A szerencsét próbáló királyfi - avagy a kéziratküldésről

2019. augusztus 3., szombat
 Sziasztok!

A forró nyári napokra hoztam nektek egy újabb cikket, ezúttal a kéziratküldés témáját vesézzük ki egy kicsit.
Nap mint nap látom, hogy sok írópalánta kiadókat, pályázatokat keres, és sajnos olyan esettel is sokszor találkozom, hogy az írók bárhová elküldik az írásaikat, ahová csak lehetséges anélkül, hogy tüzetesebben átnéznék a lehetőséget magát.


Én mondjuk személy szerint azok táborát erősítem, akik kiválasztanak egy célt, és ahhoz tartják magukat, még akkor is, ha közben megnyílnak más utak. Én egyszerűen így működöm, a legjobbat akarom az írásomnak, és erre ha kell, éveket is várok. Mert nem mindig sikerül, de ez benne is van a pakliban, aki ír, az tudja, hogy ez a leosztás is lehetséges. Sőt, gyakori.
Írjátok meg, ti hogy álltok a témával: elköteleződtök egy cél mellett, vagy bevállaljátok, ami jön?

Mindig mérlegelni kell a szempontokat, hol lesz a legjobb helye a kéziratodnak és íróként neked, azután élni a lehetőségekkel. Van, akit az erős marketing vonz, van, akit a kiadói stáb és így tovább. Célszerű mindig aszerint választani, hogy neked mi a megfelelő. Nem a bloggertársadnak, aki csupa jót mesélt, vagy húsz idegennek, aki egy Facebook csoportban marasztal vagy éppen leszól egy lehetőséget. A lényeg annyiban áll, hogy ne kapkodd el a döntést! Mindig kérdezd meg magadtól, mire lennél büszke öt év múlva? Hol szeretnél tartani akkor? Ez a hely megadja neked a lehetőséget rá?

Viszont általánosan van pár piros, STOP feliratú jelzőtábla, ami kötelező megállásra kényszeríti az írókat, ezeket fogjuk most átnézni.
Mert az ugye nem kérdés, hogy jól megnézzük, kinek küldünk kéziratot? Először is, hogy az írásunk az adott kiadó profiljába vág-e. Sajnos egy mesekönyvvel hiába kopogtatunk egy sci-fit, fantasyt megjelentető kiadónál és fordítva. Ez most egy drasztikus példa, de ugyanígy működik a realista YA/NA írásokkal, a krimivel, a történelmi regénnyel és az összes további zsánerrel.

Számomra az első és legfontosabb szempont az adott kiadó szakmaisága. Ha már azt látom mondjuk egy pályázati kiírásban, hogy ők maguk sem tudják, milyen írásokat várnak, megszólal bennem a vészcsengő. Amit még lehet fokozni a rossz kommunikációval és a hibásan megválasztott, szakmabeli kifejezésekkel is. Például a legalapabb dolog, hogy a műfaj nem egyenlő a zsánerrel. És ehhez még szakmabelinek sem kell lenni, ezt még a suliban is tanítják. Most vagy a kiíró nem tudta megfogalmazni, mit szeretne mondani, vagy nem tudja a különbséget, vagy tudja, de nem érdekli. Mindhárom eset rossz. Elvégre egy kiadóról beszélünk, aki magából a szövegből él meg.

Ugyanez igaz a kiírásbéli önellentmondásokra. Ha hosszabb regényeket várnak, de tíz ívben számolnak, ha novellákat várnak, de mindegy a terjedelem, akkor ott valami nem stimmel. Ugyanis a terjedelem sosem mindegy. Függ a zsánertől, függ a korcsoporttól, függ a műfajtól (azaz, hogy regény-e vagy novella.) Ezeknek van egy körülbelüli hosszúsága (szóközzel együtt mért leütésben), ami nem jelenti azt, hogy csak és kizárólag akkor működik, ha az írás a köztes intervallumba esik, egyszerűen valamiben számolni kell, és különbséget tenni mondjuk kisregény és regény között.
Ha tizennyolc éves korosztályig várnak NA írásokat vagy huszonévesig YA-t? Akkor ott is valami gubanc lesz, és arra enged következtetni, hogy a kiadó nem ismeri a közönséget, aminek eladni akar. Így pedig a saját dolgát nehezíti, és igazából a tiédet is. Ha a regényed rosszul van kategorizálva, nem fogja megtalálni a célközönségét. Ha nem találja meg, nem lesz, aki elolvassa.

Ehhez szorosan kapcsolódik a szakemberek tudása – a lektoré, a szerkesztőé, a korrektoré. Nyilván egy kiadó nem fogja kiadni a munkatársainak listáját, de a kiadványaik sokat elárulnak róluk. Igényesen szerkesztett? Jó ránézni? Esetleg hallottad már a szerkesztő(k) nevét irodalmi körökben? Tudod, hogy nehéz bekerülni, mert válogatják az írásaikat? Vagy soha nem mondanak nemet? Milyen a megjelent írások minősége? Ír(nak) a szerkesztő(k) blogot?
Ezeknek mind-mind utána lehet járni, és többet elárul egy adott szakmai csapatról, mint elsőre gondolnánk. Ne sajnáljuk rá az időt! Megtérül.

Fontos azt is átgondolni, mi alapján válogatnak. Szinopszist kérnek? Ne küldjünk teljes regényt. Teljes regényt kérnek? Ne küldjünk részletet. Az illusztrációk meg a borítótervek sem számítanak semmit. Azok majd jöhetnek, miután elfogadták a regényt.

Találtál egy szimpatikus helyet, de soha senki nem hallott róla? Vajon miért? A könyveik nem jutnak el szélesebb közönséghez, vagy rétegkönyveket adnak ki? Járj utána! A legtöbb információhoz szakmai csoportokban juthatsz, de szerencsére már több olyan, facebookos közösség is létezik, ahol megtalálhatóak szerkesztők, lektorok. Kérdezz! Kérdezni mindig szabad, és sokkal jobb taktika, mint lesz, ami lesz alapon bevállalni a küldést.

Sokan nem gondolnak kiadókeresés közben az elérhetőségre. De vajon jó a terjesztésük? Megtalálod őket a könyvesboltban, vagy csak egy-két internetes oldalról szerezhetőek be a könyveik? Itt megint az a lényeg, hogy neked mi számít. Viszont ha könyvesbolti példányokról álmodunk, akkor elengedhetetlen a jó terjesztés. Ezt is mindig figyelembe kell venni.

Így a végére csak azt ajánlom, hogyha van egy álmod, akkor tarts ki mellette. Igen, akkor is, ha évekbe telik. Mert amikor eléred, rájössz, hogy megérte. Elfecsérelni egy jó lehetőséget azért, mert rossz helyet választasz, mert hirtelen szeretnél elérni valamit, nem éri meg. Legyen a legjobb a cél. :) Azzal nem lőhetsz mellé.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése