2017. május 10., szerda

A könyvkiadásról szakszerűen

Oszd meg, ha mered!
Mai, rendhagyó cikkünk témája nem más, mint a könyvkiadás körül keringő urban legendek, a modern világ blogger kuruzslói, és néhány ötlet, amit jobb nem kipróbálni, ha jót akarsz magadnak...

Sok bloggerből lett szerző ír sokfélét a könyvkiadásról, tapasztalatokról - vagy azok hiányáról. Persze ezzel nincs is baj, mindenkinek szíve joga azt írni, amit szeretne, a gond ott kezdődik, hogy sokan orbitális nagy ostobaságokat terjesztenek követendő példaként. Tegyünk rendbe néhány dolgot, jó?


A kontárkodó szerkesztő

Belefutottam egy magánkiadásról szóló cikkbe, amely többek között azért ajánlotta a többi írópalántának is a magánkiadást, mert ott semmiféle szerkesztő nem nyúlkál bele a történetébe (és rontja el az ő művét). Ugye ti is halljátok, milyen szürreális ez? A szerkesztő ugyanis az író és a történet „legjobb barátja”. Ő az, aki úgy ismeri a kéziratodat, mint te magad, és a tudásával, energiájával könyvet csiszol belőle, nem pedig „könyvszerű szöveget.” Ő sohasem változtatja meg a történetedet, hanem megmutatja, hogyan teheted ezt meg te magad úgy, hogy a sztorid jobb legyen. Egy jó szerkesztő kincset ér, és még véletlenül sem kontár! Egy lektornak elképesztő a tudása, az olvasottsága, és már ott látja a gubancokat, megoldásokat egyaránt, ahol te még nem is sejted.
Ha komolyan veszed az írást, akkor tudod, hogy állandóan fejlesztened kell magadat tovább és tovább, és egyetlen nyers szöveged sem tökéletes. Ezt el kell fogadni. Amit leírsz, nem szent, bármikor megváltoztatható, kitörölhető, újraírható.

A szerkesztés pedig nem annyiból áll, hogy kicserélünk két vesszőt! Aki látott már szerkesztett szöveget, az tudja, hogy nem a nyelvtani bakik jelentik a legnagyobb problémát. (Akik pedig még nem láttak ilyesmit, azoknak mutatom a következő képet. Ezt én kaptam vissza így egy profi szerkesztőtől. És ez csak a jéghegy csúcsa.)

Téves elképzelés, hogy a regényeket nem kell szerkeszteni, és maradhatnak benne nyugodtan hibák, hisz az átlagolvasó nem lektor, úgyse veszi észre. Ezen az elven felbuzdulva holnaptól diabetológus leszek, mert adtam már be inzulint az unokaöcsémnek... Az átlagemberek úgysem doktorok, hát miből sejtenék, hogy én sem vagyok?


Aki nem tudja megvárni a nagy kiadók válaszát

Ahhoz, hogy megtanulj írni, türelem kell. Ahhoz, hogy megtanulj jól írni, még több türelem kell. Ahhoz, hogy találj egy nem magánkiadót a kötetednek... Hát, általában évek kellenek. Viszont ez alatt is fejlődsz, máshogy látsz dolgokat, talán magad is rájössz a hibáidra, szóval az időd nem elvesztegetett. Bekerülni egy nagy kiadóhoz piszok nehéz, természetes, hogy időbe telik... De ki mondta, hogy nem? Hogy könnyű lesz?

Magyarországon nincsenek irodalmi ügynökségek, csak sokszor kéretlen, temérdek anyaggal ellátott kiadók, írójelöltek, és bizonyos pályázati lehetőségek. A könyvkiadás egy kezdő szerző számára úgy néz ki, hogy:
Ír egy regényt (amiről tegyük fel, hogy jó),
Elküldi néhány általa kiválasztott kiadónak (akiknek a kézirat a profiljába vág, és van lehetőségük írások fogadására is),
Vár,
Vár,
És vár... (a másik oldalon ott van egy túlhajszolt szerkesztő, aki a „nyolc óra munka” után olvas bele kéziratokba, és amiben nagy potenciált lát, később előveszi újra.)
Az író eközben még mindig vár. Akkor van reális esélye arra, hogy ez a várakozás meghozza a gyümölcsét, ha - ez a legfontosabb -, jó regényt írt. Mert az ismeretlen szerzők kiadása elég drága mulatság, és nem biztos, hogy a pénz megtérül... Sőt, valószínűleg csak később térül meg a kiadónak, azonnal nem. Úgyhogy nehéz döntést kell hozni, megéri-e vállalni a kockázatot, mennyire jó a mű, milyen erős szerkesztés kell hozzá, és igen, eladható-e az adott kiadónak. Ezeket a szempontokat mind megfontolják, és sajnos elég sok ponton bele lehet bukni.

(Vannak más, pályázatos lehetőségek is, ahol kiadást lehet nyerni, ezekről most szándékosan nem ejtek szót.)


A „szerintem-ne-kövesd-el” lista:

Ne légy türelmetlen! Minden egyes perc, amiben kivársz, előrébb visz téged és az írásaidat.
Ne becsüld le a szerkesztőt! Önmagáért beszélő tanács.
Szánj időt a tanulásra és a tapasztalásra! Nem kell azonnal könyv.
Válassz okosan! Öt év múlva mire leszel büszke? Egy sokáig érlelt, alaposan átgondolt kéziratra vagy egy húsz példányszámban elkelt, szerkesztetlen szövegre?
Ha nem vagy magadban biztos, kérdezz szakembereket! Ez még mindig a jobbik eset, mint sületlenségeket állítani, és biztatni másokat is a sületlenségekre...

Fontos, hogy a fiatal tehetségek megértsék, amit néhány hónappal ezelőtt én is: nem születtek írástechnikai tudással és harmincévnyi tapasztalattal. Nem azzal van a legfőbb baj, hogy valaki nem tud valamit, hanem azzal, hogy nem is akarja tudni, és lesajnál mindenki mást, aki viszont igen.


Végezetül pedig megosztok egy kedvenc idézetet Vavyan Fable-től, amiből sok tanulság levonható:

„Penna és tinta még nem tesz íróvá.”


(Szándékkal nem ejtettem szót ebben a cikkben a magánkiadásról sem. Az majd egy következő írás anyaga lesz.)

4 megjegyzés :

  1. Teljes mértékben egyetértek veled Nilla. :) Az én kedvenc idézetem Hemingwaytől van: "The first draft of anything is shit.”

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, ennek igazán örülök. :) Az idézet pedig találó!

      Törlés
  2. Hát igen, ez egy veszélyes dolog. Valami mesebeli mocsár, amiben nem igen kéne tudatlanul bombát ugrani. Minden esetre sok hasznos tanácsot adtál! :) Egyébként már régóta szeretem volna sok szerencsét kívánni a könyvkiadáshoz! És megjegyzem nagy álmom lenne, ha én készíthetném hozzá a borítót, de valljuk be, erre semmi esély :"D Pedig nagyon vicces lenne, tekintve a blogdesignt, na mindegy- Még egyszer sok szerencsét! :) Hajrá! Szurkolok neked! ☺

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, az nekem is nagy álmom lenne, sőt imádnám <33 Nagyon-nagyon remélem, hogy előbb-utóbb össze tudjuk hozni ^^

      Köszönöm a kommentet! <3

      Törlés