Egy év, nyolc hónap

Sziasztok!

Szinte pontosan egy éve posztoltam arról, hogy nyolc hónapnyi írás, agyalás után befejeztem egy új regényt. Most jöttem beszámolni arról, hogy egy újabb évvel később befejeztem a javítást is, és végre elégedett vagyok!

Sok minden történt velem ez alatt az egy év nyolc hónap alatt. Elvesztettem valakit, aki elmondhatatlanul fontos volt a számomra. Megszületett valaki, aki elmondhatatlanul fontos lett a számomra. Hónapokig nem írtam egy sort sem, aztán felszívtam magam, és úgy döntöttem, megcsinálom, amit kitűztem magam elé, ha belegebedek is.

Eleinte nehéz volt, erőltetni kellett. No nem a munka kreatív részét, hanem hogy rávegyem magam az alkotásra. Hogy időréseket találjak, amikor foglalkozhatok az írással bűntudat nélkül, hogy levetkőzzem a kifogásokat. Hú, abból sok volt egy év nyolc hónap alatt.

Decemberben kezdődött minden. Régóta terveztem fantasyt írni, de sokáig tartott, mire láttam magam előtt, milyet. És hogyan. Amikor ezekre a kérdésekre megtaláltam a választ, leültem írni, és két hét alatt meglett a regény fele. Aztán meg nyolc hónapba telt befejezni, részben a fent említett lustaság miatt is.

Utólag már így látom jónak, kellettek azok a hónapok, sőt az az egy év is a befejezés után.

A csoportban már meséltem, hogy ez az a regény, amihez fel akartam nőni. Nem elkapkodni,  hanem felépíteni, kiélvezni. Hálás vagyok, hogy ilyen sokáig úszkálhattam ebben a világban és hogy még visszatérhetek ide: tele vagyok ötletekkel a folytatást illetően, kísérletezni akarok, határokat feszegetni. Meglátjuk, hogy sikerül majd és mennyi időbe kerül. Annyi viszont szent: megéri. Minden ráfordított percet, későn fekvést megért.

Itt találtok többet a regényről:

♦ Spotify lejátszási lista - sok dal megjelenik a regényben is, illetve vannak olyanok, amik a hangulat miatt kerültek bele, vagy mert sokat (rengeteget) hallgattam írás közben. A lista még bővülhet.

♦ Még több képért tudom ajánlani a kézirat Pinterest-tábláját - sokat inspirálódtam itt és még bizonyára fogok is, úgyhogy a lista bővülni fog.

Végezetül összeszedtem az eddig megosztott részleteket, és a jeles nap alkalmából kibővítettem egy frissel is ;) Remélem, tetszeni fog!

"Lennox egy sötét, üres gyümölcsösbódé mögött vár. A falnak dől, a fejét lehajtja, hogy ne lássam az arcát. Nem mintha baja lenne velem. Egyszerűen csak olyan távol igyekszik tartani magát az ilyen szarságoktól, amennyire csak lehet.

– Mid van a számomra? – kérdezem bevezetés nélkül. Ha ő jön hozzám, akkor mondanivalója van. Egy pillanatig már-már azt várom, hogy a titokzatos követőimről ejt el némi információt.

– Van egy dzsinn a városban.

Lennox halkan beszél, olyan halkan, hogy az autóktól és az utcán hömpölygő tömegtől alig hallanám, ha nem lennék az, aki vagyok. De ő tudja, hogy kiválóan értem minden szavát, a hangsúlyát és azt is, amit nem mond ki.

Elönt a feszültség. Megrándulnak az izmok az ujjaimban, ökölbe szorítom őket.

Most jön az, amit eddig Lennox nem mondott ki. Vagy egy percig levegőt sem veszek, csak tartom az öklömet, mintha máris behúzhatnék egyet egy rohadék dzsinnek.

– Téged keres.

Alig bírom visszatartani, hogy ne horkanjak fel. A szokásosnál is több erőt érzek magamban, hogy törjek-zúzzak és agyonverjek valamit. A rejtélyes kukkolók meg a dzsinn biztosan nem véletlen egybeesés. Bár azon, aki engem követett, nem éreztem semmiféle mágiát. Egy dzsinn pedig egyenesen fürdik benne, árad belőle, megállíthatatlanul, mint napból a hő.

Összepréselem az ajkamat, és bólintok. Előveszek egy köteggé hajtott bankjegyet, majd Lennox kezébe csúsztatom.

– Ha bármi van…

Lennox veszi az adást. Megfordul, és folyékony mozdulatokkal eltűnik, egyetlen hang nélkül. Várok egy kicsit, mielőtt követem a példáját.

Az egész életemet három szabály mentén élem. Ez a három szabály meghatározza a lényemet, az erkölcsömet; ez a három szabály nevelt fel és azóta is egy csillag fényével ég bennem – ezek nélkül a szabályok nélkül darabokra szakadna a világom és szétcsúsznék.

Soha ne bízz meg egy dzsinnben!

Az alku szent, de vigyázz! A szavak trükkösek lehetnek.

És soha, de soha ne húzz ujjat velük!

Boldogan teszek eleget a szabályoknak, amíg a titkom biztonságban és jó helyen van."

"A borospohárral a kezemben megfordulok, és találkozik a tekintetünk. Görcsbe rándul a gyomrom.

Tudja, hogy ki vagyok. Vár engem.

A csaj viháncol az ölében, odadörgölőzik hozzá, de a dzsinn le sem veszi rólam a pillantását. Nem adom jelét, hogy megrendültem, pedig megrendüléshez valami eléggé hasonlót érzek – egy pillanatig még el is akarok tűnni innen, de már késő, az érzékeim megbolondulnak, amint közelebb érek hozzá. Kimelegszik a bőröm. Az orromat megcsapja egy illat… Enyhe, mégis kitölti az egész koponyámat. Fűszeres, elegáns. Menjen a francba az illatával együtt!

A szeme hűvös. Már majdhogynem fagyos. Az arckifejezése komoly, de az ajka mosolyra húzódik. Félmosoly, és csak úgy árad belőle a lenézés meg a gúny halálos elegye, elképesztő egy se***** lehet. Odakopogok az asztalhoz, és leülök.

A dzsinn bőre bronzszínű, a borostáját mintha vonalzóval mérnék ki, hogy tökéletesen szimmetrikus legyen éles vonalaival. A haja katonásan rövid és éjszerűen sötét. A jégszőke a vállára teszi a kezét, hogy a mellével hozzá dörgölőzhessen.

Ő pedig válaszul a karját, amivel nem a csaj seggét tapizza, az asztalra fekteti. Majdnem hátrahőkölök, alig bírom csillapítani magam. Minden egyes centiméterrel, amivel valamelyik testrésze közelebb és közelebb kerül hozzám, hőhullám kerülget.

Mindezek ellenére legszívesebben mégis felröhögnék, amikor a dzsesszes Gangsta’s Paradise furakszik közénk, hogy megtöltse zongora- és énekszóval azt a végtelennek tűnő másodpercet, amíg egymást mérjük fel ezen a modern csatamezőn. Valakinek átkozott jó, morbid, de átkozott jó humora van.

– Saskia – sikerül olyan hangon mondania, mint a folyékony méz, mély és édes és fojtogató, ugyanis nem tudom nem kihallani belőle a figyelmeztetést és a fenyegetést. Azt akarja, hogy tudjam, kivel állok szemben. Hát, haver, ezzel elkéstél. Annyit tudok róluk, ami bőven elég egy halálos ítélethez. Éppen ezért nem tudhatja meg, ki vagyok valójában. Én sem akarom tudni, hogy ki ő. Viszont anélkül, hogy tovább folytatnánk a beszélgetést, vesztemre már tisztában vagyok pár dologgal. Erősebb, mint a legtöbb dzsinn, akivel találkoztam. Túlságosan hat rám. Ebből feltételezem, hogy idősebb is, de nem mernék tippelni.

Hátradőlök, egyik combomat áthelyezem a másikon. Ha a tekintete nem is vetődik oda, látja a mozdulatot.

– Dzsinn.

A szemében különös villanás. Amilyen hamar jön, úgy el is tűnik, és csak az a hideg, számító szempár bámul rám.

Vajon mennyit tud rólam?

Vajon sejti, hogy én mennyit tudok róla? A csaj felé fordul, és búgó hangon megszólal.

– Édes, menj, és igyál valamit, mielőtt lelépünk.

A lány arcára élveteg mosoly kúszik. Elképzeli, mit jelent a „lelépünk”, és mi következik majd utána. Szegény pára. Nem tudom, mit remél egy ilyen alaktól. Illetve hát, tökéletesen tudom. Csak nem értem. Akinek józan esze van, tudja, hogy nem húzgáljuk az oroszlán bajszát. Ez meg egyenesen a sörényébe kapaszkodik, és himbálózik rajta."

"Szorít a mellkasom. Nem fogadom el a kezét, nem arra van szükségem. És ahogy a tekintetem issza a vonásait, abból ő is tudja ezt. Először a sötét szemét nézem, amiben ritkán tudok olvasni, de annál többször merülnék bele. Aztán ott a rövid és tökéletes borostája, a nyakán egy halvány ér, amit a nyelvemmel követnék végig. Csak utoljára nézek az ajkára, hogy egy lassú másodperccel később közelebb hajoljon, és az előbbi melegségnél százszor erősebb lángra lobbantson. Nem jutok lélegzethez. Nem is kell levegő.

Elkövetem életem talán legnagyobb hülyeségét: megbízom egy dzsinnben."

"Odakint cirkál egy dzsinn, engem keres. Tudja, hol vagyok és ismeri a nevemet – csak idő kérdése, míg tényleg felbukkan a küszöbömön. Hát, átkozott legyek, ha megvárom!"