köze a cselekményszálhoz, ahogyan egy
posztapokaliptikus drámába sem fogom benyomni a <i>Keresztapát,</i> hacsak nem kezdett
el fegyverekkel üzletelni, és nekem pont kapóra nem jön.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span lang="HU">De. A jó
karakterek <b>különbözőek</b>, kitűnnek a regénybéli társaik közül. Éppen ezért
emlékszünk rájuk annyira, szerettük vagy utáltuk őket. Például ott van <i>Az éhezők viadala</i>. Katniss azzal (is)
tűnik ki a többiek közül, és azért választják vezetővé, mert egyáltalán nem
akar az lenni.</span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span lang="HU">Ki kell
választanod valamit, ami a saját szereplődet kiemeli a többi közül. Nem arra
gondolok, hogy ez a bizonyos szereplő legyen gyönyörű, vicces, versenyezzenek
sokan a kegyeiért, bitang jól harcoljon és mindeközben legyen vámpír, hanem
legyen valami, ami miatt pont ő főszereplőd. Ez lehet hiányosság, vagy éppen
többlet, az eddig bejárt út, családi háttér, sok minden.</span><br />
<span lang="HU">Emlékszel még az
<b>oroszlánra, aki bátorságot kapott?</b> Na, ez pont egy ilyen zseniális húzás. Mert
ki gondolná, hogy az oroszlán pont bátorságra vágyik?</span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span lang="HU">Sokan nem veszik
lehetőségszámba, hogy egy<b> karaktert lehet utálni is</b>. Egy regény alatt bejárt út
lehet negatív. Nem mindenki változik mindig pozitív irányba. A fejlődés két
irányba indulhat, és ezzel sokat lehet játszani.</span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span lang="HU">Például ott van
az egyik örök klasszikus, az <i>Üvöltő
szelek</i>. Nos, én személy szerint nagyon szeretem azt a történetet, pedig
mondhatjuk, hogy két negatív hős <strike>romboló</strike> szerelmének a története. De tudjátok, valahogy
mégis lenyűgöz.</span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span lang="HU">Aztán ott van az
a típus, akiről tudod, hogy nem jó ember, és mégis imádod. Tudod, hogy a
valóságban el nem bírnád viselni, de a sztoriban ő az ász. Könyvektől
elvonatkoztatva </span>‒ mivel elsősorban karakterekről beszélek ‒, ismerősen cseng a
<i>Doktor House</i> név?</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span lang="HU">A karaktert
<b>változtatja az út</b>, amelyet a történetben végigjár. Ha a hőseid ugyanolyanok a
végén, mint az elején, akkor valami nincsen rendben. Ahogy a történet is eljut
A-ból B-be, úgy a szereplők is. Találj ki nekik minél több fordulatot, csavart,
nehézséget! Ezek majd formálják őket is, a történetet is.</span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span lang="HU"><b>Sajátosságok</b> </span>‒ ezekről lesz felismerhető a karakter (vagy a megszólalásai) első blikkre.
Képzeld el, milyen szavakat használ, milyen szlenget, ha van, milyen
stílusban beszél, csendes, hangos, előre köszön-e? Ezek mind-mind olyan
apróságok, amelyekkel élővé és hihetővé teszel egy szereplőt.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span lang="HU">Játsszunk ezzel egy
kicsit! Felsorolok néhány példát, híres regények, filmek, sorozatok
karakterének rövid jellemzéseit, és próbáld kitalálni, vajon kiről szólhatnak a
sorok. Ebből is látszik, milyen jól beazonosítható a történet a szereplői
alapján.</span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span lang="HU">(És ha van
kedved, írd meg kommentben a tippjeidet!)</span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<i><span lang="HU">Neki mindennél fontosabb, hogy emelt fővel és egyenes
derékkel járhasson mások előtt, ezért pedig nem fél bemocskolni a kezét. Eléri,
amit akar, borzasztó makacssága hozzásegíti ehhez. Bármilyen borzasztó is a
napja, túléli, mert tudja, hogy holnap már egy másik nap van, amikor
kigondolhat valamit.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNoSpacing" style="text-align: center;">
<span lang="HU">Ő a
fiú, aki kilépett a tévéből - helyén van az önbizalma, könnyen barátkozik, de
nagyon kevés embert enged közel magához, és kicsit talán túl gyakran kacsintgat
is, amiért szintén imádja önmagát.</span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<i><span lang="HU">A lány, aki okos, kedves, vicces, csak egy dolog nem volt
még - szerelmes. És úgy véli, nem is lesz már soha, mert nincs rá ideje.
Csendben éli az életét, amíg az tart, csakhogy a sors útjai
kifürkészhetetlenek, és egy nap összehozza őt valakivel, aki ugyanabban a
cipőben jár, mint őt.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNoSpacing" style="text-align: center;">
<span lang="HU">A
hős, aki már tucatszor megmentette a világot, és nem kapott érte köszönetet </span><span style="text-align: justify;">‒</span> persze nem is várt. A legfontosabb számára az életben hogy a kisöccsét
biztonságban tudja, na és a pite.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<i><span lang="HU">A fiú, aki tizenegy éves korában levelet kap egy
iskolától, amelyről korábban sosem hallott.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNoSpacing" style="text-align: center;">
<span lang="HU">A
vámpírcsalád, amelyik nem iszik emberi vért.</span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<b><span lang="HU">Látjátok? A karakterek mesélnek.<o:p></o:p></span></b></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span lang="HU">Most akkor
menjünk bele a dolgokba egy kicsit mélyebben is, és lássuk, mit mond Demi, a
Könyvmolyképző Kiadó írója.</span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<i><span lang="HU">Nilla: Te hogyan építesz fel egy karaktert? Mivel kezded?<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<b><span lang="HU">Demi</span></b><span lang="HU">: Először meghatározom, az
adott karakternek miért fontos a szerepe a történet szempontjából. Ha ez
megvan, ismerem a motivációit, nagyjából látom az utat, amit bejárhat, máris
van egy vázlatom, ami még kevés csontváznak, de elhelyezhető a „nagy egészben”.</span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span lang="HU">Az fontos, hogy
a karakter – főleg ha karakteralapú történetről beszélünk ‒ ne csak figyelmet
kapjon, de érdeklődést is kiváltson az olvasókból. Nem egy marketingszöveget
kell a szájába adnunk, sőt a külső fényes-csodás, csinos felvonultatása sem
biztos, hogy elegendő fegyver a kezünkben. <i>Írni
bármit lehet, avagy messziről jött ember azt mond, amit akar: állíthatja, hogy
Julie csinos, okos és bátor.</i> De nem ez fogja meghatározni. A történetben
Julie-nak okosnak, csinosnak és bátornak is <b>kell </b>lennie. A karakter döntései a
karakter részét képezik, akárcsak a múltja, a frizurája vagy a barátai.</span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span lang="HU">Miután megvan a
karakter szerepe, jellemzője, élete, már nagyon sok mindent tudok róla, jóval
többet, mint amennyi magában a kéziratban szerepelni fog. És itt van a titok
nyitja. Amikor a szerző teremt, nem csak egy kezet, szemet, lábat alkot meg. Mihelyst
ez tudatossá válik, rájössz, mire van szükséged a karaktered esetében. <i>Például egy különleges ismertető jelre? Egy
fura hobbira? Egy képességre?<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span lang="HU">Amikor semmi
ötletem nincs, előszedek egy tucat sablonhőst könyvekből, filmekből,
képregényekből, és kihúzgálom a legjellemzőbb tényezőiket. Az eredmény, hogy
gyakorlatilag bármit írsz, azt már előtted egyszer megírták, azt a karaktert
már megalkották, és valószínűleg sokkal jobban, ügyesebben, komplexebben, mint
ahogy én valaha is képes leszek.</span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span lang="HU">Aztán rádöbbenek,
hogy az enyém pl kék színű, magas nyakú pulóvert visel. Akkor meg kell
kérdeznem magamtól azt is, miért teszi ezt? Azt fogom válaszolni magamnak, hogy
azért, mert valami gond van a nyakával... már csak ki kell derítenem, hogy
micsoda? És akkor kiderítem. Menetközben arra is rájövök, azért visel magas
nyakú pulóverek közül pont kéket, mert az megy a szeme színéhez, vagyis már azt
is tudom a szereplőmről, hogy egy piperkőc majom, és így tovább. Sőt, az első
ilyen pulóvert az anyukája vette neki! Ő pedig ad a mama véleményére.</span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span lang="HU">Lényegtelen,
hogy ebből a három információból hány darab fog szó szerint szerepelni a
történetben, de ott lesz a sorok mögött, mert amit én tudok a karakterről, azt
akarva-akaratlanul beleszövöm a történetbe. Tehát szerintem <b>a karakteralkotás első
szabálya és első lépése a „megismerés”.</b></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<i><span lang="HU">Nilla: Szerinted mitől működnek jól a karakterek?<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgTyJS2hmOUehp0H_pgdKaxSBNM0hHNPA8oSp6slR4QsMPHekXqkTO4TUkcifAJDFKjd1U11esINxLVHX7g_J-mVZxZmM0nP2H1TYyyWWPm4TedvxDcuAk_fjZtRhVFAMqWm6vSF3jm6jxW/s1600/large+%25283%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgTyJS2hmOUehp0H_pgdKaxSBNM0hHNPA8oSp6slR4QsMPHekXqkTO4TUkcifAJDFKjd1U11esINxLVHX7g_J-mVZxZmM0nP2H1TYyyWWPm4TedvxDcuAk_fjZtRhVFAMqWm6vSF3jm6jxW/s200/large+%25283%2529.jpg" width="200" /></a><b><span lang="HU">Demi:</span></b><span lang="HU"> Attól, hogy betöltik a
nekik szánt szerepet. :D</span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span lang="HU">Képzeld el, hogy
munkaadó vagy. Nem, inkább képzeld el, hogy fejvadász vagy, egy fejvadász
cégnek dolgozol. Bármerre is fut a történeted, pontosan tudod, hogy a hősöd
milyen kritériumoknak kell megfeleljen. Tegyük fel, hogy bár a kiválasztás
megtörtént, még mindig kétdimenziós, papírszerű figurának érzed a karaktert?
Ekkor jön a képbe az a nagyon fontos részlet, amitől az olvasót érdekelni fogja
a főhősöd további története, sorsa. A színészek is így választanak szerepet a
színpadon, tudják, megérzik, mitől tud „hálás” vagy „hálátlan” lenni egy
szerep. A „hálás” szerep pedig sosem könnyű.</span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span lang="HU">Ha a karaktered
el is csíp valamit a kor szelleméből, és egyszerre sokan odafigyelnek rá, az
már önmagában siker. Ha hajlandó vagy elvonatkoztatni önmagad jellemétől,
természetétől, és tényleg a karakter életét és természetét akarod életre hívni,
akkor jó úton jársz. Ha mindezeken túl még olyan apróságokra is oda tudsz
figyelni, amiktől a karaktered egyedi és emlékezetes marad, akkor biztos, hogy
a <b>karakter működőképes.</b></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span lang="HU">Innentől kezdve
már csak arra kell figyelni, hogy ne rángasd dróton a cselekmények forgataga
közben, ne „kasztráld” a jellemét lustaság, időhiány, személyes szoc-problémák
okán. Mert ez is veszélyes, és tényleg gyakran előfordul, hogy az író nem ad
megfelelő életteret a teremtményének, talán észre sem veszi, máris kész a baj.
Azért jó dolog a tesztolvasás, és főleg akkor, ha különböző típusú olvasók elé
teszed le a kéziratodat. (Több szem többet lát, ez nem szégyen, ez az
igényesség mutatója).</span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<i><span lang="HU">Nilla: Történt már veled, hogy a „karakter megváltoztatta
a saját sorsát?” Tehát, hogy írás közben a szereplő önállósította magát, és már
nem tudtad az eredeti elképzelések szerint folytatni?<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<b><span lang="HU">Demi:</span></b><span lang="HU"> Állandóan változhatnak. Apró,
de jelentősebb dolgokban is. De ezt <b>nem ők maguk indukálják, hanem a
cselekményvezetés.</b> :D A cselekmény bonyolódik, a karakterek alkalmazkodnak,
vagy épp szembehelyezkednek a fejleményekkel, reagálnak a történésekre. Én
világközpontú író vagyok, nem karakterközpontú, így bármikor beáldozok egy
karaktert, ha azt a világ megkívánja. De nagyon fontos dolog, hogy meg kell
tanulni NEMET mondani. A karakter nyírásának, a sablonszerű, egyszerűbb
megoldásnak. Ne elégedjünk meg azzal, ami olykor „adja magát”. A karakternek is
<b>van választása</b>. Nincs rémesebb annál, amikor az előre megírt vázlat miatt a
karakterek önmaguknak mondanak ellent úton-útfélen, a gerincük kocsonyává
válik, mert a szerző maga is fél a következménytől, amit a karakter egyébként
jogos lépése váltana ki a történetben. Kell, hogy legyen annyi időnk, hogy
átgondoljuk, mit kockáztatunk, és mi nem éri meg, amikor írás közben a hősünk
két lábra áll, és úgy dönt, jobban tudja, mit akar.</span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span lang="HU">Például a
<b>legnagyobb hiba</b>, amit kezdő, de sokszor haladó szerző is elkövet ‒ és amitől falra
mászok ‒, amikor olyan karakter a legmenőbb csávó a gáton, aki egy piszkos
gazember, de a lelke egy rózsaszín üveg hajbalzsam, amikor kiskutyákról,
gyerekekről, csini csajról (akinek LELKE van) esik szó, és talán még egy pár
könnyet is elcsorgat legkedvesebb szomszédja anyukájának temetésén, holott öt
perce még géppuskával halálra gyilkolt egy egész utcát, nem kímélve se istent,
se embert, mert ő ennyire kemény. Tudom, ez egy nagyon elrugaszkodott, de
sajnos élő példa.</span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<i><span lang="HU">Nilla: Ez egy nagyon jó példa. Ha már így szóba jött,
emeljük ki egy kicsit. Szerinted melyek a kerülendő típusok </span></i>‒<i><span lang="HU"> a fenti
kivételével? Cserfes, idegesítő legjobb barátnő, a hosszúhajú rocker srác, aki
csak egy állat lehet? A szomszédban lakó kislány, aki kedves, gyönyörű,
tüneményes, és olyan szavakat használ, mintha illemtankönyvből olvasna? A
szigorú apa, aki meccset néz a tévében, kombit vezet, és nem engedi bulizni a
fiatalokat? Egyszerű példák, és nem húzhatók rá mindenre, de elég gyakran
találkozom velük. Meg azzal is, hogy sokan félnek újat alkotni </span></i>‒<i><span lang="HU"> például a
kislányt, aki közelről sem tökéletes, hisztis, néha csúnyán beszél, és így
tovább.</span></i></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<b><span lang="HU">Demi:</span></b><span lang="HU"> Nem a sablonnal van baj,
hanem azzal, ha megelégszünk vele, holott telne jobbra, érdekesebbre is. A
szerző sokszor akkor használ sablont, ha át akar siklani a karakter
fölött. Ezt pedig csak két okból
akarhatja:</span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span lang="HU">A) Maga sem
találja őt érdekesnek, ezért felruházza töltelék-tulajdonságokkal.</span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span lang="HU">B) Nem ismeri
eléggé a sablonkarakter típusát, motivációit, így olyannak írja le, amilyennek
már előtte sokan.</span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span lang="HU">Jó példa erre a
nagyon fiatal szerzők felnőtt-jellemzése. Tuti minden szülő agresszor, fafej,
nem ért semmit, nem is érdekli igazán a <a href="https://www.blogger.com/null" name="_GoBack"></a>kamasz
lelkivilága, amúgy is egy szemétláda, stb.</span><span lang="HU" style="background: white; color: #222222; font-family: "arial" , "sans-serif"; font-size: 9.5pt;"><br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<i><span lang="HU">Nilla: Vegyük alapul a világirodalmat. Melyik az a
legkülönlegesebb hős vagy antihős, akivel „találkoztál?”<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<b><span lang="HU">Demi:</span></b><span lang="HU"> <i>Franz Kafka </i>Átváltozásának főszereplője az egyik legkülönlegesebb
hős, akit olvastam. Talán azért, mert egy elég érzékeny korszakomban
találkoztam ezzel a művel, és nagyon erős hatással volt rám. Meghatározóvá vált,
ahogy később a karakterek formáláshoz viszonyulok. Nekem <i>Gregor Samsa</i> az, akit egyszerre lehet végtelenül megvetni, és
közben annyira szánni, hogy a szívem is belesajdul. Ezt a kettőséget nagyon
értékelem, mert talán <b>az egyik legnehezebben megalkotható karaktertípus</b>, de a
leghihetőbb is.</span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span lang="HU">Olyan karaktert
írni, akit egyszerre értesz, esetleg megértesz, együtt érzel vele, és
mindeközben pontosan tudod, hogy iszonyatosan megérdemli azt a sok katyvaszt,
amit kap, sok szerző álma. A rossz döntéseket hozó antihősök hihetőségének
megalkotása egy nagy feladat. Ott az a fránya motiváció, az előzmények, és a fő
szlogenem, ami talán míg élek és írok, mindig szerepelni fog a történeteimben:
senki sem születik gazembernek. Akkor hogyan lesz azzá?</span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<i><span lang="HU">Dan Wells</span></i><span lang="HU"> nagyon ügyes ebben. <i>John Wayne Cleaver</i> vékony mezsgyén
folytatott tánca a jó, rossz, őrület és valóság között irigylésre méltó. Na és <i>Thomas Harris </i>Hannibálját kinek kell
bemutatnom? Szerintem senkinek. :D <i>Cassandra
Clare </i>Sebastianja? Egy vadbarom, és mégis mindenki tudja, mit, miért
csinált. Mi újság a Malfoy családdal? Lukjanenko Zavulonjával? Marvel Magnetójával?
János Vitézzel – na, nem a Petőfiével, hanem <i>Csurgó Csabáéval</i>? Egy biztos,
mindegyiküknek van története, háttere. Erős, erőszakos, néha túlságosan is, de
mint tudjuk, az erőszak erőszakot szül, és a küszöbről nézve mindez csak még mélyebb
nyomot hagy.</span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<i><span lang="HU">Nilla: Milyen tippeket tudnál adni arra, hogyan
gyakorolhatjuk a karakteralkotást?<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<b><span lang="HU">Demi:</span></b><span lang="HU"> A novellázás<b> </b>nagyon jó
gyakorlóterep. A novellában korlátozott a keret, és csak egy kulcslyuk áll
rendelkezésünkre, hogy elmeséljük rajta keresztül, mi történik a benti
szobában. A <b>fókusz kialakítása</b>, használata annyi koncentrációt igényel, hogy
mire elkészül a karakter, a történetének is késznek kell lennie.</span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span lang="HU">A másik a megfigyelés.
Játszd el, hogy te vagy <i>Sir Arthur Conan
Doyle</i> hőse. Nem érdekes, később felhasználod-e bármelyik történetedben a
karaktert. Holmesként vizsgáld az utcán az embereket, és találd ki, kik ők a
valóságban. Apró részletekből rengeteg dolgot ki lehet következtetni az
életkörülményeikről, szakmájukról, családjukról, szociális helyzetükről, tegnap
estéjükről, értékrendjükről.</span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhM8_HSdqY0cggnPZhtvX_-pDQ_4_bH6ZQeJqFlqo-Pswxxx8LcKDk3U2oFpPAK7SU93BzgTDtpIzyMJkxw4FI5c-o79askkfRQQ6BMaxpm7DWUVHdoPmg8QJTY2zgQ8CPfkuoeBlVuXqWC/s1600/large+%25282%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhM8_HSdqY0cggnPZhtvX_-pDQ_4_bH6ZQeJqFlqo-Pswxxx8LcKDk3U2oFpPAK7SU93BzgTDtpIzyMJkxw4FI5c-o79askkfRQQ6BMaxpm7DWUVHdoPmg8QJTY2zgQ8CPfkuoeBlVuXqWC/s200/large+%25282%2529.jpg" width="200" /></a><i><span lang="HU">Nilla: Szerinted mik a legnagyobb buktatók ezen a
terepen? Hiteltelenség? Tapasztalatlanság?<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<b><span lang="HU">Demi:</span></b><span lang="HU"> A hiteltelenség és a
tapasztalatlanság. Jól mondod, mert a másodikból következik az első. :) A
teremtés az teremtés. Legyen szó világról, kitalált nyelvről, fajról, tárgyról,
szereplőről. A legrosszabb, ami történhet egy karakterrel, hogy semleges marad.</span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span lang="HU">Mi még
írósuliban szakmai oldalról is megfigyeltük a karakter szavajárását,
viselkedését. Pl: vicces volt szakács, asztalos, nyelvtanár vagy óvónő
szemén/száján keresztül írni. Persze menet közben rendesen túlzásba estünk a
szófordulatokkal, szlenggel, de ennek ez volt a lényege: <b>amiről írsz, azt
ismerd jól.</b> Például a karakterek szakmaisága beül a gondolataik közé. A rendőr
hajlamos rendőrként gondolkodni, igaz? Egyáltalán nem meglepő, hogy egyes krimi
írók rengeteg időt töltenek a rendőrőrsök környékén, kötnek ismeretséget
nyomozókkal, utánozzák a zsargonjukat, kikérdezik őket, mit tartanak az asztalfiókjukban.</span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<i><span lang="HU">Nilla: A saját hőseid közül ki jelentette a legnagyobb
fejtörést, és ki a személyes kedvenced?<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<b><span lang="HU">Demi:</span></b><span lang="HU"> A legnagyobb fejtörést
Oliver okozta, aki erősen ambivalens karakter. Ő az a srác a szomszéd utcából,
aki mindenkinek meg akar felelni, de a felszíne erősen repedezett, és rosszul
felskiccelt kép. Kilógnak a takargatni kívánt részletek. :)Emiatt folyamatosan
konfrontálódik, hamar talál magának ellenséget. Létezik egy erős, szép és jó
iránt vonzódó oldala, az idealista, az, amelyik tudja, mit jelent a jó döntés.
De tudni és csinálni valamit két különböző dolog. Individuális életképe van,
amiben mélyen elnyomja a saját természetes tulajdonságait egy rossz példa
miatt, amit kamaszként még csak nem is igazán ért. Az igazságérzete túlfejlett,
és ez nem segít neki a szocializálódásban. Tudja, milyen akar lenni, ki akar
lenni, de egyik idealizált jövőképe sem a sajátja, csupán másolatok a hozzá
legközelebb álló férfialakokról. Nagyon hosszú út áll még előtte, amit be kell
járnia szegletétől végéig.</span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span lang="HU">Ami a kérdés
második felét illeti: nem szeretnék kedvencet avatni. Sok kedvencem van, akiket
ilyen-olyan okokból szeretek írni. Némelyiküket
az olvasók még nem ismerhetik, hiszen nem léptek a publikum elé. Lásd: <i>Freak tanár úr</i>. :P Igen, beszédes neve
van :) A geek néha vicces tud lenni karakteralkotásnál, csak vigyázat,
<b>mértékkel</b>! Az öncélúság vagy nagyon jól áll, vagy nagyon rosszul. Olyan ez,
mint a navy stílus, vagy a bojtos sapka.</span><br />
<span lang="HU"><br /></span>
<span lang="HU"><br /></span>
<span lang="HU">Reméljük, tudtunk nektek segíteni egy picit, az érdeklődést köszönjük, és hamarosan újra jövünk! ;)</span><br />
<span lang="HU"><br /></span>
<span lang="HU">Korábbi cikkek az írásról <a href="http://valoszinutlen.blogspot.se/2016/09/hogyan-kezdjunk-hozza-az-irashoz-tippek.html">itt</a> és <a href="http://valoszinutlen.blogspot.se/2016/08/ot-plusz-egy-tipp-irashoz.html">itt.</a></span></div>
Sárközi Erika (Nilla)http://www.blogger.com/profile/01270262927872607474noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-2874770939796841722.post-5517135014643720302016-09-06T17:43:00.002+02:002016-09-06T18:19:18.614+02:00Hogyan kezdjünk hozzá az íráshoz? Tippek<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEijjStYH1SusCGWtN1stq3BZVhqzxi6spi2V3rk7QbhJe45Mciigoxj1yIYM0Zq7DdymxJcQ6XzbaTYAR2qfUp3sCf7cgpLyxTy0ZzM97qpya6iHMXPTtum_eSZvfSIAIoyfl0TXKmNdsoc/s1600/large.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEijjStYH1SusCGWtN1stq3BZVhqzxi6spi2V3rk7QbhJe45Mciigoxj1yIYM0Zq7DdymxJcQ6XzbaTYAR2qfUp3sCf7cgpLyxTy0ZzM97qpya6iHMXPTtum_eSZvfSIAIoyfl0TXKmNdsoc/s200/large.jpg" width="200" /></a>Sziasztok!</div>
<div style="text-align: justify;">
A múltkori írós cikkhez kapcsolódóan érkezett egy kérdés, amit ebben a posztban fogunk kicsit körbejárni - igen, a többes szám jogos. Olvassatok tovább, a cikkből kiderül, ki a meglepetésvendégünk! :)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A téma, amit kivesézünk egy kicsit - <b>a kezdés</b>. Mi kell egy jó kezdéshez, hogyan érdemes nekiállni, mit érdemes és mit nem? Lássuk először a kérdést!</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>„Nekem olyan problémám van, hogy nem tudom elkezdeni az írást. Megfogalmazódik bennem a sztori, látom a szereplőket, a történet alakulását, de egyszerűen nem tudok belekezdeni. Lehet, hogy ez az én tehetségtelenségemből adódik?”</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ami legelőször beugrott a soraidat olvasva lényegében a válasz az utolsó kérdésedre: nem hiszem, hogy ez a te tehetségtelenségedből adódna. Belekezdeni egy hosszabb lélegzetvételű regénybe - de még egy rövidbe is -, nem egyszerű. Nagyon nem. Már az elején ott vannak a buktatók, amiket le kell győzni, vagy a későbbi írás során is érezni fogjuk, hogy valami nem okés. Úgy, ahogy például meg kell tanulni jól jegyzetelni, úgy szerintem a történet elkezdésének is vannak bizonyos „alapvetései.” De ezek nem vonatkoznak minden íróra, hisz különbözőek vagyunk, ugyanazt a történetet/jelenetet láthatjuk ezerféleképpen.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A kezdéshez is vannak tippjeim, amelyek eddig nekem beváltak. Hátha tudjátok hasznosítani Ti is! :)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><b>1. Ha teheted, ne írj, amikor tele van a fejed „ihlettel”</b></i></div>
<div style="text-align: justify;">
Ezt elég nehéz betartani, ami azt illeti. Ha meghallok egy jó dalt, látok egy jó jelenetet, akkor gyakran megesik, hogy ötletek, pillanatok futnak át az agyamon, és jön a késztetés, hogy azonnal írni kell! Nos, nem kell.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egy szövegben ugyanis minden egyes szónak értelme van, tehát oda kell figyelni! Csakhogy amikor én érzésből, úgymond ösztönből írok, akkor csak jönnek a szavak, és utána a felét ki kell húznom. Mert egyszerűen hülyeségek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egy-egy ilyen ihletteljes pillanatban érdemes jegyzeteket készíteni! Írj le mindent, amit később tervezel beletenni, találj ki hozzá egy-egy jelentet (sokszor azért születnek meg kimondott jelenteket, hogy egy-egy fontos mondatot, párbeszédet beleépíthessünk a regénybe, mert máshogy nehezen, vagy nem lehetne megoldani).</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><b>2. Vázlat</b></i></div>
<div style="text-align: justify;">
Így tehát elérkeztünk a vázlathoz. Nem mindenki szereti vagy alkalmazza, de nagyon hasznos lehet. Gondold végig: mivel szeretnél kezdeni? És abból a kezdőmondatból hová alakul majd a történet? Egy eseménybe csöppenünk bele, egy gondolatfolyamba, honnan jutunk hová? Melyik karakterek tűnnek fel, milyen hangulatot szeretnél teremteni az írásnak? Ha ezeket előre letisztázzuk, könnyebb lehet alkotni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem kell mindig az összes apró információt a fejedben tartani, mert ott a vázlat, és oda már leírtad. Tudd, melyik fejezetben hová szeretnél kilyukadni, és így mindig megvan a kiinduló- és az érkezési pontod!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><b>3. Az első mondat</b></i></div>
<div style="text-align: justify;">
Azt olvastam, hogy a jó első mondattal már meg lehet „venni” az olvasót, tehát ez a bizonyos mondat kitűnő arra, hogy az első pillanattól szimpatizáljon veled. Érdemes sokat rágódni azon, mi legyen ez a mondat. Jó, ha kellően tükrözi a regényed hangulatát, például az ilyen <i>„reggel volt, és a piros zokniban fázott a lábam”</i> típusú kezdések is tök jók lehetnek, egy piros zokniról szóló groteszk regényhez.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><b>4. Olvass írós szemmel</b></i></div>
<div style="text-align: justify;">
Nagyon egyszerű. Csapj fel könyveket - krimit, romantikust, fantasyt, minél többet és többfélét, annál jobb -, majd nézd meg, hogyan csinálják mások. Nézd meg, mit emelnek ki, milyen mozzanattal indítanak, és próbáld kitalálni, ennyiből merrefelé tarthat a történet. Ez fejleszti a képességeidet is, láthatod, másoknak hogyan sikerült leküzdeniük az első fejezet nehézségeit, és még szórakoztató is.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><b>5. Ne görcsölj</b></i></div>
<div style="text-align: justify;">
Néha éppen az a legnagyobb gond, hogy túl jót akarunk alkotni. Éppen ezért megtörténhet, hogy nem tudod úgy kifejezni magad, ahogy szeretnéd, hogy a stílusod egy kicsit „megkopik”. Az írás nehéz, de élvezni kell. Kapcsolj valami halk zenét, ha szereted, helyezkedj el kényelmesen egy bögre tea/tejeskávé mellett, és írj! Persze nem mint egy őrült, gondold át szépen, de ne görcsölj rá. Ha tudod, mit akarsz, akkor már csak meg kell keresned hozzá a szavakat. :)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ugyanerről a témáról faggattam kicsit egy tapasztaltabb írót is, aki már a második könyvének megjelenését várja - <b>Demi Kirschner</b>, a <i>Könyvmolyképző Kiadó </i>írója válaszolt.</div>
<div style="text-align: justify;">
(Demivel készült korábbi beszélgetésünket <a href="http://valoszinutlen.blogspot.se/2015/11/ki-oli-meg-jana-robinst-avagy-az.html">#itt</a> olvashatjátok, szintén szó esik benne írásról és tanácsokról.)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Nilla: Hahó, Demi. Első kérdésemmel rögtön a dolgok közepébe csapok: te hogyan kezdesz hozzá egy történet írásához?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Demi</b>: Ezek a kérdések nagyon összetettek, és egyéniek egyszerre. Ami működik az egyik embernél, az nem feltétlenül jó a másiknak, ezért, amikor a kérdésekre válaszolok, szubjektív leszek. Így ti is láthatjátok, nem ismerem az arany elkészítésének titkát, és titkos receptjeim sincsenek, amelyekből varázsütésre megoldás születik.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mindjárt az első kérdésre válaszolva: a kezdés.</div>
<div style="text-align: justify;">
Létezik egy olyan kifejezés, hogy <b>fehér lap szindróma</b>. Az író éveket végig tud szenvedni a jelenséggel, ha nem keresi meg az okát. Néha a megoldás magától jön, néha nem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nekem nagyon jót tett, hogy szembesülni kényszerültem a történet elkezdésének problematikájával, és volt tanfolyamvezető, aki teljesen természetesen reagált, amikor elmondtam, sőt kiderült, nagyon sokan szenvednek a történetkezdés nehézségével.</div>
<div style="text-align: justify;">
Számomra nagyon fontos, hogy fenntartsam saját magam érdeklődését a történet iránt. Ha bután is hangzik, ez egy komoly probléma. Szépen megbeszélem magammal, az adott történet milyen felkészülést igényel. Több szálon fut? Lineáris a cselekménye? Milyen nézőpont lesz a legmegfelelőbb a történet/világ bemutatásához, milyen karakterekre lesz hozzá szükségem? Gondolnom kell vázlatra az kézirathoz, vagy menni fog zsigerből, menet közben? Milyen „keretbe” szeretném helyezni a történetet? Mennyire lesz hosszú a kibontási folyamat?</div>
<div style="text-align: justify;">
Ha ezekre a kérdésekre megtaláltam a választ, leülök, és elkezdek pötyögni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ha mégsem sikerül elkezdenem a történetet, akkor gáz van, de nem velem: a sztorival. Valahol, valami hibádzik, valamit elsumákoltam, nincs meg a dramaturgiai ívem, csak azt gondoltam, hogy megvan, közben meg elméreteztem a történetet, és a probléma túl hamar megoldódik, esetleg megoldhatatlan… Valami megoldás létezik, az mindig létezik, csak türelem kitartás kell, hogy a szerző megtalálja.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Nilla: Mit tudnál tanácsolni olyanoknak, akik úgy érzik, tehetségtelenek, csak mert nem biztosak abban, hogyan érdemes kezdőként elkezdeni egy fejezetet/novellát?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Demi</b>: Ez egy természetes állapot, de a tudatosság jól jön az alkotási folyamathoz. Főleg akkor, amikor az ember már rájött, hogy nincs tökéletes regény (még a legnagyobbak is elkövethetnek bakikat), és egyetlen szabály sem húzható rá az összes kéziratra. Arra kell törekedni, hogy az adott történetet a legoptimálisabb (praktikusabb) oldalról tudjuk elmesélni. Ehhez pedig rutin kell. Ha a kezdő író azon gyötrődik, elkezdje vagy ne kezdje, saját magának okoz görcsöt, amit ráadásul még fokozni is tud, valahányszor újra megnyitja a doksiját, és összedobált szavak halmazának látja az első oldalakat.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem szabad azon rágódni, hogy az első története nem lesz tökéletes. Nagy valószínűséggel tényleg nem lesz az. Az írás valóban egy életen keresztül tartó tanulási folyamat, ez nem csak egy üres szlogen. És az sem a legjobb megoldás, ha az öt-tíz évvel korábban megírt történetet próbáljuk újra meg újra átírni. El fog veszni belőle valami, mert közben maga az író is változik, már másként lát dolgokat, más gondolatok foglalkoztatják, így borul majd a régi történet logikája, mondanivalója is.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg-1iW2AHKOxi18YS_thpSRTKxop03mmxauljgWDfrLxnq-8agnUUp-Ea9CVqZRxQN2-b0TjbFCcztF3bpogGmilPDZG3vrE033-H_zJQIE98MWaPnEBCy9UI1wfq22uDUW8LuDqChTRNaw/s1600/large+%25281%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg-1iW2AHKOxi18YS_thpSRTKxop03mmxauljgWDfrLxnq-8agnUUp-Ea9CVqZRxQN2-b0TjbFCcztF3bpogGmilPDZG3vrE033-H_zJQIE98MWaPnEBCy9UI1wfq22uDUW8LuDqChTRNaw/s200/large+%25281%2529.jpg" width="200" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Én is azt tartom, mint sok más hobbiból, vagy hivatásból író szerző: ha írni akarsz, írni kell. A tehetség fontos része az alkotásnak, de a szorgalom, a kitartás, a tapasztalat sokszor köröket rúg rá a született tehetségre, mert az önmagában elkallódik, azt fejleszteni kell. És mindenki más ritmusban járja be a szerzővé válás útját, más-más célok lebegnek előttünk, amikor írni kezdünk. <b>Egyetlen nagyon fontos tanácsot tudok adni:</b> arról írj, ami érdekel, úgy írd, hogy az a történet javát szolgálja (ne a saját kényelmedet), és ott kezdd el, ahol a „történet kezdődik”. Ne előbb, és ne túl későn. Ezt a pontot nehéz megtalálni. Az ember hajlamos őrült nagy körítést kitalálni egy sztorihoz, máskor megtetszik neki egy idézet, filmrészlet, bekezdés egy másik könyvből, és azt gondolja: na, így kell elkezdenem a könyvemet. Az esetek kilencvenkilenc százalékában az a kezdet nem a te történeted kezdete lesz. A te történeted ott kezdődik, amikor kikívánkozik belőled az első mondat, amikor a megírandó regényedre/novelládra gondolsz. Írd csak le bátran, ne félj, hogy aztán ki kell majd esetleg törölni. Írd le, aztán egyszerűen ne hagyd abba, írd tovább. A hibákon, és leendő kritikákon ráérsz még bőven agyalni. :D</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Nilla: Sokat hallottam már az „írói ígéret” kifejezést. Hogy sok kezdő gyakorta csúszik el ezen, és mekkora szerepe van a későbbiekben. Egy kis gyorstalpaló keretein belül, mit kell tudnunk az írói ígéretről?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Demi</b>: Ez nagyon fontos, ám nagyon nehezen megfogható dolog. A legegyszerűbb, ha felhozok egy példát:</div>
<div style="text-align: justify;">
Ha kitalálom, hogy a repcevirágzás köré építem a történetem, vagyis valamilyen módon minden történés a retinatépő, sárga repcéhez köthető, akkor a történet felétől nem tehetem meg, hogy csak és kizárólag a rózsákat helyezem fókuszpontba, és a repcéről egy büdös szót nem ejtek többet. :) Ez most biztos elég hajmeresztő példa, de az még hajmeresztőbb, amikor az író scifinek kinéző felütéssel indítja a történetet, és a tizedik oldalon kiderül, hogy a karakter csak álmodta az egészet, és onnantól kezdve több száz oldalon keresztül a szomszéd srác kidolgozott felsőtestének domborulatairól szól a történet.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem állítom, hogy az írói ígéret megszegése nem játszhat rá egy ügyesen elhelyezett poénra, vagy fordulatra, de azt nagyon ügyesen kell csinálni. Itt is dolgoznia kell annak a bizonyos tudatosságnak. Az látszik egy íráson, <b>ha a szerző tudja, első oldaltól kezdve, mit akar elmondani a történetében.</b> Az is látszik, ha menetközben átlibben egy másik ötletbe, és az eredetit cserbenhagyja.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az írói ígéret betartása mégis azért fontos, mert az olvasó olvasás közben tudat alatt is elhelyezi a történetet egy téma köré. Örömmel olvas róla, érdeklődik a megoldás iránt. Ha a könyv felénél rájön, hogy a sztori ismeretlen irányba ferdült, könnyen lehet, hogy félbehagyja a könyvet, és bezárja.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Nilla: És van még valami, amit mindenképpen szerettem volna megkérdezni. Van még egy rejtélyes fogalom, amiről sok jót (és rosszat :)) hallottam. Ez pedig az információ megfelelő adagolása. Valóban csak annyi lenne a trükkje, hogy ami nem fontos, azt kiszedjük, és nem lőjük le idejekorán a poént?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Demi</b>: Háháh, nem olyan egyszerű ez a dolog. Nem mindegy, hogy lebegtetjük az információt – ami valljuk be, egy idő után rém idegesítő :D – , vagy megtaláljuk minden morzsa helyét a nagy egészben.</div>
<div style="text-align: justify;">
Minden zsánernek megvan az infóadagolásra vonatkozó trükk- és eszköztára. Ezeket jó ismerni. És hogy hogyan ismerjük meg? Járhatunk tanfolyamra, előadásokra, ami a témát érinti, illetve olvashatunk, mondjuk rengeteget, sőt annál is többet.</div>
<div style="text-align: justify;">
Azokat a dolgokat nem kell újra feltalálni, amit a tapasztaltabb írók már egyszer megtettek előttünk. El lehet lesni a trükk-tárukat, de nem ez a nehéz, hanem átültetni a saját módszerünkké. Az infóadagolás valóban nem a legegyszerűbb, valakinek zsigerből megy, valakinek örökké gondot fog okozni. <b>Olyan ez, mint a vicc természete. </b>A ritmusa a fontos, és poén pillanata. Ha eltalálod, a közönséged szakadni fog a röhögéstől, ha nem, akkor csak hümmögnek. Például teljesen más egy krimi infóadagolása, és más egy drámáé. Az is lényeges, milyen korosztályt célzol meg a történeteddel, az is, milyen a történeted világfelépítése. A túl sok információ egy bolygó klímájáról, egy szerkezetről, egy fegyverről akár fárasztó is lehet, ha a szerző belelovallja magát. Meg kell találni az egyensúlyt az információ funkciója, mélysége és helye között. Erről a témáról iszonyú sokat lehet beszélni, nagyon terjedelmes, és én meg unalmas :P Tessék, nagy vonalakban vázoltam a lényeget, közben megnyitva úgy négy csatornát, amit érdemes tovább bogozni, ha valakit direkt az a bizonyos érdekel.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Maga az infóadagolás módja is megváltozott az elmúlt évtizedek alatt. Ahogy a hétköznapokban, úgy az írásban is lényegre törőbbek, célzottabbak vagyunk, nagyon fontos pontos kifejezéseket használni írás közben. Egy-egy jól elhelyezett aprósággal az emberek fejében azonnal sok minden helyre ugrik, hiszen nap mint nap rengeteg információ ér bennünket. Amit tíz éve még el kellett volna magyarázni egy oldalban – pl, napelem ‒, arra ma elég egy fél mondat, és így tovább.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Nilla: Hamarosan megjelenik az </i>Öld meg Jana Robinst!<i> folytatása. Először is, mik azok az apróságok, amelyeket tudhatunk a kötetről? :)</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Demi</b>: Lássuk csak. A cím szerintem nagyon sok mindent elárul, hogy mi is várható a történetben: Szörnyek és ketrecek. Amennyire egyszerűnek tűnik, annyira sok mindent takar ez a cím. Belső szörnyektől kezdve valódiakon át, a gyerekkor, a környezet és önmagunk által felhúzott ketrecekig széles a skála. Az első részben felállított sakktáblára felsorakoztak a kulcsfontosságú figurák, és olyan múltbéli események láncolatáról hullik le a lepel, amiből kiderül, a történet egyáltalán nem az első kötet első leütésénél kezdődött el.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nagyon jókat szórakoztam az első könyvre érkező olvasói vélemények olvasása közben, hiszen sokan megpróbáltak bizonyos sablonokat ráhúzni a szereplőkre: például Virgin a főgonosz, Jana a főszereplő, meg valami szerelmi háromszög, meg Kathy Jana vérszerinti húga, és a többi. Ezek jó dolgok, pozitív dolgok, szeretem, hogy az olvasók gondolkodnak, megpróbálják megfejteni a rejtélyeket. Nagyon sok meglepetésben lesz részetek a második könyv olvasása közben, remélem, annyira fogjátok élvezni, mint amennyire én megszerettem ezt a kötetet.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Nilla: A kezdés gondolom nem, de okozott fejtörést a </i>Szörnyek és ketrecek<i> írásának valamely része?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjzEB3IxTK9ie4a1yDSLsa7wt2T6CoCZes06Lh9MjzDMxE7s-nK3Q8GW8BcLK7QZ_7uWVoYeHlw1vzzJuYgCjpM2g-TL0Go6_abvZMvxJLSbk1LqXEbJzOiEA9HmYWbPysoXM6s0pM0QQ5p/s1600/954231292j3_www.kepfeltoltes.hu_.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="171" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjzEB3IxTK9ie4a1yDSLsa7wt2T6CoCZes06Lh9MjzDMxE7s-nK3Q8GW8BcLK7QZ_7uWVoYeHlw1vzzJuYgCjpM2g-TL0Go6_abvZMvxJLSbk1LqXEbJzOiEA9HmYWbPysoXM6s0pM0QQ5p/s200/954231292j3_www.kepfeltoltes.hu_.jpg" width="200" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Demi:</b> A második kötetet kétszer írtam át egy év alatt. Olyan módszert próbáltam ki átírás közben, amit korábban még soha. Néha kételkedem saját épeszűségemben, hiszen a kockázat óriási volt. És azt is tudom, hogy nem sikerült volna, ha nincs komoly kísérletezéshez alkalmas alapom hozzá. <b>Amikor megírtam a történetet, tudtam, hogy a játék indul.</b> Lehet csűrni, csavarni, felboríthatok szabályokat, előrébb hozhatok jeleneteket, hátrébbhelyezhetek másokat. Szerencsére a kiadó részéről itt már a szerkesztőm is a segítségemre sietett, máskülönben tuti figyelmetlenül benne felejtek valamit a második fejezetben, ami csak a tizennyolcadikban kellene, hogy felbukkanjon. :P Mindig ettől rettegek a legjobban. Tényleg. Nekem ez a mumusom.</div>
amit korábban még soha. Néha kételkedtem saját épeszűségemben, hiszen a kockázat óriási volt. És azt is tudom, hogy nem sikerült volna, ha nincs komoly kísérletezéshez alkalmas alapom hozzá. <br />
<div style="text-align: justify;">
És hogy melyik volt az a jelenet, aminek a megírása nehezemre esett? Ó, volt ilyen. Túl sokat nem árulhatok el róla, mert az erős spoiler lenne, elmondom, mi jelentette a fejtörést. Bizonyos elképzelhetetlen, hajmeresztő szituációkat akkor lehet jól ábrázolni, ha az érzelmi reakció a karakterek részéről jól működik bennük. Ezt pedig nehéz jól csinálni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Például: sokan sablonreakciót írnak emberölésre. A vér látványára. A csalódásra. De elképzelni sem tudom, a történetemben megesett dologra hogyan reagálna egy ember. Én legszívesebben elvágtam volna a jelenetet ott és akkor, gyorsan helyszínt és szemszöget váltva, és így ha-ha, megúsztam volna az érzelmi rész kifejtését. Csakhogy a szerkesztőm nem hagyta. :D Így meg kellett írnom. Nagyon megrázott, mire elkészültem vele.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Nilla: Köszönöm, hogy szántál rám az idődből!</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Demi könyve(i) rendelhető(k) <a href="http://konyvmolykepzo.hu/szerzoink?szerzo=demi-kirschner">az alábbi linken</a>, a nem tucat YA fantasyt kedvelőknek mindenképpen ajánlom Jana Robins varázslatos világát. :)
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ha bármi kérdésetek lenne, írjatok bátran! :) Írásról, blogolásról, bármiről, ami érdekel. Privátban is ugyanúgy elérhető vagyok, mint a komment-szekcióban: nilla@citromail.hu</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Hamarosan találkozunk!</i></div>
Sárközi Erika (Nilla)http://www.blogger.com/profile/01270262927872607474noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2874770939796841722.post-46635585620805099872016-08-31T23:03:00.001+02:002016-08-31T23:03:58.025+02:00Öt plusz egy tipp íráshoz<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6B5-d-CXrwsNgSCQsatHe_moAtgsVFYLALW0RtJHcyiqaua0WCfxlpFveXqLJWTPKljTxzihAIo43iZDDhNm5IXRLYSkQCYlEcDAJ5jDjsGXLMBxvT273S_gEL8WIrqHgfesqqZ4ouW6h/s1600/large+%25281%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6B5-d-CXrwsNgSCQsatHe_moAtgsVFYLALW0RtJHcyiqaua0WCfxlpFveXqLJWTPKljTxzihAIo43iZDDhNm5IXRLYSkQCYlEcDAJ5jDjsGXLMBxvT273S_gEL8WIrqHgfesqqZ4ouW6h/s200/large+%25281%2529.jpg" width="133" /></a>Sziasztok!</div>
<div style="text-align: justify;">
Már régóta érlelődött bennem egy ilyen cikk, és minap a saját írásomat olvasgatva eszembe jutott, hogy a tipikus hibáimat kiemelve talán segíthetek másoknak is észrevenni ezt-azt. Összeszedtem öt apróságot, amelyektől lendületesebb, élvezhetőbb lehet a szöveged, és nem is kell túl nagy változtatásokat végrehajtani hozzá.</div>
<div style="text-align: justify;">
(Olyan bloggereknek különösen ajánlom, akik nemrég kezdtek írni, és bizonytalanok, nem tudják, min lenne érdemes változtatniuk.)</div>
<div style="text-align: justify;">
Lássuk! :)<br />
<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><b>1. Kevesebb jelző</b></i></div>
<div style="text-align: justify;">
A kezdő írók gyakran használnak túl sok jelzőt, ezzel mintegy „megmondva” az olvasónak, hogy mit gondoljon egy adott szituációról, emberről, hangulatról. A karakternek ugyan muszáj éreznie dolgokat, de ezeket finoman kell árnyalni, hogy ne rágjuk az olvasó szájába, és még véletlenül se mondjuk meg neki, mit kéne gondolnia. Ebben jó segítség lehet, ha kiszedjük a felesleges jelzőket a szövegből. Minél kevesebb, annál jobb. Egy-egy sejtelmesen odatett szó sokkal nagyobbat üt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Tipp: nézd meg, jól értelmezhető-e a szöveged úgy, hogy kiszeded a jelzőket! Olvasd fel hangosan, és ha jónak tűnik, akkor nyugodtan hagyhatod úgy.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Kiegészítés: sokaknál látom, hogy elmondják ugyanazt a dolgot más szavakkal, gyakran ugyanabban a mondatban. Ez teljesen felesleges és amatőr hatást kelt, jobb elkerülni. Ilyenekre gondolok:</div>
<div style="text-align: center;">
<i>„Hűvös, hideg szél fújt a borongós, sötét utcán, minden olyan ködösnek és felhőszerűnek tűnt.”</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Látjátok? Folyamatosan ismétlem magamat. <b>Nem kell.</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><b>2. A megfelelő ige</b></i></div>
<div style="text-align: justify;">
A megfelelő igékkel nagyon erős mondatokat lehet alkotni. Az igék azok, amelyekre valójában oda kell figyelni, egyszerű példával élve:<br />
„halkan mondta” -> suttogta. Látjátok? Kevesebb egy jelzővel, plusz ennek az igének alapjáraton van egy súlya. Képzeljük csak el, egy feszült, lassú jelenetben milyen erősek tudnak lenni azok a szavak, amelyeket hátborzongatóan halkan suttog egyik szereplő a másik fülébe, mégis súlyuk van.<br />
Tipp: szánd rá az idődet, keresd meg a megfelelő igét! Variáld át a mondatot kétszer vagy tízszer, ha ez kell ahhoz, hogy a jó eredményt kapd.<br />
<div style="text-align: center;">
<i>„A füzet hangos puffanással ért földet az osztályterem néma csendjében.”</i></div>
<div style="text-align: center;">
Ezt el lehetne mondani úgy is, hogy:</div>
<div style="text-align: center;">
<i>„A füzet csattant a padlón, talán még a szomszéd teremben is meghallották.”</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Látjátok? Ugyanazt mondom, csak teljesen máshogyan.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><b>3. A fránya páros testrészek</b></i></div>
<div style="text-align: justify;">
Sokszor futok bele még a mai napig is ebbe, úgyhogy gondoltam, beszúrom ide is. Szóval a páros testrészeket (szemek, fülek, kezek, lábak, vesék, tüdők és a többi) irodalmi szövegben <b>egyes számban írjuk.</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Tehát az olyasmit, hogy a „kék szemei rám villantak”, felejtsük el. Kinyitja a kék szemét. Egy kicsit eláll a füle. Összefűzi a karját. Terpeszbe teszi a lábát. Tudom, hogy elsőre furán hangzik, nekem is az volt anno, de fontos, és eléggé csúnya tud lenni, ha egy alapjáraton igényes szöveget ezzel rontanak el.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><b>4. A kevesebb több</b></i></div>
<div style="text-align: justify;">
... mondatszerkezetileg is, történetileg is. Tudom, hogy mindenkinek más a stílusa, és ez rendben is van, de a felesleges információkat ki kell szedni a szövegből. Ha valami nem viszi előre a cselekményt, például az, hogy a főhősnő milyen ruhákat hord és mi van még a gardróbjában, valamint a reggelijének a mibenléte egy misztikus, angyalos-démonos írásnál nem annyira releváns. Kellenek a leírások, ez tény, de a felesleges dolgokra nem szabad kitérni, főleg nem túl hosszan. A szabály: ha nem fontos, nem kell leírni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Néhány helyen láttam, hogy írják a bloggerek, mennyire unják megalkotni a történetük bizonyos részleteit. Ilyenkor azért gondolkodóba esem, vajon mi jár a fejükben? Mivel: <b>ha te nem élvezed a saját sztorid megírását, az olvasód sem fogja élvezni az olvasását!</b> Egyszerű a képlet: ha neked unalmas, és semmi ingerenciád nincs arra, hogy megírd, akkor ez valószínűleg nem lesz máshogy a közönséggel sem. Ha csak egy unalmas iskolai napról van szó, akkor vedd ki az egészet. Nem kell. Találd ki, hogyan szőheted bele a szövegbe úgy, hogy érdekes legyen, de ne foglaljon el oldalakat a tesióra és a tollasozás bemutatása! Egy-egy apróságot kiemelve sokkal érdekesebb szöveget alkothatsz.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgjSnDWVdsMxQay2DgYjncKwfDho_QM_LemwFLHwBNFfkUP5DyP7xzpO3cVDCsTxnCsoOvIdqlzn_LQ_mPuGDR3Ap54sTD_UFCOd8RmKlvzfnEpPbiSgazRVarrmTwMdXQpBzuQiixQB0HG/s1600/large.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="190" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgjSnDWVdsMxQay2DgYjncKwfDho_QM_LemwFLHwBNFfkUP5DyP7xzpO3cVDCsTxnCsoOvIdqlzn_LQ_mPuGDR3Ap54sTD_UFCOd8RmKlvzfnEpPbiSgazRVarrmTwMdXQpBzuQiixQB0HG/s200/large.jpg" width="200" /></a>Plusz az ilyen <i>„Gyönyörű csillagszeméből kristályszínű könnyek hulltak a bronzbarna, szépséges arcára, miközben lelket sértő, szívet tépő hangon zokogott”</i> féle túlzásokat érdemes elkerülni. Itt direkt túloztam én is, de ha egyszer elmondjuk az olvasónak, hogy a fiúnak/lánynak különleges zöld szeme van, akkor az olvasó tudni fogja, és nem kell ötoldalanként elismételni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Úgy, ahogy az életben egy beszélgetés közben sem folyton az jár a fejünkben, hogy milyen helyes, szép a partnerünk, úgy a karakter szájába (fejébe) sem kell ilyen gondolatokat adni. Nagyon idegesítő tud lenni egy idő után.</div>
<div style="text-align: justify;">
(Ezt egyébként nem csak a szépségre lehet ráhúzni, ugyanezek az ismétlések fellelhetőek más motívumokban is. Egyesek egy kiegészítőt, mások az autót, valaki pedig a karakter stílusát emlegeti fel folyton. Egy-egy apró megjegyzéssel, vicces beszólással sokkal többet lehet elérni.)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><b>5. Inkább leírom, mintsem megmutatnám</b></i></div>
<div style="text-align: justify;">
Biztosan ti is találkoztatok már olyasmivel, hogy:</div>
<div style="text-align: center;">
<i>„Norbi mellém lépett, miközben vártam a buszt. Rám mosolygott, én meg vissza, aztán beszélgetni kezdtünk. Sokat dumáltunk, nagyon jól éreztük magunkat, kicsit esett az eső is, de nem nagyon zavart. Egészen hazáig be nem állt a szánk, már azt sem tudom, mióta nem csevegtünk</i><i> ilyen jót.”</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Ezzel csak annyi a gond, hogy oké, az olvasó megérti, hogy Norbi meg az ismerőse beszélgettek, <b>de nem látja.</b> Nem tudja, hogy miről beszélgetnek, nem tudja, hogy min nevetnek, nem tudja, hogy milyen az egész beszélgetésnek a hangulata. Vannak-e kínos pillanatok, hogyan viszonyulnak a karakterek egymáshoz, egyszerűen ebből nem derül ki semmi. Lássuk, hogyan lehet ezen segíteni.</div>
<div style="text-align: center;">
<i>„Megörültem, amikor megláttam Norbit. Legalább ezer éve nem beszéltünk!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>- Szia - biccentett mellém lépve. Félénk mosoly bujkált a szája sarkában, de a szeme felcsillant. - Mi újság?</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>- Minden rendben. Imádom az őszt! - mondtam ki az első dolgot, ami eszembe jutott, és erre fel cseperegni kezdett az eső. Elnevettem magam, Norbi a fejét ingatta.</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>- Most nem mondanád azt, hogy imádod a Karib tengert, hátha megjelenik Jack Sparrow?”</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Látható a különbség, ugye? Mutassátok meg a jelentet, írjátok meg az apróságokat is, adjatok szavakat a karakterek szájába, mert ettől lesznek igaziak!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><i>+ 1. A nézését...</i></b></div>
<div style="text-align: justify;">
Főleg a női szerzőknél (és gyakran sajnos magamon is) vettem észre a leginkább, hogy a szövegemben mennyi szinoníma van a nézésre, pillantásra, figyelésre, stb. Gyakran elszalad velünk a ló, és egy párbeszédben, gyakran egy oldalon többször is felmerül, hogyan néz, pillant, vizslat, tekint egymásra két vagy több ember. Ebből <b>húzni kell</b>.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egyszer-egyszer persze kell, hogy összevillanjanak tekintetek, és ennek a hatását az olvasó is érezze, de az a helyzet, hogyha sokat ismételünk valamit, bármilyen különleges is, elveszti a hatását.</div>
<div style="text-align: justify;">
Tipp: olvasd figyelmesen végig a szövegedet, és emeld ki pirossal a nézésre utaló kifejezéseket! Ha túl sok piros lesz az írásban, akkor kezdd irtani őket.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Remélem, hasznát vettétek! :) Írjátok meg, miről olvasnátok még szívesen, és hamarosan találkozunk,</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Nilla</i></div>
</div>
Sárközi Erika (Nilla)http://www.blogger.com/profile/01270262927872607474noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-2874770939796841722.post-1564205991718355912016-07-28T21:45:00.000+02:002016-07-28T21:45:46.246+02:00Vallomás - "mert sok történet van bennem"<div style="text-align: justify;">
Azt hiszem, az lesz a legjobb, ha a legelején kibököm a lényeget: az utóbbi időben nem írtam. Az elmúlt heteim zsúfoltak voltak a munka miatt - de nem keresek kifogásokat, ez csak a kisebbik gondom volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az utóbbi időben ugyanis "megfulladt" a kreativitásom. És hogy miben? Mesélem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Rájöttem, hogy baromi sok dolgot kell még megtanulnom. Nagyon messzire kell még jutnom. Hosszú az út előttem - hosszabb, mint talán bármikor. Rengeteget kell tanulnom; nemcsak az írásról és a történetszövésről, hanem <i>saját magamról</i> is. Az emberekről. A világról, ami körbevesz. És amikor erre rádöbbentem, egyszerűen nem tudtam írni. Ez volt maga a pokol.</div>
<div style="text-align: justify;">
Bármit papírra vetettem, nem volt jó. Munkába menet egy csomó ötletem volt arra is, milyen posztokat írjak ide, a blogomra, és öt órával később már semmi értelmét nem láttam az egésznek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Sokat szeretnék írni. Mert sok történet van bennem. <i>És egyszerűen nem ment.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Úgy nem, hogyha ránéztem egy oldalra, csak a hibákat láttam. Úgy nem, hogy tudtam, semmi értelme annak a százhatvan oldalnak, amit papírra vetettem. Bénító érzés ez.</div>
<div style="text-align: justify;">
Csakhogy...</div>
<div style="text-align: justify;">
Egy ideje érzem, hogy éledezik a kreativitásom - megint. Apróságok jutnak eszembe, momentumok. Ezekből áll majd össze egy új történet - vagyis azok, amelyeket borzalmasan elrontottam, de már van fogalmam, merre mehetnék innen tovább. Eddig ennyi sem volt, csak selejtes ötletek egymásra dobálása.</div>
<div style="text-align: justify;">
De még azóta sem írtam. Nem. Gyűjtöm magamba az élményeket, és próbálok felkészülni erre a folyamatra. Mert ez - írni - sokkal többet jelent, mint éveken keresztül hittem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Úgyhogy nem akarok többé kapkodni és "hibátlan" lenni. Fura, de ebben az időben fogadtam el igazán, hogy vannak és lesznek olyanok, akiknek én nem felelek meg. Akinek az én művészetem nem felel meg. De nem akarok tenni ez ellen semmit. Csupán folytatni, amit elkezdtem. Bár már máshogy.</div>
<div style="text-align: justify;">
Csakhogy azóta sem írtam semmit - pusztán ezt a bejegyzést. Hirtelen ez kívánkozott ki belőlem, és szívből remélem, hogy lassan jön a többi is. Hogy lesz elég kitartásom véghezvinni mindazt, amit elterveztem. És higgyetek nekem, rengeteg munkáról beszélek...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Tegnap láttam egy baromira elcsépelt témájú, számomra mégis gyönyörű filmet. Ha hiszitek, ha nem, ez a sablonos dolog elindított bennem valamit. Jobban, mint bármi más mostanában. Megdobogtatta az írói szívemet. Mert nekem az van. Író nem vagyok, csak a szívem az.</div>
<div style="text-align: justify;">
És azt hiszem, lassan ráveszem magamat arra is, hogy készítsek egy bitang hosszú jegyzetet, mielőtt belevágok a kőkemény folytatásba.<br />
Szurkoljatok.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="200" src="https://www.youtube.com/embed/olnGO_HMmRI" width="280"></iframe></div>
Sárközi Erika (Nilla)http://www.blogger.com/profile/01270262927872607474noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2874770939796841722.post-75405642644057839202016-01-04T18:48:00.000+01:002016-07-28T21:47:06.816+02:00Na és te? Tudsz veszíteni?<div style="text-align: justify;">
<i>"Veszteni tudni kell"</i> - ezt már nyolcévesen megtanítják nekünk, egy <i>Ki nevet a végén?-</i>parti után. Akkor arra elég volt, hogy befogjam a számat, és ne követeljek visszavágót. De valahogy meg kell ezt érteni, nem? És nem olyan egyszerű rájönni, mi az ördögöt jelent.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Rájöttem valamire. Kétféle karaktert tudok megkülönböztetni - az elsőt, aki már megértette, mit jelent ez a kulcsmondat, és a másodikat, aki még nem. Az elsőt, aki a kudarc után befelé néz, és azt mondja: <i>rendben van.</i> A másodikat, aki a kudarc után kifelé tekint, és másokra mutogat. Ezért meg azért nem sikerült, mondja. És gyakran lenézi az elsőket.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem titkoltan szól a blog a <i>saját életemről. </i>Ha valami megtetszik - vagy nem tetszik -, megdöbbent vagy kérdéseket ébreszt, akkor írok róla. Ezúttal pedig ez a téma, mert sajnos mély nyomokat hagy bennem. Maradjunk az írás témakörében, hiszen a blognak, sőt az életemnek, van némi kapcsolata vele.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Vagyok elég bátor, hogy elismerjem, még nem vagyok olyan jó, mint amilyen lenni szeretnék. Vagyok elég elszánt, hogy tegyek is érte. (Talán már megszállott is.) Vagyok annyira az első kategória, hogy miután vesztettem, megkeressem az okát, és levonjam a következtetéseket. Erre tökéletes példa a tavalyi Aranymosás. Eljött, bíztam magamban, aztán pedig koppantam. Nagyot. Ma már tudom, hogy miért, és vállalom is. De soha nem jutott eszembe másokat hibáztatni érte. A kudarcom és a sikerem is tőlem függ, és az is, hogy ne viselkedjek úgy, mint egy sértett tinédzser.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Itt jön a képbe az, amivel kezdtem. <b>Kiadáson gondolkoztok? </b>Akkor fessetek magatokról komoly képet! Egy író elismeri a saját hibáit, törekszik a legjobbra, és nem mutogat másokra. Amit lát egy hétköznapi blogger, azt látja egy kiadó is. Elviseli a negatív véleményt, méghozzá emelt fővel. Nem kell mindennel egyetérteni. Viszont el kell fogadni, hogy másnak lehet negatív véleménye.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Elég egyértelmű dolgok ezek, nem?</div>
<div style="text-align: justify;">
Hát nem. Legalábbis nem mindenkinek, és ez szomorú. Hirtelen felindulásból most le kellett írnom. Ti mit gondoltok erről? Saját tapasztalatok?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiz8wX0Xmi3jfBwOg8nFFNs1_LapqIM-qO_3MmtqtTGR_dPHI3IS-l31qG4WeixzmuzPtamAgF0Yy3RZI7R2yLQGD3f1bqVEemwgiQsLAXacujSmUE-bg03qDHtCEB4FWYU17sPSUJfGTdF/s1600/large.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="215" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiz8wX0Xmi3jfBwOg8nFFNs1_LapqIM-qO_3MmtqtTGR_dPHI3IS-l31qG4WeixzmuzPtamAgF0Yy3RZI7R2yLQGD3f1bqVEemwgiQsLAXacujSmUE-bg03qDHtCEB4FWYU17sPSUJfGTdF/s320/large.jpg" width="320" /></a></div>
Sárközi Erika (Nilla)http://www.blogger.com/profile/01270262927872607474noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-2874770939796841722.post-75012694964912196102015-11-25T18:09:00.000+01:002016-02-01T15:43:37.761+01:00Ki öli meg Jana Robinst? – avagy az írásról Demivel<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span lang="HU" style="font-family: inherit;">A napokban megjelent Demi Kirschner
debütáló kötete, az <i>Öld meg Jana Robinst!
</i>a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában. Az Aranymosás-nyertes regény egy
ízig-vérig ifjúsági történet – de tartogat meglepetéseket a sokat látott
olvasóknak is.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span lang="HU" style="font-family: inherit;">Sokszor felmerül közöttünk az írás témája,
ezért úgy gondoltam, faggatom Demit egy kicsit tapasztalatairól, kezdő íróknak
szánt tanácsairól. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: center;">
<span lang="HU" style="font-family: inherit;"></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi2_bouyPqRMFs854T5biGg26iFjiM3J4cOzBQXiQGrM0s3NMbO7eKFuPuh2IdaWCfOxz7-NWZ0pb14RaRqYAqqo8AettJvuamF7dgITBeljtHc50-5XR_WsVZ0SbzjTY8P8RMHh-fBqBmE/s1600/7214_b1.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi2_bouyPqRMFs854T5biGg26iFjiM3J4cOzBQXiQGrM0s3NMbO7eKFuPuh2IdaWCfOxz7-NWZ0pb14RaRqYAqqo8AettJvuamF7dgITBeljtHc50-5XR_WsVZ0SbzjTY8P8RMHh-fBqBmE/s320/7214_b1.jpg" width="213" /></a><span lang="HU" style="font-family: inherit;"><i style="font-family: inherit;">Jana Robins tizenöt éves, Lipcsében él, és számára az élet az iskolát, a legjobb barátját, vak házvezetőnőjüket és állandóan dolgozó, elérhetetlen apját jelenti.</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span lang="HU" style="font-family: inherit;"><i>De egy nap minden megváltozik. Kiderül, hogy mindez csak látszat. Megpróbálják elrejteni előle a világ valódi arcát. Egy olyan világét, ahol az emberek mellett különleges lények őrködnek.</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span lang="HU" style="font-family: inherit;"><i>Mindenkinek van egy előre elrendelt sorskulcsa, aminek be kell teljesednie az élete során. De vajon mi az élet értelme? Föl lehet lázadni az előre megírt jövő ellen?</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span lang="HU" style="font-family: inherit;"><i>Mi történik, ha a szerelmed talán az ellenséged?</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span lang="HU" style="font-family: inherit;"><i>Jana útra kel, hogy megfejtse a világ rejtélyeit, és múltja ádáz titkát. De megpróbál rájönni arra is, mit érez a két fiú iránt, akikre a lelkét is rábízná. Lehet-e barátságból szerelem? Vagy épp az ellenségből lesz a kedvesed?</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span lang="HU" style="font-family: inherit;"><i>A regény az Ellopott élet sorozat első kötete, az Aranymosás pályázat egyik nyertes műve.</i></span><br />
<span lang="HU" style="font-family: inherit;"><i><br /></i></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: center;">
<div style="text-align: center;">
<span lang="HU" style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;">Ha felkeltette az érdeklődésed, szerezd be a könyvet </span><a href="http://konyvmolykepzo.hu/products-page/konyv/demi-kirschner-old-meg-jana-robinst-7214" style="font-family: inherit;">#innen</a><span style="font-family: inherit;">!</span></span></div>
<div style="text-align: center;">
Már bele is olvashatsz a regénybe! <a href="http://konyvmolykepzo.hu/reszlet/7214_old_meg_jana_robinst.pdf">#ezenalinken</a></div>
<div style="text-align: center;">
<span lang="HU" style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;">Sok érdekes infóval, előolvasó véleménnyel és képpel találkozhattok Demi Facebook oldalán <a href="https://www.facebook.com/kirschner.demi">#itt!</a></span></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span lang="HU" style="font-family: inherit;">Képgaléria a kötethez <a href="https://www.facebook.com/media/set/?set=a.1460100054300609.1073741828.1459036691073612&type=3">#itt.</a></span></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: center;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i><span lang="HU">Nilla:</span></i><span lang="HU"> Mesélj egy kicsit az első könyvedről!
Honnan jött a regény ötlete?<o:p></o:p></span></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><b><span lang="HU">Demi: </span></b><span lang="HU">Nagyon érdekes,
hogy amikor 2012 tavaszán jelentkeztem a <i>Könyvmolyképző
Kiadó</i> első alapozó íróiskolájába, gyakorlatilag megszületett Jana Robins
története is. A nagy kalandok már csak ilyenek. Akkoriban fogalmam sem volt
róla, mit akarok kezdeni a történeteimmel, frusztrált a magam mögött hagyott
majd’ egy évtized, amiben már „alig” írtam, ellustultam.Kiégett, lefáradt
személyiségnek éreztem magam, vénségnek, akinek nincs új ötlete, és már nem is
tudja, mit akar mondani, amikor tollat ragad. Ezt nevezik írói blokknak –
elhittem, hogy egyedül az én fejem fölött borult be az ég, holott az élet
bármely területén rátörhet az emberre a kudarcérzet.<o:p></o:p></span></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span lang="HU" style="font-family: inherit;">A másik nagy „AHA” érzés pedig akkor
következett, amikor megértettem, hogy számomra az írás nem csak hobbi és
önmagam szórakoztatása, de felelősséget is érzek benne. Elhatározás kérdése
minden, azt mondják. Igazuk van. <b><o:p></o:p></b></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span lang="HU" style="font-family: inherit;">Tanultam írni, bár sok mindent magamtól is
tudtam, sejtettem – legfeljebb a szakkifejezések voltak idegenek, vagy az írás
logikai oldala, a törvényszerűségek halmazalátszott elsőre durván
megfoghatatlannak. Jana kísérlet volt. Az egyik íróiskolás feladat egy
szinopszis megírása volt, én meg fogtam magam, és megírtam annak a képzeletbeli
történetnek a szinopszisát, aminek fele akkor ténylegesen csak a fejemben
létezett. Ha jól emlékszem, az első két verzió repült is a kukába. Itt
találkoztam először a sablonos gondolkodásmód problémájával is.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span lang="HU" style="font-family: inherit;">Akartam egy olyan történetet, ami nem
tragédiára vagy a hatásvadászatra épül, hanem a legegyszerűbb problémákra, amik
csak előfordulhatnak egy kamasz életében. Az élet mögöttük úgyis kemény, érthetetlen
és félelmetes tud lenni.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span lang="HU" style="font-family: inherit;">Nem akartam tökéletes szereplőket. Egyikük
sem lett az. :D Hibáznak, tele vannak kételyekkel, egyik problémájuk sem
oldódik meg egy csettintésre, és minden elhibázott lépésükért felelniük kell.
Ez talán a második és harmadik részből jobban kidomborodik. Érdekes, most érzem,
ahogy a második könyv javításán dolgozom, hogy az <i>Öld meg Jana Robinst</i> – mennyire prelúdium a világhoz. Lehet, hogy
közben én is értem egy kicsit? :D<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span lang="HU" style="font-family: inherit;">Egy biztos, nem álmodtam meg az ötletet,
nem pattant ki az agyamból. Összeraktam. Ebben nagy szerepe volt az akkori írói
válságomnak, a tanulásnak, a támogatásnak, amit kívülről kaptam, és annak, hogy
annyi hülyeségen túlestem már a könyv megírásának időpontjáig, hogy egyszerűen
szívesen bűntetem a szereplőimet és kergetem végig őket sok-sok veszedelmes és
kényelmetlen helyzeten. Miért csak én szívjak? XD<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span lang="HU" style="font-size: 10.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"><i>N</i></span><span lang="HU"><i>.:</i> Milyen karakter a címszereplő
Jana?<o:p></o:p></span></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span lang="HU" style="font-family: inherit;"><b>D.:</b> Lány. :D Ijedt. Önfejűés makacs.
Szerelmes. Néha túl komolyan veszi magát. Koravénnek képzeli magát tizenöt
évesen, időnként ennek megfelelően is cselekszik. Vakon képes hinni. Minden katyvasz ellenére, amibe belesodródik,
elég jól tudja, mit akar. Van egy kis erőszakos jellemvonás benne, amit nagyon
sokáig nem ismer fel, illetve nem érti, miként fejlődhetett ki benne ilyesmi. A
jövendőbeli választottjához viszont néha elkel az ilyesfajta tehetség, amikor az
magát sem képes kordában tartani.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span lang="HU" style="font-family: inherit;"><i>N.:</i> Kiknek ajánlod a könyvet?<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span lang="HU"><b style="font-family: inherit;">D.:</b><span style="font-family: inherit;"> Ez a legnehezebb kérdés. :D Azért,
mert a legtöbb szerző akkor ijed meg először, amikor megpróbálja külső szemmel
megítélni a saját írását, és hirtelen rájön, hányféle elvárásnak is kellett
volna megfelelnie ahhoz, hogy egy embercsoport, vagy egy korosztály szeresse.
Aztán lehetnének nagyon sablonos válaszaim is a kérdésre, olyanok, hogy
mindenkinek ajánlom, aki szeret olvasni, meg hisz az igaz szerelemben, meg
kedveli a kalandokat, stb. De nem. Mondjuk úgy, azoknak ajánlom, akik szerettek
kamasznak lenni, és azoknak, akik nagyon nem.
És azoknak is, akik szívesen elrágódnak, átgondolják egyik-másik
történést, motivációt. A regény cselekménye és háttér mondanivalója nagyon nem
egy síkon mozog. Akkor fogom magam igazán szerencsésnek érezni, ha az olvasók a
könyv bezárása után arra fognak gondolni, hogy szűz anyám, most mi lesz? És ez
tényleg így történt? Ne már, nekem is vacak napjaim vannak, de ezeknek a
srácoknak adjon valaki elég erőt, mert nagy szükségük van rá! Egyszóval nekik
ajánlom: akik hajlandóak ilyen érzésekkel átlapozni egy könyvet<a href="https://www.blogger.com/null" name="_GoBack"></a>. </span><span style="font-family: "wingdings";">:)</span></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><span lang="HU"><span style="font-family: "wingdings";"></span></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span lang="HU" style="font-family: inherit;"><i>N.:</i> Tudom, hogy kifejezetten gyors író
vagy. Mennyi időbe telt megalkotni ezt a világot?<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: right;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span lang="HU" style="font-family: inherit;"><b>D.:</b> Való igaz, gyorsan írok. Ez nem
jelenti azt, hogy a kézirat is rekordidő alatt készül el. Miután megírtam a
nyers változatot, jön a neheze, amikor nem elég az érzelmeimre és intuícióra
hagyatkozni, hanem gondolkodni kell, átrágni sokszor ugyanazt a bekezdést, és
egyszerre ülni a világban nyakig, és időben látni előre és hátra. Alapjáraton
szenvedélyíró vagyok, bár nem hiszem, hogy létezik ilyen kifejezés. Szükségem
van rá, hogy a pillanatnyi érzés hűen jelenjen meg bennem, ott és akkor érezzem
azt, amit a szereplők, máskülönben sosem lennének hitelesek. Ahhoz nagyon
profinak kell lenni.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: justify;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgGKVQYueZjSX3I0UyxDHMOJF90OSXdyK24OvcfOSPU9lKTclMbZY5XTI8JpBOwow4oV0LLyw4CrbCqwjXhpVWClyb09hFOl-LLjpqQPWk9usetUGedNaUAvEmefbcRyLw9WOi-iy6h_Lyk/s1600/12274222_758911530903850_4545525079022129323_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgGKVQYueZjSX3I0UyxDHMOJF90OSXdyK24OvcfOSPU9lKTclMbZY5XTI8JpBOwow4oV0LLyw4CrbCqwjXhpVWClyb09hFOl-LLjpqQPWk9usetUGedNaUAvEmefbcRyLw9WOi-iy6h_Lyk/s200/12274222_758911530903850_4545525079022129323_n.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Demi Kirschner</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<span lang="HU" style="font-family: inherit;">Ha a trilógia első részének nyers
verzióját kérdezed, az megíródott három hét alatt, de további másfél évembe
került kidolgozni, javítani. A második és harmadik résszel ugyanez a helyzet. És
most is, ahogy ezt írom, még tizenöt dolog jut eszembe, amit ki kellene húzni,
betoldani, előrébb, hátrébb tenni a második könyvben. Agyban ez
megszámlálhatatlan órányi száraz írást jelent. Nem csoda, ha mindent
elfelejtek, kiöntöm a kávémat, és a szék mellé ülök. De nagyon jókat tudok
nevetni magamon, szóval segáz.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span lang="HU" style="font-family: inherit;"><i>N.:</i> Milyen zsánerben írsz legtöbbet?</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span lang="HU" style="font-family: inherit;"></span></div>
<span lang="HU" style="font-family: inherit;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span lang="HU" style="font-family: inherit;"><b>D.:</b> Fantasy. Leütésben számolva. Meredeken
sok őrültséggel van tele a fejem. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span lang="HU"><i style="font-family: inherit;">N.:</i><span style="font-family: inherit;"> De ezt nem bánjuk... </span><span style="font-family: "wingdings";">:)</span></span></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span lang="HU" style="font-family: inherit;"><b>D.:</b> Ennek örülök. Szeretem az agyas
világépítőket, és nagyon szeretnék egyszer én is azzal büszkélkedni, hogy
örömet okozok a sajátjaimmal másoknak. Nincs annál bosszantóbb, mint amikor egy
szerző csak díszletnek használja a fantasy világot. Például megalkotja a
világot, amiben a szellemek együtt élnek velünk, kölcsönhatásban állunk velük,
de tökéletesen megfeledkezik róla, hogy milyen sokat változna az
igazságszolgáltatás, a törvénykezés, a bírósági praktikák, a tanúskodás
intézménye, vagy mondjuk a biztonsági rendszerek működése. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span lang="HU" style="font-family: inherit;"><i>N.:</i> Szeretnélek faggatni egy kicsit az
írói kurzusról. Nehéz folyamat volt megtanulni az alapokat, és alkalmazni őket?
Milyen tapasztalataid vannak?<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span lang="HU" style="font-family: inherit;"><b>D.:</b> Minden perce megérte. Könnyű az
alapokat megtanulni, de nehéz megérteni, hogy az útmutatások, intelmek nem a
kezemnek szólnak, és miért az intelligencia tudománya az írás. Az írástechnika tanulható,
de a személyiségből és tapasztalatból adódó képesség, ami előadja a történetet,
nem, vagyis sok-sok idő szükséges a kibontásához. A szabályok és a kivételeik
felismerése egyszerű. Ami nehéz, az a gondolkozásmód elsajátítása és a
bátorságé, amikor tényleg le merjük írni, amit le kell. Világosan kell látni,
mit, miért alkalmazzunk írás közben, és hogyan könnyítik meg ezek az eszközök az
ívet, amit egy szerzőnek a saját tehetségéből megépített úton kell bejárnia. Ne
legyen véletlen, amikor írunk valami igazán működőképes dolgot. A véletlen
ritka, és a szépség is mulandó. :P<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span lang="HU" style="font-family: inherit;"><i>N.:</i> Egy kicsit arról, hogy „nem merjük
leírni”. Bővebben mit értesz ez alatt?<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span lang="HU" style="font-family: inherit;"><b>D.:</b> A szerző megszülető történetébe
belekódolja a saját lelke génjeit. Viccesen hangzik, mert sematikusan ez azt
jelentené, átörökítem magamat a könyvembe. Pedig gyakorlatilag ez történik,
amikor valaki ír. Nem kell a valós életéről írnia, sem a saját személyiségét
főhőssé alakítani. A téma mélyén a szerző kérdéseket tesz fel magának és az
olvasóknak, megoldást keres rá bekezdésről bekezdésre, amíg a bonyodalom
gyűrűzésében minden a helyére nem kattan. Az a folyamat, ahogy ezt megteszi,
rendkívül árulkodó tud lenni. Mint ahogy maga a probléma is, amit feldolgoz a
története. Amikor egy szerző el akar mesélni egy történetet, vállalja a
felelősséget, hogy kitárulkozik az olvasói előtt. Kényes, kínos dolgokról ír,
ha ezt követeli meg a helyzet. Sokszor előre tudja, hogy drágán meg fog fizetni
a kreatív játékért, amit a kéziratban művelt, de vállalja a felelősséget.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<span lang="HU" style="font-family: inherit;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span lang="HU" style="font-family: inherit;">Például: a legegyszerűbb tökéletes világot
alkotni, tökéletes szereplőkkel, akik minden problémára ismerik a megoldást,
sőt azonnal meg is találják azt. Elhitetni az olvasóval, hogy a karaktered
hibázik, mert fogalma sincs, mit kell tennie, sokkal nehezebb. Legalábbis úgy,
hogy ettől szegény se bénának, se hülyének ne tűnjön, sőt azt a benyomást se
keltse a kézirat, hogy a szerző maszatol, mert így akar valósághűségre
törekedni. Egy ilyen esetben is fontos, hogy a saját megoldásainkat le merjük
írni. Ne rántson a főhős stukkert és lője halomra az előtte felsorakozó
ellenséget csak azért, mert ez egy jól bevált séma, és még mutatós is. Lehet,
hogy nem fog lőni, lehet, hogy el fogják kapni. Ja, hogy ez nem volt benne az
előzetes tervekben? A főhős sem örül neki, de nincs ideje ezen agyalni, mert
éppen betaszigálják egy furgonba, és kezdődik az igazi kaland. Tuti le fogod
írni, mennyire ijedt szegényke, mert most te, a szerző is az vagy. És te hogy
félsz? Milyen vagy olyankor? Le mered írni, mit érzel? Le kell merni írni.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span lang="HU" style="font-family: inherit;"><i>N.: </i>Mint tapasztalt író a kezdőnek, milyen
tanácsaid vannak?<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: right;">
</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: justify;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiA5fXj0hpl7dQG3y3biriUQuB72z_tp3dyWFT87OKeNr8o4wpCZgOiuajbvnCNBARkAq4AsUkuwmH8PZpxw4yz86_kjNAZ9p6n6Rb2TxdZYQuyEhv0gIbG6LjqGZ0yPa7dKfMGy_DdTDbZ/s1600/11825037_1478078675836080_3329564008066604304_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiA5fXj0hpl7dQG3y3biriUQuB72z_tp3dyWFT87OKeNr8o4wpCZgOiuajbvnCNBARkAq4AsUkuwmH8PZpxw4yz86_kjNAZ9p6n6Rb2TxdZYQuyEhv0gIbG6LjqGZ0yPa7dKfMGy_DdTDbZ/s200/11825037_1478078675836080_3329564008066604304_n.jpg" width="131" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Elvetett borítóterv</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span lang="HU"><b>D.:</b> Ez lesz az első kiadott könyvem, tehát
a tapasztalatom kilencvenöt százaléka a fiókban hever. </span><span lang="HU" style="font-family: "wingdings"; mso-ansi-language: HU; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-char-type: symbol; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin; mso-symbol-font-family: Wingdings;">:)</span><span lang="HU"> Ami biztos és örökérvényű, és szerintem
minden más szerző is ezt fogja mondani: száműzd a lustaságot a
mindennapjaidból! Ha írni akarsz, akkor írj. Ne holnap, ne valamikor, ne
beszélj róla, várd a felfedezésedet, olvasók hadát, <u><i><b>hanem írj most.</b></i></u> Ha
mindössze író akarsz lenni, de fogalmad sincs, mirőlszeretnél írni, akkor
majdnem biztos, hogy olvastál egy jó könyvet a középmúltban, vagy egyszerre
több nagyszerű hatás ért, és most tele vagy energiával. Ha viszont leülsz írni,
és az első fél oldal után rájössz, hogy nem megy, hogy pocsék, hogy elszállt az
ihlet, akkor az a történet, amibe belekezdtél, nem AZ a történet volt, ami íróvá
fog tenni.<o:p></o:p></span></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span lang="HU" style="font-family: inherit;">Nyilván sokat kell olvasni. Nem csak
azért, hogy tisztába legyen a szerző a jelenkor könyvkínálatával, és ne higgye
azt, hogy ő fogja megalkotni az első angyalos-démonos romantikus történetet –
közben meg nem –, hanem azért is, mert rengeteget lehet tanulni egy-egy igazán
felemelő, jó könyvből. És tilos rohanni. A saját tempójában kell haladnia az
embernek, és semmiképp se hinni abban, hogy csak azért érdemes írni, hogy
világhírű, milliomos, ünnepelt bestseller tulajdonos legyen. De kell, hogy
akard csinálni, időt és energiát fektetni bele, elfogadni, hogy néha fáj a
csalódás, és hogy még a rutinos, öreg rókák is elakadnak néha, szóval nekünk,
kezdőknek is szabad. És ha úgy érzed, van a környezetedben valaki, aki tényleg
érti a dolgát, és tényleg a segítségedre lehet, ragadd meg a grabancát, és ne
ereszd! :D Fogadd el a tanácsait.</span></div>
<span lang="HU" style="font-family: inherit;"></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span lang="HU"><i style="font-family: inherit;">N.: </i><span style="font-family: inherit;">Akkor, azt hiszem, én most egy kicsit
megragadtalak...? </span><span style="font-family: "wingdings";">:)</span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span lang="HU"><span style="font-family: "wingdings";"><br /></span></span></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span lang="HU" style="font-family: inherit;"><b>D.:</b> Elragadó. :D Erről jut eszembe, milyen
sokat lehet tanulni mások hibáiból, és még kifizetődő is, szóval gyere csak,
gyere.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span lang="HU" style="font-family: inherit;"><i>N.:</i> Ha tartunk egy rövid, írástechnikai
gyorstalpalót, akkor melyek azok a tipikus hibák, amelyekbe gyakran belefutsz?<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span lang="HU" style="font-family: inherit;"><b>D.:</b> Aki ír, az hibázik. Sokszor még akkor
is, amikor már rég tudja, hogy ezt-azt hogyan lenne célszerű, mégis elrontja. A
legnagyobb hiba manapság a divat. És most félreértés ne essék, nem a zsánereken
belül előforduló típustörténetekre gondolok, hanem a módra, ahogy sokan hozzálátnak
egy történet megírásának. Láttam egy mottót, jaj de jó, beleteszem. Vagy: ennél
és ennél az írónál sok szemszögben íródott meg a történet, és tökre jó volt,
amikor a fiúét is olvashattam, mert mennyire cuki. És közben az az adott író
története esetében talán pont egy teljesen más jellegű narráció tenné egészen
egyedivé és nagyszerűvé a kéziratot, de sajnos a szerző el se jut a megoldásig.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span lang="HU" style="font-family: inherit;">Ha már a cukiságnál tartunk: nehéz annak a
dolga, aki belezúg a saját szereplőjébe, és csak azért beszélteti, csillog a
haján a napfény, nyaldossa az ajkát úton-útfélen, mert ettől az egy
férfiállattól érzi magát igazán jól a szerző írás közben. Alaphiba
összetéveszteni a vágyakról szóló fejezeteket magával a történettel és cselekménnyel.
Le merem fogadni, hogy sokan temettétek már tenyeretekbe az arcotokat egy-egy
könyv olvasása közben, és futottatok bele ilyen hibákba. Az is elég komoly
hiba, ha a szerző olyasmiről ír, amiről fogalma sincs, de valahol hallotta,
látta, és tetszik, ezért jöhet! Különösen a szakmáknál és a földrajzi, népek
szokásbeli leírásánál jönnek elő ezek a dolgok. Valójában sok tipikus hiba
létezik, egyre több jut eszembe, inkább abbahagyom. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span lang="HU" style="font-family: inherit;"><i>N.:</i> Hogy élted meg az Aranymosást?<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span lang="HU"><b style="font-family: inherit;">D.:</b><span style="font-family: inherit;"> Izgultam, féltem. Soroljam?
Túlérzékenyen éltem meg, mint mindenki, aki a pályázatra jelentkezik. Várja az
ajtó mögül a farkast, aztán amikor előbújik, mégis fáj. :D Az elsőn nem mentem
át 2013-ban. Másodikra sikerült. Sokan voltunk már akkor is, és olyankor az
ember hajlamos hatalmas amplitúdókban égig ugrani, majd a pokolba süllyedni. Még
a leghiggadtabb emberből is előhozza a vércsét, és a várakozás is megnehezíti a
helyzetet. Persze mindenki úgy indul neki, hogy ez csak egy játék, de amikor
benne van, azon kapja magát, hogy már rég nem az.</span><span style="font-family: "wingdings";"> :)</span></span></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span lang="HU" style="font-family: inherit;"><i>N.: </i>Valamilyen tipp azoknak, akik
szeretnének indulni a pályázaton?<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: right;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span lang="HU" style="font-family: inherit;"><b>D.:</b> Ne adj be friss kéziratot. Kár lenne
érte, ha jó az ötlet, de túl sok benne a logikátlanság, a kidolgozatlan háttér,
a sablonos „gyorsmegoldás” pont pár órával a pályázati határidő vége előtt. Ne,
mert második esélyt ezen a pályázaton nem kap.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span lang="HU" style="font-family: inherit;">Második tanács: készülj fel rá, hogy
szinte senki sem úgy fogja érteni a történeted első pár fejezetét, ahogy te
gondoltad. Ezek az észrevételek azonban nagyon fontosak, tehát ha pályázatra
jelentkeztél, légy aktív, és használd ki azt a pár hetet az intenzív
csevegésre, egymás írásainak átböngészésére! Az Aranymosáson senki sem
ellensége a másiknak, nincs un. limit, amit elérve más nem jut be.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span lang="HU" style="font-family: inherit;"><i>N.:</i> Mint olvasó, mi az, ami téged a „könyv
elé szegez”?<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: right;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"></span><br /></div>
<span style="font-family: inherit;"></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span lang="HU" style="font-family: inherit;"><b>D.:</b> Szeretek arról olvasni, ami engem is
foglalkoztat. Az a jó, amikor egy könyv lapjáról fel lehet egyenesedni és
körülnézni. Képletesen, de gondolom érted, mire gondolok. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: justify;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhDehicXpovfaXuRtYBeha1bRmAkJr_2nEB4zOdJcHjeVwSIm8Cfp-YNeHFTn-Brj1PPSYCeHJRvW1BFuehJWGXtr6unA5wcCS-rbBPCI0FfG9Q8z0M8H-PDV_3A8crrQb886j7v22EqJQK/s1600/11990565_1488689668108314_5928846521189259678_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhDehicXpovfaXuRtYBeha1bRmAkJr_2nEB4zOdJcHjeVwSIm8Cfp-YNeHFTn-Brj1PPSYCeHJRvW1BFuehJWGXtr6unA5wcCS-rbBPCI0FfG9Q8z0M8H-PDV_3A8crrQb886j7v22EqJQK/s200/11990565_1488689668108314_5928846521189259678_n.jpg" width="131" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Terv 2</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<span lang="HU" style="font-family: inherit;"><i>N.:</i> Milyen történetekre lehet számítani
tőled a jövőben?<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"></span><br /></div>
<span style="font-family: inherit;"></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span lang="HU" style="font-family: inherit;"><b>D.:</b> <i>Az
ellopott élet</i> trilógia meglesz. Mellette készül egy másik sztori, ami
inkább lélektani fantasy-thriller. Ezekben élek mostanság. A régi történeteimet
azért nem piszkálom, mert annyit változtam én, a felfogásom és maga a könyvpiac
is, hogy megmaradnak kedves tanulságnak. Mindig úgy gondoltam, hogy jobb előre
nézni, és nem árt, ha van mihez hátranyúlni, mint fordítva.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"></span><br /></div>
<span style="font-family: inherit;"></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span lang="HU" style="font-family: inherit;"><i>N.:</i> Köszönöm szépen!<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span lang="HU"><span style="font-family: inherit;"><b>D.:</b> Nincs mit! Rengeteget szövegeltem,
örültem a felkérésnek, a könyvbemutatómon nem leszek ilyen derék vitéz. :D</span><o:p></o:p></span></div>
</div>
Sárközi Erika (Nilla)http://www.blogger.com/profile/01270262927872607474noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2874770939796841722.post-39221747908076983522015-09-13T15:49:00.000+02:002015-09-13T15:49:54.414+02:00Copyright – avagy a bűvös mondat "a történetet szerzői jogok védik!"<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Már régóta terveztem egy ilyen írást. Több blogon találkoztam már a fentebb említett joker-mondattal, és elgondolkoztam: vajon tudják is, mit jelent, vagy csak kiírják, mert olyan jól hangzik?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Én most utánanéztem. Először is kezdjük azzal, hogy egy netről összegyűjtött képekből szerkesztett fejléc, YouTube-on fellelhető videókból összevágott trailer is <b>szerzői jogok sértése</b>. Ez a mondat kétélű fegyver: miközben sok blogger felhívja a figyelmet arra, hogy irgum-burgum lesz, ha mások megsértik a jogaikat, ők közben ugyanezt teszik.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">(Csak zárójelben térek ki arra, hogy nem elég ezt elmondani, cselekedni is kell az ügyben. A szavak tettek nélkül súlytalanok, azért senki ne írjon ki valamit a blogjára, mert "divatos!" Ha azt mondod, hogy a jogsértés következményeket von maga után, tedd is meg! Ásd bele magad a témába, tudd meg, mit kell tenni, ha ilyen helyzetbe kerülsz, és cselekedj is.)</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">A személyi jog egy szerzőre tekintve azt jelenti: hogy a szerző pénzkereseti és nem pénzkereseti formában felhasználhatja a művét, engedélyezheti ezeket a felhasználásokat, többszörösítésre engedélyt adhat, vagy bármilyen módon közvetítheti a nyilvánosság felé. <b>Tévhit tehát</b>, hogy egy blogot nem védenek a szerzői jogok.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">"A szerzői jog a mű létrejöttének pillanatától él."</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">A Wiki kellően el is igazít róla: "általában az a szokás, hogy a megfelelő hivatalt erről a tényről (a mű születéséről) értesíti a szerző, amely a mű eredeti példányát átveszi megőrzésre, hogy jogviták esetén legyen bizonyíték." Tehát: könnyedén lehet dobálózni a copyright kifejezéssel, de ha nem tudod bizonyítani, hogy valaki a te szellemi termékedet károsította, teljességgel felesleges.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Azonban tudtátok, hogy az <b>ötleteket nem védik</b> ezek a jogok? Ha valaki szó szerint lemásolja az egész történetedet, az más helyzet. Addig azonban: "ötlet, elv, elgondolás (...) SEM tárgya a szerzői jogi védelemnek."</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Viszont van olyan is, hogy <b>szerzői jogi oltalom</b>. (Magyarországon ez hetven év.) Ez pedig a szerzői alkotásoknak a szellemi alkotást képző részét védi: a könyv által elmondott történetet, és nem a kinyomtatott példányt. Hogy érthetőbb legyen, a Wikipédia még egy jó példával is szolgál:</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">A Mikiegeret is védi szerzői jog, de nem gátol senkit sem abban, hogy beszélő egeret rajzoljon, egészen addig, míg az nem hasonlít túlzottan Mikiegérre. Tehát ha a te sztoridban is van egy Peter nevű srác, aki szemüveges és barna hajú, meg öt másik regényben is találsz ilyet, az a szomorú hírem, hogy attól még a te szellemi termékedet nem tulajdonították el.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Ha többen írnak egy művet, mindenkit egyformán illet meg belőle a szerzői jog. Amennyiben a szori közös, tehát együtt találtátok ki, vetették képernyőre, és a többi. Mert például különálló novelláknál ez minden szerzőt egyedül érint.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Egy-két tipp:</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Ha egy idézetnél például nem tüntetik fel a nevedet, mint szerző, akkor jogod van ellene fellépni, hiszen ez a magyar törvények szerint jogsértés.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Illetve, ha írtál egy könyvet, és az szembejön veled bizonyos kalózoldalakon, azonnal állj a sarkadra! Írj az oldal/blog üzemeltetőjének hivatalos e-mailt, hogy amennyiben nem távolítja el az illegális tartalmat, a következő lépésed jogi következményeket von maga után. A könyvletöltés nem játék!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-small;">* forrás: Wikipedia</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-small;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-small;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhkxPBFGRVZQhfw7PXGZbAATLb6eRKqGsAFn2SivLlTSiFsXpOWl_GuP0LftZhw-v6FtgFvNvWtn1RXLg4NUKbSlfhWKfQGJoasqYQhhW1oilEk8R0LlIVA5XfSMuM8_AVCQDuECGpejXE9/s1600/copyright.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="126" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhkxPBFGRVZQhfw7PXGZbAATLb6eRKqGsAFn2SivLlTSiFsXpOWl_GuP0LftZhw-v6FtgFvNvWtn1RXLg4NUKbSlfhWKfQGJoasqYQhhW1oilEk8R0LlIVA5XfSMuM8_AVCQDuECGpejXE9/s200/copyright.jpg" width="200" /></a></div>
Sárközi Erika (Nilla)http://www.blogger.com/profile/01270262927872607474noreply@blogger.com2