A közelmúltban egy blogos csoportban terjedt egy kérdőív, amely blogolási szokásainkat, tapasztalatainkat és véleményünket gyűjtötte össze. Én is kitöltöttem, általában minden ilyesmit kitöltök, és volt benne egy fontos kérdés.
Kik szerinted a legnépszerűbb bloggerek, kedvenc bloggereid?
Szörnyű bevallani, de én ide semmit sem írtam. És nem azért, mert senkit sem tartok népszerűnek vagy tehetségesnek, hanem mert egyszerűen egyetlen blogot sem látogatok heti rendszerességgel. Ilyen alapon pedig nem lenne fair tőlem, ha bárkit is kiemelnék. Na, mindegy.
A kérdőív készítője írt egy összesítő bejegyzést az eredményekről, amelyet itt érhettek el. Röviden és tömören: több mint kétszáz ember töltötte ki. Hűha! Ez nem kis szám. Köszönöm ezúton is neki, hogy ilyen érdekes adatokkal szolgált!
Az egyéni javaslatok és jelölések alapján kialakult egy tízes lista a résztvevők kedvenc bloggereiről. Szinte sokkolt a hír, amikor megláttam, hogy bizony én is rajta vagyok. Tudjátok, egész nap ezen gondolkoztam. Olyasmik jártak a fejemben, hogy: komolyan? Én? Ne már! Ez tuti nem lehet igaz!
De mégis az.
Sokéves blogos jelenlétem alatt rengeteg fantasztikus emberrel találkoztam. Csodálatos olvasókkal gazdagodtam, akik csodálatos leveleket írnak nekem. Úgy érzem, nem tudtam, nem köszöntem meg eléggé ezt nekik, nektek.
Sosem veszem magától értetődőnek, hogy valaki a blogomra látogat és beleolvas a regényeimbe. Minden egyes embernek hálásan köszönöm, hogy bizalmat szavaz nekem. Én csak egy hétköznapi lány vagyok, aki egyszer írni kezdett és azóta is erről álmodik. Az olvasóim támogatása nélkül lehet, hogy már feladtam volna. Nem is gondoljátok, milyen sokat jelent ez nekem. Tudom-tudom, ilyesmit az ember naponta hússzor hall online közösségekben... De akarom, hogy tudjátok, hálás vagyok nektek!
Igyekszem érdemes maradni a bizalmatokra, úgyhogy most megyek, és írok nektek valamit...
Később jövök,
Nilla
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése