Bloggerallűrök, amelyektől eldobom az agyam

2015. április 18., szombat
Már régóta terveztem egy ilyen bejegyzést. Csendben figyeltem, gyűjtögettem a kis infókat, miközben sajnos túl sokszor támadt kedvem billentyűzetet ragadni; főként felháborodásomban.
Az, hogy valaki blogol, nagyon jó dolog. Még azzal sincsen baj, ha követni kívánja a trendeket, hiszen így egyszerűbb felkelteni az olvasók figyelmét. És valljuk be, ez sehogy sem egyszerű, úgyhogy ezeket a hullámokat lehet nagyon jól használni, és végzetesen rosszul is. Ez a cikk az utóbbi megoldásról fog szólni, mint ahogy a cím is sugallja.
Pontokba szedtem a legtipikusabb bakikat, amelyektől gyakran agylobot kap az értelmes olvasó. A tanácsom természetesen: mindegyiket kerüld el, nagy ívben!
FIGYELEM! Soraim főként a szárnybontogató bloggerekre vonatkoznak!


1. A követelőzés
Számos bloggereknek létrehozott csoport tagjaként, gyakran hozzászólok és tanácsolok is. Nyitott szemmel járok, így tehát elég gyakran belefutok, hogyan próbálnak bizonyos írópalánták figyelmet szerezni maguknak. Nem értelemmel, hanggal. Borzalmas szokás.
Biztosan Ti is láttatok már olyasféléket, hogy "Nézz be, iratkozz fel, hagyj nyomot magad után! De aztán mindenféleképpen ám, különben irgum-burgum lesz!" Ez még a szebbik kifejezés, egyesek ugyanis szó szerint követelnek. Az ő blogjuk márpedig olyan csodálatos agyszülemény, hogy Te, kedves olvasó, nehogy szó nélkül merd hagyni! Ha mégis megteszed, lila minyonok fogják uralni a világot, és azt nem akarod!
Ez semmiképpen sem követendő példa, az olvasó ugyanis nem alárendelt. Tiszteld meg! Magadra szeretnéd vonni a figyelmét? Akkor azt kreatívan tedd, hidd el, sokkal inkább értékelni fogja!

A követelőző, második felvonásban
"Ha nem pipálsz, írsz, iratkozol fel, nincs fejezet!" - ez a módszer, kérem szépen, ékes példája annak, hogyan űzzünk el egy érdeklődőt. Bárki boldogabb attól, hogy "tetszett, hamar frisst", és társai? Kötve hiszem.
Az olvasók általában ott vannak a hátad mögött, higgy bennük! Nem szólnak hozzá minden egyes fejezethez? Na és? Ezt el kell fogadni, de attól ők még nem kevesebbek, és Te sem vagy az.

Még egy kiegészítésben
"Ha nem írtok kritikát, bezárom!" - és sajnos, tapasztalataim szerint, az ilyen blogok erre a sorsra is jutnak.
Szereted csinálni? Ne add fel! Nem írnak véleményt az olvasók? Te írj még több és jobb történetet, amelyet eléjük tárhatsz!


2. Az elhanyagolás
Sokan belesnek abba a hibába a hirtelen jött izgalomban, amit egy új blog megnyitása okoz, hogy mindenkinek elmondják a jó hírt, majd megígérik az olvasónak: egy hét múlva térjen vissza a történetért. Ő pedig türelmesen kivár, mert felkeltette a sztori a figyelmét, csakhogy a hét nap leteltével nem történik semmi. Az író eltűnik, majd egyszer csak, nagy robajjal megint berobban a képbe, hogy sajnálja a késést, de... Aztán majd egy hónap múlva, jobb esetben, jön egy prológus.
A határidő nem játék! Nem szabad ígérgetni, ha nem tudod tartani a dolgot. Persze, mindenkinek közbejöhetnek olykor-olykor kisebb csúszások, ezzel nincs is baj. A probléma ott kezdődik, hogy egyesek ezt már teljesen normálisnak veszik, és hiába tudják, hogy nem lesz idejük egy hatodik blogra is, megnyitják...
Az íráshoz alázat és türelem kell. Nem árt gyakorolni, mielőtt valaki egy komolyabb projektbe kezd bele.


3. A figyelmen kívül hagyás
Az egyik kedvencem.
Aki megkér, annak szívesen vetek egy pillantást a sztorijára, és őszintén elmondom, mit gondolok róla, hol látom én a javítás szükségét. Általában mindenki szépen meg is köszöni, majd néhányan folytatják a mondatot úgy, hogy DE.
"De én tudom, hogy mi lesz", "de én tudom, mit akarok, és ez direkt van így", "de én vagyok az író, én döntök", és kicsit sem érdekli őket, hogy mekkora szarvashibákkal dolgoznak. Senki sem tökéletes, ahogy jó eséllyel a blogunk sem az, viszont a tanácsokat illik megfogadni, ha már egyszer kértük őket. Arról pedig, hogy valaki tizedszerre is leírja, hogy "muszály", nem vagyok hajlandó vitát nyitni. Egy béta mindenkinek kell. (A legjobbaknak is van, higgyétek el.)


4. A tapasztalatlanság
Nem vagyok biztos benne, hogy ezt ide illő-e sorolni, viszont mindenképpen szeretném kiírni magamból.
A minap egy blogra tévedtem - nagyjából fél oldalban elolvastam, hogy a főhős veri a főhősnőt, miután elrabolta, a lány mégis olvadozik tőle. Abban a pillanatban bezártam az oldalt, és felháborodásomban majdnem olyan hozzászólást írtam, amit valószínűleg hamar megbántam volna. Most komolyan, csak ámulok és bámulok. Rengeteg ilyen és ehhez hasonló sztori van, a gengszteres írásokról meg ne is beszéljünk.
Szeretem (irónia magas fokon), amikor fiatal lányok írnak maffiózókról, drogokról, bűncselekményekről, meg minden ilyesmiről, ami a témának a vonzata. Először is, ajánlom, hogy nézzétek meg a Keresztapa-trilógiát! Kezdésnek. Másodszorra pedig, hogy gondoljátok kicsit át a dolgokat. Értem én, hogy mindenki szeretne egyedi lenni, de arról, amit nem ismerünk, és nem is ismerhetünk, nem tudunk hitelesen írni. Ellenkező esetben a végeredmény nem csalogató, hanem taszító.
Mind a fizikai, mind a lelki bántalmazás komoly téma, amit nem lehet félvállról venni! Ha látom, hogy valahol ilyesmiről van szó, bele sem nézek.


5. A bizonytalanság:
Napjában száz és száz olyan poszt lát napvilágot, hogy a szerzők nem tudják, miről és kiről írjanak. Két pontba szedem a gondolataimat:
"Küldjetek képeket srácokról vagy lányokról, akik nem sablonarcok!" - egyetlen arc sem sablon. Lehet, hogy egy-egy színészt, modellt a kelleténél többször látunk egy fejlécről visszamosolyogni, de ez még nem jelenti azt, hogy ők "rosszak". Egy karakter olyan, amilyenné az író formálja. Nem a haj- vagy szemszíne teszi különlegessé!
"Blogolni szeretnék, de nem tudom, miről legyen szó! Adjatok tanácsot." - ez, hála az égnek, nem így működik. Írni szeretnél? Akkor írj! Ne mástól várd a megoldást, járj utána magad! Nincs egy jó ötleted? Még ne kezdj hozzá. Megéri kivárni, míg eljön az a pillanat, amikor készen állsz arra, hogy írni kezdj.


Ez az írás nem bántó szándékkal született - csupán az, amit én látok. Őszintén sajnálom, ha nem tetszik, hidd el, a kiváltó oka nekem sem. Én igyekszem jobbá tenni a közösséget, legalább egy kicsit: ha teheted, Te is törekedj ugyanerre!

12 megjegyzés:

  1. Szerencsére ezek többnyire kezdő bloggerekre igazak - és abszolút egyetértek, sajnos általában igazak, amiket leírtál -, és néhányuk képes tanulni a hibákból. Belőlük utána egészen jó írók válnak.
    Amúgy még emlékszem, hogy tavaly ilyenkor meg akartalak kérni, hogy bétázz nekem, csak láttam, hogy nagyon sok mindenben benne vagy, és nem lenne rá időd. :D

    VálaszTörlés
  2. Most pontosan azt írtad le, ami bennem is megfogalmazódott. Csak még egy-két apró dologgal ki tudnám egészíteni, de igen, lényegében erről van szó. És igazából ezek azért a kezdők hibái, mert az ilyen dolgokból vagy tanulnak, vagy elbuknak-bár néha előfordul, hogy nem mondja kezdőnek magát, mert már a huszadik blogot kezdi rosszul....

    VálaszTörlés
  3. Én tudok még két pontot!:)

    - Ha nem tudod mit írj, hogyan, akkor sem másoktól lopj! Vagy legalább a forrást nevezed meg!

    - Ha új blogot hozol létre, figyelj a helyesírásra, a külalakra, a visszajelzésekre és a külcsínre is. Ne szemeteld tele csillámpónikkal és ezer szösszel, a betűméretre és színre is figyelj, hogy olvasható legyen!

    Adri könyvmoly:)

    U.I.: Jó lett a post!

    VálaszTörlés
  4. Szia Nilla!

    Szívemből írtál! Bár kevés az esély, hogy azok, akik például nem hallgatnak a jóakaróik tanácsára, egy posttól megváltoznak, de úgy gondolom, hogyha a postod elolvasásától már csak egy ember kétszer meggondolja, hogy mikor nyitja meg a blogját, vagy éppen milyen tartalommal, akkor már megérte közzétenned! Mindazonáltal azt hiszem a komoly bloggerek, illetve színvonalas blogokat kedvelő olvasók támogatását és szimpátiáját (még inkább) kivívttad magadnak!
    Külön tetszett, hogy őszinte, figyelemfelkető, de mégsem alpári/sértegetős/stb. stílusban szólaltál meg a témával kapcsolatban!

    Üdv
    Pilgrim

    VálaszTörlés
  5. Sziasztok!

    A rendszer valamiért nem engedi, hogy egyesével válaszoljak nektek, úgyhogy igyekszem egy hozzászólásban mindent összegezni.

    @Chi, Igen, ezt egyértelműen nem a "régebbi motoros" generációnak szántam. :D Oda is biggyesztem, hogy a szárnybontogatókra gondoltam, köszi!


    @Giger2001, köszönöm, hogy írtál! Valóban, lehetne még fokozni, sok kiegészítést tenni, ezek csupán azok a szemet szúró dolgok voltak, amelyeket nem állhattam tovább szó nélkül. Szörnyű nagy csalódás újra és újra ugyanazokba a szarvashibákba belefutni...


    @Adri, így van, ez két nagyon fontos tény! Nem is értem, hogyan hagyhattam ki, köszönöm, hogy szóltál! :)
    A lopás, nem lopás kérdésköre mindig nagyon kényes, bizonyos esetekben meg végképp.
    A külalak számomra annyiban meghatározó, hogy ne legyen olvashatatlan a dolog, meg persze a csillámpónik sem hiányoznak. :D Köszönöm, hogy írtál!


    @Pilgrim, igazad van. Nem akartam megváltani a világot, és isten ments, hogy azt higgyem, egyetlen poszttól majd minden megváltozik! :D Egyszerűen csak... elegem lett, és úgy gondoltam, megpróbálom közvetíteni az üzenetemet azon a módon, ahogyan a legjobban tudom - írok róla. Hiszem, hogy nem volt teljesen felesleges, és ha legalább egy emberhez el is jutott a dolog, nekem már megérte. Ha másért nem, végső esetben azért, mert kicsit kiadtam ebből a kellemetlen érzésből. :)
    Köszönöm az elismerést, azt pedig külön, hogy szántál időt a kommentelésre!

    VálaszTörlés
  6. Nagyon tetszett a poszt! Elgondolkoztam, hogy vajon én melyik hibába estem a felsoroltak közül. Nem mondanám magam régi motorosnak, bár régóta vezetek blogot, blogokat. De csak pár hónapja veszem komolyan is. Szerintem aki alapból tanul a hibáiból, és szereti az építő kritikát biztosan megfogadja a tanácsokat. Néha én is meglepődöm, hogy szó szerint rám erőszakolnak egy blogot, amiben olyan alapvető hibák vannak, hogy még az internetezéstől is elmegy a kedvem. De ha elmondom, hogy nem olvasható, nevetségesen sok a helyesírási hiba benne, akkor megmagyarázza, hogy ezért és ezért. Inkább hátat fordítok, és akkor szia. Pedig sokszor segíteni szeretnék...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, ez gyakori, velem is megesik... Tapasztalatom talán az, hogy akiknek valójában szántam az írást, valószínűleg el sem olvasták - vagy nagyon kis hányadban. Ez is annak a példája, hogy mondhatsz akármit, ha nem teljes ajnározás, akkor értelmetlen...

      Törlés
  7. Köszönöm, hogy ezt leírtad. Rengeteg ilyen összegyűjtős-tanácsadós posztot olvastam már - sajnos az a tapasztalatom, hogy mindig azok olvassák, akik 1: már nem esnek bele ezekbe a hibákba, 2: alapból sem estek bele ebbe a hibába. Szóval a célszemélyek valamiért sosem jutnak el odáig, hogy ezeket végig fussák, de örülök, hogy azért te is kiírtad magadból, hasznos tippeket adtál, és ilyenkor mindig van alkalmam végig gondolni, hogy én elrontottam-e valahol. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, ez bennem is felmerült: talán nem jó módszerrel próbálom eljuttattni azok felé, akiknek szánom? Mert tényleg kevesen olvassák azok közül, akiknek valóban szántam.
      Muszáj volt kiírnom magamból, van, ami felett nem tudok elsiklani, és ezt teljes jószándékkal tettem. :)

      Törlés
  8. Az ilyen fenyegetőzéssel én is találkoztam már blogokon. Egyébként az általad felsoroltakat nagyrészt a 12-16 éves kezdő bloggeinák szokták elkövetni. Nem kell rájuk figyelni, és akkor egyhamar eltűnnek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha nem figyelünk rájuk, nem is tudunk segíteni nekik... Nekem nem célom terjeszteni, hogy senki ne írjon, aki nem tud... Mert ez butaság. Senki sem születik úgy, hogy tudná. Szerintem igenis segíteni kell másokon, és nem "rombolni" úgymond, ami maradt.
      Köszi, hogy írtál! :)

      Törlés
  9. Huh, szia! :)

    Nem mondom magam kezdő bloggernek, jó pár éve űzöm a szakmát, de eddig nem találtam a helyem, így mindig váltottam.
    Én csak annyit tudnék hozzáfűzni a poszthoz - Ena és a megvilágosodásai -, hogy az embernek tudnia kell, a blogolás először olyan, mint a lakberendezés: ha nem tetszik a hely, akkor nem fogod szeretni. Értem én ezt például a designra, ami nekem kín szenvedés volt, ilyen-olyan puskákhoz és oldalakhoz nyúlva is, de persze minden egyéb is benne van. Amíg azt nem tapasztalja ki az ember, hogy mi hogy jó, hogyan tetszik neki, milyen legyen a külcsín, a bejegyzések, mi az, amire ő büszke lenne, hogy "Igen, ezt bezony én csináltam", addig ne is ossza meg nagyobb körökben. Lakásnézésre sem hívjuk át a haverokat, amikor még csupasz a hely. És amíg nem találjuk meg a saját kis fészkünket, addig úgy is csak vándorolni fogunk, törölni a blogot, és addig bolyongunk, míg meg nem tudjuk valósítani az elképzeléseink.

    Köszönöm, hogy megírtad ezt - bár nem mai gyermek -, hiszen mindig nagyon sokat tanulhatok ezekből, még akkor is, ha kicsit közelebb állok a veteránhoz, mint a kezdőhöz. Jó volt! :)

    VálaszTörlés