2018. április 22., vasárnap

Gyorstalpaló fogalmakból

Sziasztok!
 Úgy éreztem, eljött az ideje egy ilyen bejegyzésnek. Sokszor látom – és illúziórombolónak találom –, amikor egy alapjáraton igényesen megfogalmazott szövegben hemzsegnek az olyan kifejezések, amik nem azt jelentik, amire az író gondolt.
Lássuk, miket gyűjtöttem össze nektek! Ha van plusz ötletetek, vagy ismertek ilyen rosszul használt kifejezést, írjátok meg!


Könyv, azaz kézirat

„Sziasztok, írtam egy könyvet, szeretném, ha valaki elolvasná…”
Jó neked! Ezek szerint volt egy jó kéziratod, amit megszerkesztettek, korrektúráztak, tördeltek, kinyomtattak, bekötöttek és kereskedelmi forgalomba hoztak, hogy eljusson az olvasókhoz. Gratulálok! 😊
Ja, hogy „csupán” egy történetet írtál, és szó sincs (még?) kiadásról? Akkor neked kéziratod van, és nem könyved. A kézirat jelenti azt a szöveget, azt a regényt, ami például egy Word doksiban csücsül a gépeden. Igen, a befutott, profi írók is a kéziratukon dolgoznak, mielőtt abból könyv lenne.

„Sziasztok, írtam egy regényt, szeretném, ha valaki elolvasná…”
Hajrá! Ha így nyitsz valahol, abból baj nem lehet.

2018. április 15., vasárnap

Nordlys - Északi fény

Reveca naplót kap az édesanyjától, hogy írja ki magából a gondolatait. Eleinte egy szó nem sok, annyit sem bír papírra vetni, de ahogy peregnek a napok, és Reveca érzi a változást, tollat ragad.

Lakótársával, Dylannel minden évben együtt vágnak neki Norvégia leghíresebb fesztiváljának, a Quartnak – csakhogy idén már nem legjobb barátokként. Reveca küzd a felismeréssel, hogy eltávolodott a számára legfontosabb emberektől, és nem tudja, hogyan találhatna vissza hozzájuk.

Utolsó próbálkozásként, hogy megmentsék barátságukat, Reveca és Dylan roadtripre indulnak, és remélik, hogy útközben elcsípik az északi fényt...

Egy kimondatlan szavakkal elmesélt történet kapcsolatokról és változásról, sóvárgásról és hazatérésről.

(A regény elejébe itt tudsz beleolvasni --> klikk)

2018. február 9., péntek

Egy írósulis vallomása

Sziasztok!

Hadd kezdjem egy vallomással: nagyon régóta lógok már ezzel a poszttal. Nem azért halogattam idáig, mert nem lett volna rá időm – ugyan. Egyszerűen csak nem tudtam, hogyan kezdhetnék hozzá, milyen megközelítést válasszak, és egyáltalán, kíváncsi lesz-e valaki erre a bejegyzésre? Vegyük úgy, hogy erre az utolsó kérdésre igen a válasz, tehát vágjunk bele!


2016 októbere. Elkezdődött életem első íróiskolai kurzusa a Könyvmolyképző írósulijában. Akkor és ott döbbentem rá, hogy nem vagyok egyedül a hibáimmal, léteznek rájuk megoldások, sokszor egyszerű megoldások, és hogy lényegében nem tudok semmit. De tényleg. A korábban jónak hitt szövegek rendre véreztek el, és egyszerűen semmi sem nézett ki úgy leírva, mint ahogy én megálmodtam. Viszont ettől valamiért csak jobban élveztem az egészet, próbáltam ügyesebben írni, ha kellett, akkor ötször is átdolgoztam valamit. Lehet, hogy giccsesen hangzik, de tudtam, hogy jó úton haladok, megvan az irány, már csak menni kell.

2017. december 1., péntek

I_have_no_life.doc, avagy a NaNoWriMo

December van, szóval hivatalosan is véget ért a Nano, azaz a National Novel Writing Month. Számomra ez volt az első év, hogy részt vettem rajta, de garantáltan nem az utolsó. A következőig meg felkészülök lélekben arra az őrült vágtára, ami az elmúlt heteimet jellemezte...

Azért vágtam bele, mert motiváció kellett az íráshoz. Szükségem volt valamire, ami rávesz, hogy írjak - és ne gyakorlatokat, hanem a regényemet. Úgyhogy minden nap hazajöttem a munkából, a délutánjaimba megpróbáltam belesűríteni az összes programomat és kötelességemet, az estéimet pedig a regénynek szenteltem. Napról napra láttam, hogyan gyarapodnak az oldalak, gyűlnek a szavak, és az első nehézkes hét után teljesen ráálltam az új menetrendre. Nem fogok hazudni, néha rettenetesen nehéz volt írni, annyira fáradtnak éreztem magam öt-hat óra alvással. Elkezdtem időt spórolni ott, ahol tudtam: mosáson, mosogatáson... :D Kész káosz uralkodott nálam, és még a fejemben is, mert napközben azon filóztam, a soron következő adagban mettől meddig akarok eljutni.

2017. november 24., péntek

Kedves olvasó, kérlek, ne lopd el az ötleteimet

Sziasztok!

Míg a hosszabb cikkek tervezése és kivitelezése folyik a háttérben, addig gondoltam, hozok nektek néhány rövidebb olvasmányt is. Ebben nem feltétlenül az írástechnikáról lesz szó, hanem inkább az íráshoz hozzátartozó, megkerülhetetlen jelenségekről. Lássuk!

Itt, a poszt első felében igyekszem „olvasóbőrben” maradni, mert a probléma, amiről szó lesz, engem első sorban olvasóként érint érzékenyen. Kezdjük egy picit messzebbről. Van az útvesztő, amit marketingnek hívnak, és hozzám hasonlóan a legtöbb blogger, írópalánta nem ért hozzá. Ez teljesen normális, elvégre mi írunk, de elsősorban nem reklámot. Első blikkre nem áll rá az agyunk, hogyan lehet eladni, arra főleg nem, hogyan lehet okosan eladni. Ezért kering pár „jó tanács” az írós körökben, amire néhányan esküsznek, ezért sokan követik. Egyet-kettőt ezek közül most szeretnék lerombolni, de legalábbis elmondani, miért nem kéne többeknek velük élnie.